Ez a május 1. éppoly unalmasan semmitmondó volt, mint a korábbiak. Csak a sör!
No de kezdjük a legelején! Az ötlet hirtelen jött, de annál idiótább: Merjünk sportosak lenni, gyalogoljunk ki a reptérre, családdal, hátizsákkal, némi apróval! Egy óra múlva, a fűvel benőtt Tejüzem tájékán (érdekes privatizációs történet ez is), ugató kutyák között már kevesebb a lelkesedés, de a java még hátravan. A reptérnek nevezett, valószínűtlenül nagy rét össze-vissza van szarva neveletlen birkák által, ami azt jelenti, hogy fejenként cirka félszáz taposóaknába lépünk, míg elérünk a vurstliig.
A nagy ijedségre való tekintettel kirendelem az első Drehert (250 froncsi, határeset), majd gyors helyzetfelmérés: Habár koradélután még jelentős a felhozatal a gyűrött arcú káeurópai figurákból, az esemény minimális mozgalmi értékkel sem bír, főként ahhoz képest, hogy tavaly szakszervezeti lufikat meg maszopos reklámtollakat lehetett hiénázni. Mondani is felesleges, a csalódást sörbe kell fojtani. Gyereknek Fanta.
Valami misztikus marketing-elképzeléstől vezérelve a Honda-kereskedés kivonult a majálisra, de az alaphangulatot mégsem a spéci autók, hanem a leszuperált dodgemek és céllövöldék, valamint a kirakodóvásár irányába mutató szőnyeg-, cipő- és edényárusok adják meg. A helyzet a sörsátorban fokozódik, ideiglenesen megközelíti egy közepesen sikerült középiskolai szalagavatóét. A műsorvezető többször is alaposan lecseszi a jó népet, a végén még Drazsé bácsit is felhozza pozitív példaként valamilyen zavaros szövegösszefüggésben. Közben két roma srác mulatóst játszik, majd a Dózis retrózik a nagyérdeműnek. A helyzetet néhány kommersz vodka menti, fura érzés aztán kihunyorogni a napfényre.
Ezeknek az apróságoknak - no meg a várostól való jókora távolságnak - köszönhetően gyakorlatilag teljesen kiherélt a szombathelyi május 1. Igazi polgárok érkeznek, a középkategóriás autók belepik a parkolókat. Az egész nem különbözik egy jól sikerült repülős naptól, talán csak virsli fogy több. Az esemény legnagyobb pozitívuma, hogy az idei első igazi napfény lecsalta a felesleges női ruhadarabokat, merész dekoltázsokkal, köldökökkel és sokat sejtető pólókkal ajándékozva meg a fáradt munkáspolgár szemeket.
A beharangozó repülő-show-t már nem várjuk meg, a gyerekek nyűgösek, pénz fogyóban, én meg úgysem látok már olyan magasra, köszönet a sörnek és vodkának. Hazafelé a birkaszarok között olyasmi jár az agyamban, hogy május elseje az egyetlen társadalmi ünnepünk, amit még nem nyúlt le a jobboldal, a baloldal pedig szeméremből vagy bénaságból csak kacsingat rá. Ez egyáltalán nem baj, sőt, ám sokkal kínosabb, hogy igazából mi sem tudunk vele mit kezdeni.
-ja-
| A sportligettől a Múzeumfaluig Évek óta megszokott kép fogadta a Sportligetbe kirándulókat, talán még a búcsúsok sátrai és a pattogatott-kukoricások kis kullói is ugyanott álltak, mint tavaly. A délelőtt álmos hangulatát csupán a rendszeresen fel-leszálló helikopter dübörgése zavarta meg. Nyolcezer forintért ötperces villámrepülésre lehetett benevezni, de akinek ez kevés, az egy órára is kibérelhette a koptert potom 84 ezerért. A gokart pálya mellett az idén homokfutózni is lehetett, a gyerekeket ingyen vitték el egy körre. A kisebbeket sétagaloppra, a nagyobbakat viszont egy vérfagyasztó száguldásra. A lángosos kocsi mögötti elkerített részen nagyüzemi embervadászat folyt, paintball fegyverekkel lehetett gumifedezékek között ugráló katonára vadászni. Minden találatért ajándék járt, fejlövésért pedig akár nagy képet is választhatott a szerencsés kommandós. A piros színű füstöt okádó gránát bevetése kisebb pánikot okozott a lángosozók között, de a szél hamar eloszlatta a ködöt. A kutyabemutatón a tojást cipelő őrző-védő kutya nagy sikert aratott a háziasszonyok között, a férjek pedig a rosszfiú ártalmatlanná marcangolásáért lelkesedtek igazán. Bár a tüzes kötelet nem igazán akaródzott átugrania az ebeknek, de a közönség nem bánkódott emiatt, a kutyáknak adtak igazat. A céllövöldék lépést tartanak az inflációval, 150 forintot kóstált egyetlen lövés, ráadásul egy pálcás célt nem is találtunk. Ennek ellenére potyogtak az ajándékok, csupán egy apuka jegyezte meg zsákmánya átvételekor, hogy ő igazából nem is arrafele célzott, mint ahol törött a pálca.
Délutánra megtelt a Sportliget és gyakran tolakodni kellett az előrejutáshoz. A Csónakázó tó környékén sem lehetett szabad padot találni, a jó időt kihasználva napozók lepték el a vízpartot. A közeli Falumúzeumban a szocialisták majálisoztak birkapörkölttel, sörrel és jófajta borokkal. Akik négy óra után indultak a repülőtéri majálisra azok balszerencséjükre belecsöppentek minden idők egyik legnagyobb szombathelyi dugójába. A feltorlódott kocsisor a repülőtértől a vasútállomásig, illetve a Metro áruházig ért. Czomi |
Még több kép a szombathelyi majálisról
Gratulálunk, ma már 10 cikket elolvastál a Nyugaton!
Szeretsz képben lenni azzal, hogy mi történik a világban, mi pedig a Nyugatnál éppen azért dolgozunk, hogy segitsünk téged a tájékozódásban. Köszönjük, ha pénzzel is támogatod a működésünket, a mai médiaviszonyok között csak így tudjuk fenntartani ezt az ingyenes újságot.
