Tófürdő-teszt

Már a kerítésen kívülről látszik, hogy a megújult szombathelyi strandon elkezdődött a jövő. A szocreál dizájnon edzett szemünk megkönnyebbülve nyugtázza, itt hozzáértő embereket is bevontak a munkálatokba. Az épületek, a járdák, a medencék, a csúszdák, a növényzet színei és formái szokatlanul harmonikusak, ugyanakkor nem esik csorba a funkcionalitáson sem. A kapun belül érve ez a pozitív érzésünk csak erősödik, mi több, észrevesszük, hogy ugyanez a szemlélet érvényesül a részletekben is, a medencék széleinek a kialakításától az ugrókövekig. Megnyugtató, hogy egy jó hónapnyi használat után még mindig roppant gondozott és tiszta a terület, beleértve a pázsitot és a vécéket, s ez már nem lehet a véletlen műve. Ha egy jelzővel kellene megoldani az új Tófürdő bemutatását, azt írnám: kulturált.

Egyelőre kevés a víz
Bár a prospektus szerint négy medence üzemel, ez a szám gyakorlatilag másfél-kettő körül mozog. A csúszdamedence készen van ugyan, de csak arra jó, hogy beleseggeljünk, majd rohamosan elhagyjuk, a jelenlegi gyerekmedence a régi nagymedencéből leválasztott zsebkendőnyi betonteknő. Az 50 méteres feszített vizű úszómedence fullra készen van, szép is lett, jó is lett, csakúgy mint a tanmedence. Igen ám, de ez utóbbi szervesen az előbbihez tartozik, ugyanaz az a hideg víz, lubickolásra csak mérsékelten alkalmas. Elég pici is, egy meleg nyári hétvégén sec perc alatt megtelik vízípisztolyos gyerekkel. Így meg az van, hogy aki nem akar kilométereket úszni, csak úgy megmártaná magát vagy hancúrozna egy jót, az nem talál magának helyet. Jó, ez a probléma jövőre valószínűleg megoldódik, amikor a második ütem keretében megépül a végleges gyermekmedence és a sokat ígérő nevű kalandmedence.

Csábító csúszdák
Az egész strand látképét dominálja a pofás csúszdakomplexum. Aki már járt komolyabb vízi-városban, az valószínűleg nem esik hanyatt a négy színes, közepes méretű pálya láttán, de egy városi strandtól botorság lenne többet várni. Sajnos a belépő nem tartalmazza a csúszdák használatát, vagy bérletet kell venni, vagy tejelnünk kell csúszásonként. Mivel a bérlet egy csuklóra rögzített karszalag, ne is álmodjunk olyanról, hogy majd egymásnak adogatjuk, meg efféle huncutságok. (Részletes árlista a cikk végén.) A csúszdák közül legnépszerűbbnek a "Niagara" fedőnevű sárga alkalmatosság tűnik, amelyen óriás úszógumikba belehelyezkedve lehet lezúgni. Ha számít valamit, nekem személy szerint a több mint 100 méter hosszú "Kék Duna" lopta be magát szívembe. Többek között azért, mert a két "Twister" csőcsúszda vagy kezd már szétesni, vagy még nincsenek rendesen összeszerelve, mindenestre az illesztésnél alaposan lestrapálják a hátunk, ami fölöttébb kellemetlen érzés, pláne ha ennyit fizetünk érte. Amúgy állat jók lennének ezek is.

Alapjaiban jó irányban megyünk, de a műkacsák ...
Ha egy négytagú család egész napra kilátogat a Tófürdőre, a kaland nem valószínű, hogy megoldható 5 ezer forint alatt. Ettől függetlenül egyáltalán nem mondhatjuk, hogy a strand területén levő éterem zsebmetsző lenne. Mi több, a belvárosnál biztosan olcsóbb. Az önkiszolgáló rendszerben üzemelő egység barátságos, tiszta, kulturált. Tényleg kellemes leülni a teraszára egy sör és egy lángos társaságában. Ha elnézzük a megújult strandot, s közben visszagondolunk az ocsmány régi Tófürdőre, olyasmi juthat eszünkbe, hogy bármennyire zsémbelődünk olykor, alapjaiban mégiscsak jó irányba megyünk. Legfeljebb lassan. Nem akarok ünneprontó lenni, ezért halkan mondom, hogy valaki kihalászhatná a műkacsákat a látványtóból, mert ciki.