Tíz-húsz év alatt generációk veszhetnek el

Amikor Edit Piafot arról faggatták - mesélte Nádas Péter író -, miért karolja fel a fiatal énekes-tehetségeket, ezt válaszolta: Ő már feljutott az emeletre, most le kell küldenie a liftet. Valahogy így vannak ezzel ők is, a Tudorozók, akik 2000-ben azért fogtak össze, mert hittek abban, hogy az esélyegyenlőség minden demokrácia alapja. A pártolók tábora színes, a hátrányos helyzetű gyermekek megsegítéséért a tudomány és művészet megannyi ismert képviselője fogott össze.

A Tudor-ügy valahogy így született...
Az ötlet - mesélte Somlai Péter szociológus - a hírneves Eötvös-kollégium mintájára született. Azért, hogy legyen egy hely, ahol a tehetséges, ám szegény sorsú gyermekeket is felkarolják. Mert a demokrácia alapja, hogy képesek legyünk a társadalmi egyenlőtlenséget mérsékelni. "Ha ez nem sikerül, inkább felejtsük el a demokráciát" - tette hozzá. Mivel a nehéz anyagi helyzetben élő egyetemisták, főiskolások és középiskolások támogatására már létrejöttek különböző alapítványok, a tudoros társaság inkább a 8-10 éves, tehát harmadikos-negyedikes gyerekek segítését vállalta fel. A döntés mellett további érvek is szóltak: ebben az életkorban a hátrányok még könnyebben ledolgozhatók, és a pedagógusok is könnyebben ki tudják választani az igazán tehetséges gyermekeket.
Az alapítvány olyan pedagógiai műhelyekről álmodott, amelyekben a növendékek saját íróasztalt, számítógépet, lapozgatnivaló könyveket, nyelvórákat kapnak, főként pedig olyan segítőkész felnőtteket, aki figyelmesen követik és segítik fejlődésüket. Elsődleges céljuk az volt, hogy a támogatott gyerekek legalább a középfokú oktatásig jussanak el, vagyis odáig, hogy ne kelljen behozhatatlan hátrányokkal indulniuk az életben.

Csak egy működik: a szombathelyi
A Tudor Alapítvány tavaly januárban tette közzé első felhívását, amelyben olyan személyeknek kívánt ösztöndíjat nyújtani, akik vállalják az általuk kiválasztott gyerekek iskolán kívüli oktatását. (A felhívás aláírói között találjuk Esterházy Pétert, Ferge Zsuzsát, Jancsó Miklóst, Kornai Jánost, Nádas Pétert, Pomogáts Bélát és Várszegi Asztrikot is.) Az alapítvány javára december 8-án a budapesti Katona József Színházban jótékonysági estet is rendeztek. A műsorban többek között fellépett Törőcsik Mari, Garas Dezső, Gálffi László, Csákányi Eszter és Mácsai Pál is.
Az országos felhívásra számos csoport alakult, azonban csak egy maradt életképes: a szombathelyi Tudor Műhely.

Átlagosan két évvel fejlettebbek a kortársaiknál
A szombathelyi műhelymunka fél éves szervezés után, tavaly októberben indult be. Az alapítás és működtetés oroszlánrészét Molnár Károlyné, a Berzsenyi Dániel Főiskola nyugalmazott docense vállalta magára. Kati néni - aki harminc évig tanított barokk irodalmat és tantárgy-pedagógiát - az alapítvány felhívására jelentkezett, azóta szívügye a "tudorozás". A munka a gyerekek kiválasztásával kezdődött, szeptemberben végigtelefonálta az összes helyi iskolát. Első körben a pedagógusok segítségével majd ötven gyereket választottak ki, közülük azonban csak tízen kerülhettek be a csoportba. (A válogatás legfontosabb szempontja a tehetség és a szociális háttér volt.)
A tudoros gyerekek mindannyian szegény családban élnek, többnyire egyedülálló szülő neveli őket. Intelligenciahányadosuk 120 pont felett van. (A vizsgálatok szerint a tíz szombathelyi Tudor-gyerek - akik közül ketten cigány származásúak - értelmi képességeit tekintve átlagosan két évvel fejlettebb kortársainál.)
A műhely első székhelye a Szent Márton utcában volt, a Kincstári Vagyoni Igazgatóságtól béreltek itt lakást. Októberre berendezkedtek, a romos épületet helyi támogatók segítségével újították fel. Kicserélték a vizesblokkokat, kifestették és bebútorozták a termeket. Egy számítástechnikai cég jóvoltából egy tökéletesen felszerelt oktatóteremet is kialakítottak. Aztán fél év múlva, a bérleti szerződés lejárta után mégis máshová kellett költözniük. Az Elender Székház fogadta be őket.

"Mint ahogy a gróf oktatta a gyermekét"
A Tudor-műhelyben Kati néni mellett Johnny, az angol anyanyelvű tanár, Nemes Gáspár főiskolai némettanár, valamint Kiss Tünde számítástechnika-tanár irányítja a foglalkozásokat. Munkájukért ugyan kapnak tiszteletdíjat, ám ez a szombathelyi átlagos magánóradíjaknál jóval szerényebb. Rajtuk kívül egy pedagógiai asszisztens is dolgozik. A foglalkozások hétköznap délután négytől hatig tartanak. Alapelv, hogy sehol sem érintkezhetnek az iskolai tananyaggal. Inkább kötetlen szakkörök ezek, ahol a tanárok legtöbbször szóban okítják a gyerekeket. A nyelvi órák idegen nyelven folynak, eddig tankönyvet sem használtak.
"Mint ahogy a gróf oktatta a gyermekét" - mosolyogott Kati néni. A gyerekek mostanában érkeztek el odáig, hogy már szükséges lenne néhány tankönyvet is vásárolniuk. Számítástechnikán már megtanulták a honlap-készítés fortélyait, fokozatosan ismerkednek a programozással is.

Ahány gyerek, annyi féle tehetség
"A későbbiekben szeretnének matematikát és művészeti tárgyakat is tanítani, mert a gyerekek ezt is igényelnék". - mesélte Kati néni. Hiszen két olyan gyermekük is van (egyébként unokatestvérek), akik kifejezetten jól rajzolnak. Az egyikük egy ötgyermekes családban él, ahol a legidősebb testvér a képzőművészeti egyetemre jár. A tudorok közt van egy gólkirály, aki kimagaslóan jól focizik. Egy kislány a többiek elmondása szerint kommunikációs zseni, helyzetmegoldó képessége lenyűgöző. Van egy színészük is, aki nemcsak gyönyörűen szaval, hanem matematikából és nyelvből is nagyon tehetséges.
A "tudorosok" már új csoporton is gondolkodnak, a jövő tanévtől szeretnének még legalább öt gyereket felvenni. A későbbiekben azt tervezik, hogy a mostani diákokból tudor-kistanárok válnak, és aktívan részt vesznek a kisebbek oktatásában.
Kati néni arra kérdésre, hogy szerinte eddig miért csak Szombathelyen sikerült Tudor műhelyt alapítani, igazán nem tudta megadni a választ. A titok talán ennyi: szerencséjük volt, rátaláltak egy olyan útra, ami itt Szombathelyen járhatónak bizonyult.