A májusi közgyűlésen alig két-három politikai jellegű megjegyzés hangzott el, az ellenérdekű felek a szorgalmas, szakszerű, megbízható "ügyvezető hangya" jelmezét öltötték magukra. Így aztán a költségvetési rendelet módosítása - amit politikai vita nélkül aligha lehet megtárgyalni - csak két hét múlva kerülhet napirendre, a nyári szünet előtti utolsó közgyűlésen.
Egyezkedések a szinfalak mögött
Szó sincs arról, mintha hirtelen hiányozni kezdett volna a városatyák eszement civódása! Az a baj, hogy a költségvetési rendelet módosítását azért vették le (egyhangúlag) a napirendről, mert a szakmai bizottságokban, illetőleg a frakció-egyeztetésen nem született megállapodás. Tovább tárgyalnak hát édeseink, mielőtt a júniusi közgyűlésre elővennék újfent. Csak hát ezt, sajnos, a színfalak mögött teszik, nem a közgyűlés nyilvánossága előtt, ami ugye nem véletlenül a demokrácia egyik biztosítéka...
Kiváló mutatóink
Nagy figyelemmel és felelősségérzettel hallgatta a testület Halmosi Zsolt városi rendőrkapitány beszámolóját Szombathely bűnügyi és közbiztonsági helyzetéről. A kapitány ismertette a "rendőrszakmai mutatókat", azon pozitív és negatív változásokat, amelyek meghatározzák a városlakók közbiztonsági közérzetét. Dr. Halmosi eztán kérte a testület további anyagi és erkölcsi támogatását, az áldozatvédelmi iroda felállításához, a polgárőrségek támogatásához és a rendőrök lakáshoz jutásához. (Ez utóbbi később négy lakás erejéig megtörtént, a többi kívánságra ígéretet kapott, hiszen - Wagner András szavait idézve - a szombathelyi közgyűlést ez a téma még sohasem osztotta meg.)
A galád tudósító innentől kezdve megszállottan gyorsírt: Ipkovich György ugyanis a Bűnmegelőzési és Közbiztonsági Bizottság nevében reményét fejezte ki, hogy Szombathely továbbra is "a béke szigete marad". László Győző "a sebességmérő eszközök majdnem operatív használata" helyett javasolta, inkább fogják el a rendőrök a gyorshajtókat, mintsem a közeli hozzátartozó kvázi feljelentésére buzdítsanak, illetőleg menetlevél vezetésre kötelezzenek, majd a következőket nyilatkozta: "Innen Szombathelyről üzenem azoknak, akik ezt a Belügyminisztériumban kitalálták, hogy sürgősen felejtsék el!" Wagner András arra volt kíváncsi, készült-e statisztika arról, hogy a szakmai mutatók milyen tendenciákat rajzolnának meg az esetben, ha a szabálysértés és bűncselekmény közti értékhatárt nem minősítik át, vagyis állandó paraméterekkel dolgozott volna a rendőrség. (A rendőrkapitány szerint a módosítás 2000-ben történt, a beszámoló a tavalyi évről szólt, így nagy jelentősége nincs az átminősítésnek.)
Karikacsapás
A továbbiakban a gyors és talpraesett szakszerűségből kaptunk ízelítőt. Mire az előterjesztés címét elolvastam volna, a testület már meg is szavazta a Házkezelési Kft. éves mérlegbeszámolóját, valamint a Stromfeld lakótelep északi részének szabályozási tervét és a helyi építési szabályozásról szóló rendeletet. A fizetőparkolók rendjéről szóló előterjesztésen aztán már volt egy kis vita.
Böröcz Miklós, a közlekedési bizottság elnöke nem értett egyet azzal, hogy a fizetőparkolóvá alakítandó Bürü utcai telken 15 ingyenes helyet biztosítson a város a tehertaxisoknak, a polgármester szerint ez átmeneti megoldás, drasztikus hirtelenséggel nem lehet őket sem megfosztani megszokott helyüktől. Szerencsére Prugberger Emil szerint már körvonalazódik a végleges megoldás is, az Érdekegyeztető Tanácson megállapodtak arról, hogy a Citroen Körmendi úti telephelyével szemben kínálkozó placcon nekiveselkedjenek a tehertaxi-parkoló kialakításának. (A Templom téri fizető parkoló ügyére később térnek vissza.)
A szakmaiság dicsérete
Ezután a szociális és az egészségügyi ágazat menybemenetele következett: négy előterjesztést fogadtak el zsinórban a képviselők anélkül, hogy különösebben firtatták volna bármelyik részleteit. A legjelentősebb anyag az érdekfeszítő "Tájékoztató Szombathely Megyei Jogú Város Önkormányzata fenntartásában működő szociális intézmények feladatellátásáról" címet viselte. (Nem csoda, hogy Prugberger alpolgármester nyílt színen elaludt, amire kaján ébresztője, László Győző nyomban felhívta a figyelmet. Volt is csengő, üde kacagás...)
Szóval a fenti előterjesztés a szociális intézményrendszer átszervezési folyamatának első és nagyon fontos lépése, ami a "profiltisztítást célozza meg" - hogy ehelyütt Balogh József szoc. biz. elnök szép szavait idézzük. Wagner András hiányolta a politikai egyeztetést a cikluson túlmutató előterjesztés mögül, de - mint mondotta - a szakemberek indítványait jónak és logikusnak vélik, ezért támogatják. Ipkovich György azt mondta, ők már megszokták a politikai egyeztetés hiányát, azt viszont elismerik, hogy az "új idők új feladatai új struktúrát igényelnek", ezért a szocialista frakció szintén támogatta az intézményhálózat átszervezése érdekében tett első lépéseket.
A szegénységkutató az oladi dombon
A szociális szféra még egyszer - igaz, teljesen érdemtelenül - triumfálhatott. Az utolsó nyilvános napirendnél Szabolcs Károly kérte, hogy az oladi fennsíkon Plató névre keresztelni szándékozott utcát inkább valamely helyi születésű nagyságról nevezzék el. A "plató" szó magyarul amúgy is "fennsík" - fejtette ki a lokálpatrióta -, arról nem is beszélve, hogy az utcaneveknél a civil szervezetek bevonásával, széles helyi társadalmi konszenzus alapján kéne dönteni. Az utcát MOST kell elnevezni - magyarázták mások -, mert különben az utca egyetlen lakója, egy vállalkozó önhibáján kívül szenved el mindenféle sérelmet, lévén lakcíme egy puszta helyrajzi szám... Végül Balogh József javasolta, hogy a szegénységkutatás első hazai képviselőjéről, a szombathelyi születésű Pálos Károlyról nevezzék el az utcát, ami - öt tartózkodás mellett - meg is történt.
Pálos Károly nevét viseli amúgy már a szociális ágazat helyi kitüntetése is, mégis: van abban valami perverz gyönyörűség, ahogy a szegénységkutató neve bevonul a gazdasági elit tudatába...
Közjátékok
Már a tizedik napirendi pontnál jártunk, amikor a Pipitér óvoda létszáma fölötti vitát a Francia-Magyar Kezdeményezések Társaságát képviselő küldöttség látogatása miatt fel kellett függeszteni. A küldöttséget vezető Jacques de Chalendar ismertette a látogatás célját, s meleg szavakkal méltatta a Tours és Szombathely közti szál jelentőségét a francia-magyar kapcsolatok fejlesztésében. A küldöttséget aztán ebédelni vitték, csak este 6-kor folytatódhatott a szeánsz, ugyanis közben a Képtárban megnyílt - és elhúzódott - annak a 36 méteres kaufbeureni festménynek a kiállítása, amelynek német testvérvárosunkban nem tudtak megfelelő nagyságú kiállítótermet találni. Azért a kérdések órája nem maradt el, csak eltolódott...
Mi folyik az Okmányirodában?
Mint a bevezetőben már utaltam rá, a polgármester és alpolgármester tevékenységének ellenzéki froclizása mostanában háttérbe szorult, a "kérdések óráján" abszolút komilfó, s meglehetősen érdektelen részletkérdések hangzanak el, puszta információcsere zajlik. Kivételt csak a polgármesteri hivatallal szembeni attitűd képez, aminek - szerintem országosan unikumnak számító módon - az az érdekessége, hogy a hivatalt nem az ellenzék, hanem a regnáló koalíció képviselői b*sztatják permanensen.
Például a jegyző beszámolt a Munkabiztonsági és Munkavédelmi Felügyelőség nemrégiben zajlott ellenőrzéséről, melynek során feketén-fehéren leíródott, hogy az Okmányirodában dolgozók létszáma kevesebb a munka elvégzéséhez szükségesnél, a munkafeltételek viszont rosszak. Felhívta a figyelmet arra is, hogy a vizsgálat következményei súlyos tízmilliókat rónak majd a költségvetésre. Azt is elmondta, hogy az egyre türelmetlenebb ügyfelek mellett a dolgozók biztonsága sem garantált. A polgármester egyet is értett azzal, hogy az okmányiroda szolgáltatásait igénybevevők elégedetlensége egyre nő - holott az önkormányzat azér vállalt "az országban szinte példa nélküli", csaknem kétszázmillió forintos áldozatot az OTP épületének megvásárlásával, hogy az ügyfelek jobb körülmények között intézhessék ügyes-bajos dolgaikat. Szabó Gábor szerint hivatalszervezési okai lehetnek, hogy mégsem sikerült a zsúfoltságot megszüntetni.
Kaczmarski jegyző szerint viszont nem olyan példátlan ez az áldozatvállalás - nyomban utalt is Debrecenre, ahol e célból nagyságrenddel nagyobb összeget sikerült előteremteni. Így is köszönte az önkormányzattól kapott támogatást, amit állami feladatok ellátására kell fordítaniuk - ami nagyjából meg is magyarázza, mi okozhatta a polgármester és a hivatalvezető álláspontja közti ellentmondást.
Mi viszont kinek-kinek józan belátására bízzuk, milyen megoldást talál erre a nehezen orvosolható problémára...
