A tét persze nem kevés, hiszen a havi 3500 forintos kollégiumi szállásdíjjal szemben az albérletbe kényszerülőknek legkevesebb tízezer forintot kell havonta kifizetniük. A módszerek pedig ugyanazok, mint amiket életünk más területein is tapasztalhatunk. Ha túl becsületes vagy, és nem állsz be te is az ügyeskedők táborába, bizony könnyen hoppon maradsz.
Jelentkezzünk át nagymamánkhoz!
A felvett kollégisták természetesen egytől-egyig jogosnak érzik, amiért pont őket választották, és elutasítják a csalást. Hallani azért furcsaságokat. Egy államvizsgára készülő lány már utólag meséli el, ő tavaly csak úgy tudott bekerülni a kollégiumba, hogy a rokkantnyugdíjas nagymama lakcímére jelentkezett át, mondván, hogy ő neveli. Így az egy főre jutó jövedelmük igencsak kicsi lett.
Mindenki ott ügyeskedik, ahol tud...
Egy másik budapesti diáknak, aki négy évig volt kollégista, a szülei már első évben vásároltak Szombathelyen egy lakást, amit aztán természetesen a kollégiumból kiszorult főiskolásoknak adtak ki. "Nem állunk olyan jól anyagilag, így legalább mindig jött valami mellékes" - meséli. Egyáltalán nem érzi, hogy ez csalás lenne, szerinte mindenki úgy ügyeskedik, ahogy tud. Azt mondja, többnyire a szülők jövedelemigazolásai sem fedik a valóságot. A taktikák sora megszámlálhatatlan, volt, aki a bizottság kedvéért kitagadottnak vallotta magát, de találkozott már olyannal is, akinek az édesanyja csak azért nem ment másodszor férjhez jól kereső élettársához, mert így a gyerekei félárvaként magasabb szociális támogatást, és többek között kollégiumot kaphattak.
Mit lehet ilyenkor tenni? Többnyire semmit.
A kintrekedtek közül többen a kollégiumi bizottság tagjait is hibáztatják, mondván, baráti körüket juttatják be a helyekre. Egy taktikáról is hallottunk, a bizottság tagjai a haverok pályázatát az elbírálás pillanatában a "hiányosok" közé teszik, majd egy óvatlan pillanatban, amikor a többiek nem látják, előveszik, és átírják, majd a "fullosok" közé csempészik.
Vádaskodni, csalást emlegetni, kritizálni lehet
Ám magát a felvételi rendszert, és a bizottságokba delegált személyeket is a hallgatók határozzák meg - közli Tóth Péter, a Berzsenyi Dániel Főiskola kollégiumának vezetője. Ebbe a főiskola nem szól bele, pusztán vétójoga van. "Nincsenek rejtélyek, a pályázatok mindenki számára megtekinthetők, és aki jobb elbírálási módszert tud, hát szóljon." Ha valaki elégedetlen, - teszi hozzá - vegye a fáradságot, éljen a jogával, és néha-néha legalább vegyen részt egy-egy kollégiumi megbeszélésen.
(Egy-egy kollégiumi ülésen állítólag az ötszáz hallgatóból jó esetben ötvenen vesznek részt. Általában ennyi ember szavaz a bizottsági tagokra is, és körülbelül ennyi diák közül kerülnek ki a delegáltak.)
Pontok a jegyekért és a szociális helyzetért
A kollégiumi felvételikről egy tizenkét főből álló bizottság dönt. Ők vizsgálják, és döntik el, kit vesznek fel, és kit utasítanak vissza. Ha a hallgatók elégedetlenek a delegáltak munkájával, bármikor leválthatják őket. Egyébként minden elbírálás nyilvános, bárki megnézheti, felülvizsgálhatja őket. Ezzel a joggal általában ketten-hárman szoktak élni a több száz visszautasított közül. A bizottság az elbíráláskor két tényezőt vesz figyelembe: a tanulmányi átlagot és a szociális helyzetet. Kidolgozott pontrendszerrel dolgoznak, mindenki pályázatát eszerint értékelik. Maga a pontozás objektív (egyébként ezt is a hallgatók maguk dolgozták ki), például nyugdíjas szülő után 4 pont, testvérenként 2 pont, árváknak 7 pont jár.
Évente egy-egy diák még rendkívüli tanszéki vagy főigazgatói engedéllyel is bekerülhet.
Elvileg a pontszámokat bárki bármikor átírhatja
A rendszer persze korántsem hibátlan, a bizottság idén tizenegy hallgató esetében nyilvánvalóan tévedett, úgy nem vették fel őket, hogy egyértelműen rászorultak. Azóta ezeket a bakikat korrigálták.
Elvileg az eredményeket bárki bármikor átírhatja, - ezt Tóth Péter sem tagadja. A kollégium igazgatója például - mivel tudja, ki kinek a baráti köréhez tartozik -, figyel arra is, hogy szúrópróba-szerűen ellenőrizze az ismerősöknek adott pontszámokat. Túlpontozással még nem, alulpontozással már találkozott.
Egy másik bizottságban tevékenykedő diák mesélte: nehéz lenne a többiek megkerülésével valakit kedvezményhez juttatni, hiszen bármikor lebukhat, és a többiek egyből kizárnák. Az meg, hogy tizenkét embernek ugyanazok a személyek legyenek a kiválasztottai, nehezen elképzelhető.
Egy tanítós sokkal könnyebben érhet el jó eredményt?
A diákok többen nehezményezik, hogy a szociális helyzeten túl a tanulmányi átlag sem ad valós összehasonlítási alapot. Hiszen különböző szakokon mást és mást jelent egy négyes. Úgy vélik, például egy tanítós sokkal könnyebben érhet el jó eredményt, mint mondjuk egy angol-történelem szakos. Tóth Péter szerint - bár nyilvánvaló, hogy szakok és szakok között vannak különbségek - senkinek sincs joga ahhoz, hogy a tanszékek hallgatói között eszerint rangsoroljon. Ezt a problémát országos szinten sem tudják megoldani, ráadásul jövőre bevezetik a kredit-rendszert, ami az azonos szakon lévők közt is fura helyzetet teremt majd. Valaki például egy félévbe felvesz két tantárgyat, és ezzel öt egészes átlagot produkál, a társa pedig hat tantárgyból vizsgázik, és mondjuk négyes átlaga lesz, akkor eztán kit vegyenek fel?
Valótlan jövedelem-igazolások?
No és itt van a másik kényes pont, a szociális helyzet. Tóth Péter szerint a hallgatók többsége nem a tehetős réteghez tartozik. Azt viszont mindenki tudja, hogy a jövedelem-igazolások sok esetben nem fedik a valóságot - lásd jól menő vállalkozó csemetééknél hivatalosan minimál jövedelemből él a család. Ezzel azonban szintén nem tudnak mit tenni, ha az APEH elfogadja ezt, nekik is kutya kötelességük. A kizárólag szociális alapon felvettek lakhelyén az önkormányzattól minden esetben környezettanulmányt is kérnek. Azonban így sem mindig derül ki a valós életkörülmény, például egy faluban, ahol ismer mindenki mindenkit, senki sem fogja a valós helyzetet lefesteni. Három-négy esetben azonban már előfordult, hogy ilyen miatt zártak ki valakit.
Az igazi probléma a kollégiumi férőhelyek számában van
Egy tanévben a kedvezményes diákszállást 2500 nappali tagozatos hallgató közül mindössze 539-en vehetik igénybe. Tehát a hallgatók alig húsz százaléka. Tóth Péter szerint bárhogy is nézzük, racionálisan számolva, ha levonjuk a Szombathely környéki hallgatók létszámát, akkor is közel kétszáz-háromszáz olyan fiatal van, aki valóban rászorult lenne, jogosan igényel kollégiumot, mégsem fér be. Ez a konfliktus igazi forrása.
A megoldás még várat magára
Felmerült, hogy a főiskola az önkormányzattól megvásárolná a Magyar László úton a középiskolás kollégiumot. Így plusz kétszáz-kétszázötven férőhelyhez juthatnának. Ráadásul a már meglévő épületek is felújításra szorulnának, a Magyar László úti "Régi" kollégium vizesblokkjait például sürgősen ki kellene cserélni, mert a rossz csövektől szétáznak a falak. Mivel azonban a főiskola meglehetősen nehéz gazdasági éveket tud maga mögött, nincsenek tartalékai, a beruházásokra sincs kerete, csak pályázati pénzekben bízhat. El is készült egy kilencszázhetvenegy-milliós terv, amit 2001 novemberében elbírálásra át is adtak az Oktatási Minisztériumnak. Azóta egy szakértői bizottság megvizsgálta az állapotokat, ám nagyobb támogatásra legkorábban 2003-tól lesz esélyük.
Diákszálló német mintára?
Egy másik lehetőség is kínálkozott, egy német-magyar befektetői csoport is jelentkezett, hogy építenének a főiskolások számára egy diákszállót. A férőhelyeket aztán német mintára, piaci áron, az előzetes tárgyalások alapján körülbelül havi tízezer forintért értékesítenék. A dolog most úgy áll, hogy a cég az egész országban felméri az igényeket, és csak később dönti el, hol is kívánja diákszállóba fektetni a pénzét.
Vonatkozó fórumunk:
Ügyeskedések a Főiskolán
