Az egyetemi integráció lezárult. A Berzsenyi Dániel Főiskola úgy tűnik egyedül maradt Ez nem feltétlenül baj. De milyen kilátásai vannak? Tanárnak lenni még ma sem kifizetődő és tetszik vagy nem, a szombathelyi főiskola alapvetően máig tanárképző maradt.
Nem járnak kulturális rendezvényekre
Az oktatók évről évre a hallgatói színvonal csökkenésére panaszkodnak. Pusztay János az Uralisztika Tanszék vezetője - az intézmény egykori főigazgatója - elkeserítőnek találja például, hogy a hallgatók nagy része csupán két-három napot tölt a városban.
- Nincs idejük koncertekre járni, nem látom őket a Képtárban, a kiállítás-megnyitókon sem, mert nincsenek itt! A legtöbb hallgató hétfőn jön, csütörtökön megy.
A professzor szerint a fiatalokban így nem alakul ki olyan kulturális igényszint, amely előmozdítaná Szombathely szellemi fejlődését.
- A születések száma még mindig nagyon alacsony. Eközben a kormány egyre több fiatalt szeretne beiskolázni - ebből a kevesebből. Így akár gyengébb képességűek is bekerülhetnek a főiskolára. - magyarázza.
"Minden bunkó diplomához juthat"
- Pár évvel ezelőtt tényleg jobban meggondolták, hogy kiket vesznek fel ide. Manapság sokkal több ember jön, és gyakorlatilag nulla tudással, minden bunkó diplomához juthat. Szerintem igenis meg kellene válogatni, hogy kit engednek erre a pályára - véli a huszonöt éves számítástechnika szakos Ádám, aki második diplomáját szerzi.
Sajnos a pedagógusok társadalmilag nincsenek megbecsülve - igaz soha nem is voltak. Ezért - főként az utóbbi időben - a tehetségesebb fiatalok nem jönnek tanári pályára, vagy ha már tanárok, akkor igyekeznek elhagyni a pályát - vélekedik dr. Balázs Edit történész. - Mivel ilyen hátul áll ez a pálya a rangsorban, sokszor olyanok mennek pedagógusnak, akik kevésbé rátermettek, alkalmatlanok a szakmára, vagy korántsem biztos, hogy élethivatásnak tekintik az oktatást.
Hogy lássa, hogy miről beszélek, pár évtizeddel ezelőtt a tanszékünkről kikerülő fiatalok komoly sikereket értek el a szakmában. Levéltári igazgatók, stb. lettek. Nem is beszélve a tanszék oktatóiról, akik szintén itt kezdték tanulmányaikat. Nos, ezt a szakma iránti elkötelezettséget a mai generációkban nemigen látom - mondja. - A zárthelyi dolgozatok és a vizsgák is évről évre gyatrább eredményeket hoznak.
Tízből ketten
Bármi legyen is az oka, a nyugat által megkérdezett tíz hallgató közül csak ketten dolgoznának szívesen választott szakmájukban. De mi lesz a többiekkel? A huszonhat éves Tünde két nyelv szakjával nem látja bajosnak elhelyezkedést.
- Azelőtt eszembe jutott, hogy nem lenne rossz dolog tanítani, de már nincsenek illúzióim. Nézd, nekem semmi bajom a tanári pályával, de szerintem én nem vagyok alkalmas rá - szabadkozik. - Úgy hallom viszont, hogy két nyelv szakkal nem lesz nehéz munkát találnom más területen.
Annyit kéne tanulni, hogy nem tanulnak meg semmit...
Nagyné dr. Markó Julianna nyelvész főiskolai tanár, a hallgatók anyanyelvi érzékenységének változásait kutatja. Eredményeiről kérdeztük
- Általánosságban nem beszélhetünk romlásról - mondja. - Az általánosság ugyanis mindig hamisít. Én tíz éve készítek felméréseket arról, hogy hogyan változik hallgatók nyelvi felkészültsége.
Tragédiáról nem beszélhetünk. Tragikus viszont olyan értelemben a helyzet, hogy szerintem a mai fiatalok nagyon sokat tanulnak, és a mennyiség a minőség rovására megy. Valami őrületes arányeltolódás van a nyelvhasználatban is. is. Én mindent oda vezetek vissza, hogy otthon mit kap a gyerek. Mert ha otthonról egy kiművelt nyelvi kóddal érkezik az óvodába, akkor nem olyan nagy teher neki, amit ott vagy később az iskolában kap. Az iskolában ugyanis már alsó tagozatban hajtás van. Egy csomó mindent be kell nyelni a gyereknek. Nincs idő, hogy bevésődjenek a dolgok. Ha valakinek szerencsés keze van, mert jó az íráskézsége, akkor renden van. De különben elveszett, mert nincs idő gyakorolni, haladni kell tovább.
Mindez aztán oda vezet, hogy a fiatalok hétköznapi beszédkészsége is romlik.
Nagyné úgy látja, a hallgatók harminc százaléka beszél választékosan, rendelkezik viszonylag stabil íráskészséggel és nyelvi fantáziával.
Némi érzék sem árt
- De hiába próbálom én felhívni a figyelmet a nyelvi helytelenségekre, ha nincs meg valakiben erre az érzékenység. Például idegen szavak: a legtöbben nem tudják, mit jelent a bombasztikus szó, mégis használják. Vagy nem érzik a különbséget fájlal és fájdít között, és rendre rosszul használják. De mondok másik példát. Valaki leírja a következőt: "Lévén anglomán vagyok." És hiába mondom neki, hogy helytelen, ha nem tudja, mit jelent az, hogy lévén. Megkérdezi, hogy mit látok ebben hibásnak.
A szombathelyi hallgatók sem rosszabbak...
Dr. Gadányi Károly rektor szerint a hallgatói színvonal visszaesése sokféleképpen magyarázható.
- Ez egy országos tendencia! Aki az állítja, hogy a BDF-en ilyen, meg olyan gyenge képességű hallgatók vannak, az nem ismeri a többit. Nézze, én tanítok más egyetemeken is, van összehasonlítási alapom, úgyhogy nem a levegőbe beszélek: máshol sincsenek jobb diákok - védi meg hallgatóit a rektor.
Minden jó, ha a vége jó?
Mint szavaiból kitűnik, a főiskola jelenleg helyzetét kielégítőnek találja. - Ott vannak például az orosz szakosok, akiket tanítok. Közülük a legtöbben nyelvtudás nélkül érkeznek hozzánk, és mire végeznek, egész magas szinten ismerik az oroszt. Tehát mégiscsak jól képzett felkészült tanárokként távoznak - nyugtat meg bennünket.
