Előbbit két hete vették le a napirendről, azóta biztosan egyeztettek annyit, amennyit föltétlenül köll (különben mi a bánatnak rabolnák újra egymás drága idejét?), a másik meg akkora szarból húzná ki a Halódást, amekkorában nyolcvanéves fennállása óta még nem volt. Ehhez képest megint este tízig tartott a nyilvánosság előtt a gyakorlatilag hiábavaló szájtépés...
Vihar a szökőkútban?
Napirend előtt Rettegi Attila ismertette azt a nyilatkozatot, amit a "Profán Szentháromság" néven elhíresült szobor tervezete ügyében írt hét fideszes városatya, miután "érzékelték a lakossági ellenállást" a Fő téri elhelyezéssel szemben. Elmondta azt is, hogy a szobor látványtervével csak a múltkori közgyűlésen hozott döntésük után szembesülhettek, ezért szeretnék, ha a tér átépítése során a szökőkút egyelőre a szobor nélkül készülne el. A polgármester azt javasolta, előbb tekintsék meg a jelenleg képzőművészeti zsűri előtt álló kompozíciót, amely a "legteljesebb elismerést kapta", és a következő közgyűlésen térjenek vissza a kérdésre. Beszámolt arról is, hogy a szobrász tiltakozott műve ragadványneve ellen, egyházi körökben pedig a szobor maga semmiféle ellenérzésekbe nem ütközött.
Semmi nem tudható pontosan?
Akár hiszik, akár nem, a költségvetés vitája nemcsak fontos, de érdekes része is lehet a helyi politikának. Alulírottat mégis ritkán hozza lázba, mert már olyan régóta figyeli, hogy szinte csak az ismétlődéseket látja meg. Ciklusról-ciklusra ugyanaz történik: a pénzügyi-költségvetési bizottság mindenkori elnöke mániákusan ismételgeti, hogy mennyire fontos a költségvetési egyensúly megőrzése; az ellenzék kimutatja, hogy az elvek ellenére a költségvetésnek (illetőleg módosításának) jelenlegi tervezete erre képtelen; az egyéni körzetben megválasztott képviselők a saját körzetük égető gondjainak orvoslásához kérnek forrásokat; az "ágazatokat", szakterületeket képviselő bizottságok elnökei szintén valós (és tömeges) igények kielégítésére kérnek több pénzt a közös kasszából.
Változást csak a konkrét számok jelenthetnének, ám a közgyűlésen gyakorta ezeket is vitatják. A rendkívüli közgyűlésen például az ellenzék kifogásolta, hogy míg 98 októberében 800 milliós hitelállománya volt a városnak, mára ez a duplájára nőtt, s még a gázközmű-vagyon privatizációjából származó 2,6 milliárdos(!) bevételt is felélte a város. E vádakat azzal verte vissza a polgári oldal, hogy egyrészt 98 végén a hitelállomány 936 millió forint volt ("Decemberben! De mi már októberben átadtuk a kasszát!" - hangzott a gyors válasz), másrészt nem vagyonfelélés történt, hiszen a gázközmű-steksz jelentős részét fontos beruházásokba és vagyonszerzésbe is fektették. (Konkrétan az elmúlt négy év napi sajtójából lehet tájékozódni a számtalan polgári elképzelésről, illetve azok megvalósulásának történetéről. Tanulságos olvasmány lévén, ajánlom mindenki figyelmébe...)
800 milliós hiány az idei évre?
A többórás vita tétje egyébként valóban nem volt kicsi: megengedheti-e magának a város, hogy a mostani módosítással mintegy 800 milliós hiányt tervezzen az idei évre? Az ellenzék, valamint - pártállásra és világnézetre való tekintet nélkül - a pénzügyi szakemberek véleménye szerint: nem. Maximum 500 milliós hiányt lehet kezelni. (Más kérdés, hogy a végszavazásnál a pénzügyesek már pártállás és világnézet szerint szavaztak. Wagner András meg is jegyezte: érdekes, hogy szakmai tisztesség és politikai érdek összeütközésekor mindig az előző marad alul...)
Volt aztán egy igazán újdonságnak számító megnyilvánulás is. Csinger Péter (független) képviselő a hosszas szarakodás egyik fárasztó pontján azt javasolta az ellenzéknek, jelöljék meg ők, hogy az általuk elfogadhatatlan (usque 250-300 milliós) többlethiány lefaragására milyen kiadásokat kellene törölni, mert ez konstruktívabbá tenné a további vitát. Az ellenzék kínjában csak röhögni tudott az érdekes újításon, hiszen a költségvetés összeállítása mindig is a hatalmon lévők dolga. Végül 16 igennel - 10 nem és 2 tartózkodás mellett - a közgyűlés elfogadta a költségvetés módosítását.
Megmenthető-e a Haladás?
A Haladással kapcsolatos előterjesztést sürgősségi indítványként zárt ülésen javasolta tárgyalni a polgármester, az ellenzék azonban ebbe nem ment bele. (Már csak azért sem, mert írásos előterjesztés sem volt hozzá...) Csermelyi András meg is fogalmazta: elsősorban nem gazdasági, hanem várospolitikai kérdés, mi legyen a város nagyhírű futballklubjával, ezért nyilvánosság előtt kell tárgyalni róla. Az elhalasztásra sem volt mód, hiszen az ismert okok miatt.
igencsak rövid határidő alatt kellett dönteni, hogy elfogadja-e a város Bíró Péter ajánlatát a csődközeli állapotban lévő Haladás megmentésére (mert az nem volt kétséges, hogy "meg kell őtet, meg kell őtet, meg kell őtet menteni").
Mindazonáltal sokak aggodalmát fogalmazta meg Prugberger Emil, aki a reménybeli szponzor megmentési szándékát természetellenesnek nevezte. Csakugyan: azon az egy-két ezer fanatikus Hali-szurkolón kívül ki érti meg, mi az üzlet abban egy virtigli üzletember számára, hogy Kft-je egyharmadát 1, azaz egy magyar forintért eladja Szombathely önkormányzatának, s cserébe megvegyen egy csőd előtt álló futballklubot, amelynek 60 milkós vesztesége, de csak két igazolt játékosa van, mert a többiek játékjoga perceken belül lejár?
Az új tervezet iránti óvatos ellenállásban amúgy nem kis szerepe volt Kövesdi Zoltánnak, aki az utóbbi három évben már jó néhányszor támogatott hasonlóan tutinak tűnő tippeket. Pavelkovits László ki is mondta, hogy már csak emiatt sem igazán hisz a dologban. A nyilvánosság előtt azonban egyetlen képviselő sem merte megfogalmazni azt, ami a szombathelyi adófizetőket évek óta dühíti: hogy egy ilyen csekély hatékonysággal működő csapatba kár (ha ugyan nem bűn) a közpénzek százmillióit tölteni.
Várjuk az ágybaolvasók szponzorát!
Jelen sorok írójának kedvenc, naponta gyakorolt sportja az ágyban olvasás, így érthető elfogultsággal várja, hogy egyszer szponzorálja már valaki test, szellem és lélek karbantartásának eme praktikus eszközét is. Meggyőződése, hogy az ágyban olvasók világszerte (s így hazánkban is) jóval többen vannak - és jóval többet is mozognak -, mint a focisták. Ha egyszer valaki megfelelő támogatásban részesítené az ágyban olvasókat, hamarosan nemcsak olimpiai sportággá válhatna, de mérhetően javítaná az emberiség egészségi, mentális, erkölcsi és intellektuális mutatóit is. De erre még sokat kell várnunk, a futballrajongók egyelőre ügyesebben lobbiznak...
