A Fő téri szökőkút, s különösen a vele szerves egységet képező szoborcsoport körül kialakult vitasorozat újabb állomásához érkeztünk. Nevezetesen a kezdetek óta ígért lakossági fórum vált valóra, igaz, a leglehetetlenebb időpontban. Július idusán, szerda délután három órakor vajmi kevés ember tudta magát arra kényszeríteni, hogy egy lakossági fórumon eszmét cseréljen, legyen bármily közérdekű is a téma. A korábbi hangos zúgolódást követő gyér érdeklődés ellenére azért elhangzott néhány bíráló, s valamivel kevesebb dicsérő szó.
A hagyományokhoz hűen húszperces késéssel kezdődő vitaest első eldöntendő kérdése a lakossági fórum és a közmeghallgatás különbségeit feszegette. Végül dr. Szabó Gábor polgármester érvei győzedelmeskedtek, így a képviselőtestület nagy duzzogva kiköltözött a közönség soraiból, hogy a szó szoros értelmében is szembe(s)ülhessen a panaszosokkal.
A közjátékot a már unalomig ismert átépítési tervek bemutatása követte. Előkerült a szökőkút-makett, a tér látványterve és néhány régi fotó. Csak hogy tudjuk miről is van szó. A disputa legkényesebb pontjává kétségkívül a Mangliár László tervei szerint készült szökőkutat díszítő szoborcsoport, Blaskó János Profán Szentháromság ragadványnévvel illetett alkotás vált.
Az elsőként felszólaló Süle János építész egyenesen letörpézte a 120 centi magasra tervezett Faunt, míg a táncoló - vagy tudom is én mit csináló - párt aránytalanul nagynak vélte. Elképzelései szerint Szombathely Fő terére Szent Márton szobrot illene rakni, ezen véleményét a később felszólalók közül többen is osztották. Az építész szégyenletesnek nevezte azt is, hogy a város jogairól lemondva újra és újra szabad kezet ad a művészeknek, s bármilyen, a műterem sarkában elfekvő alkotást elfogad.
A Faun, a Pán és a Szatírosz közötti különbségek és ezek szabványméretének tisztázása után a tervezett "bazári zsúfoltság", a "giccs" és a "keresztény emberek cukkolása" körül folyt tovább a szó. Az esztelenség iskolapéldájaként került megemlítésre, hogy az eredeti római emlékeket pusztulni hagyja a város, ugyanakkor értéktelen mozaikutánzatokkal díszítenék a szökőkutat. "Ez a szökőkút is azért épül, hogy harminc év múlva legyen mit elbontani."
"A kevesebb sokszor több"
Heckenast János szerint a Fő tér lecsupaszított korszakában mutatta a legelegánsabb arcát. Az építész aggódva szemlélte a szökőkútba tervezett három méter magas oszlop makettjét, mondván a tér csak egyetlen vertikális hangsúlyt bír el, s ez a Szentháromság szobor képében már áll. Véleménye szerint a teret túlzsúfoltra tervezik, s ezzel elveszíthetjük a még meglévő használhatóságot, rugalmasságot is. Heckenast János szíve szerint a Szent István parkba, tágas, zöldterületre telepítené a tervezett szökőkutat, s nem a városi környezetbe, amit méreteivel egyenesen szétfeszít. (A felszólaló Heckenast úr már valamennyire beleszólhatott a belváros kialakításába, ő tervezte ugyanis a Belsikátorban a Levéltárat...Szerk.)
Csak az s szép zöld...
A Szépítő Egyesület továbbra is kitartóan aggódik a fákért és a szép zöld gyepért, valamint szokatlannak vélik, hogy a szökőkút szobrainak nincs közük a víz folyásához. Megnyugtatásként dr. Szabó Gábor biztosította az egybegyűlteket, hogy római útja során számos szökőkútbeli szoborral találkozott, s többségüknek egyetlen testnyílásán sem csobogott ki víz.
Csermelyi András városi képviselő Heckenast János észrevételeivel értett egyet, s a szoborcsoport valós szakmai megmérettetését is hiányolta. A képzőművészeti lektorátus csupa pozitív jelzővel illette az alkotást, ugyanakkor nem volt mivel összevetni, versenyeztetni a művet - mondta a szocialista városatya. "Már 15 millió forintot költött a város a szobrokra, így jó lenne hasznosítani - például a Szent István parkban - de a Fő téren nincs helye."
Egy táj- és kertépítészként dolgozó fiatalember szerint a zöldterület megcsonkítását is feledtetni lehetne az emberekkel, ha egy igazán jó koncepcióval állnának elő a szakemberek. A mostani tervek azonban - véleménye szerint - még nem tökéletesek.
Nekem tetszik
A kritikák után elismerő szavak is elhangzottak, s épp úgy tapsot kaptak, mint a bírálatok. Szaktudás és művészeti hozzáértés nélkül is lehet véleménye a városlakóknak - vélte Lendvai Ferenc, aki sokkal szívesebben látná már a megszépült teret, mint a mostani belvárosi arborétumot. A Fő teret lokálpatriótákhoz méltón így is, úgy is szerető emberek középutas megoldásra és nyitott térre vágynak.
"Most mitévők legyünk?"
A lakosság - cirka 10-12 ember - meghallgattatott, a végső döntés azonban még várat magára. Elvileg ezen a fórumon, a "lakosság" véleményén áll vagy bukik a közbeszerzési pályázat kiírása. Gyakorlatilag a képviselőtestület dönt arról, hogyan tovább. Dr. Szabó Gábor "most mi tévők legyünk"; sóhaja hűen tükrözi a fórum és a testület munkájának sikerességét (avagy sikertelenségét). A "bízzuk a művészekre az ilyen kérdéseket" felszólítás azonban ezt-azt már enged sejteni. Ami biztos, hogy a Savaria Karnevál idején még nem gyönyörködhetünk a hiper-szuper, számítógép-vezérelt látványszökőkútban. Talán majd jövőre. Vagy soha.
