Két tisztán csengő név
Elméletünk alátámasztására itt van például a nagyszerű Pap Rita és Bodnár Attila. A totális anyagi, erkölcsi és szakmai nullszinten vergődő intézmény vezérkara két szélsőjobb fogvicsor között összedugja szürkeállományát, hogy ne maradjunk képzavar nélkül, s arra a következtetésre jut, a magyar állami televíziót egyedül Pap Rita és Bodnár Attila műsora húzhatja ki abból szakadékból, amelybe a nemzetközi karvajtőke által pénzelt kommunista kereskedelmi csatornák taszították hazaáruló szt tisztek segítségével.
Két hiteles arc, tisztán csengő név a könnyűzene posványos tengeréből. Majd ők megmutatják a kétkedőknek, hogy igenis, van még nemzeti kultúra, van még vitathatalan érték, amit egy közszolgálati tévének fel kell vállalnia, ami mellé nyugodtan odaállhat minden magát magyarnak valló polgár.
Alaprecept és művészi plusz
Szó szót követ, s megszületik a Zenevarázs, e döbbenetes erejű műsor, amely elől az ember legszívesebben bedugná a fejét a takaró alá; ha valamitől fóbiánk van, jobb nem beszélni róla. De ne hátráljunk meg ily könnyen, s orcánkon a mások helyetti szégyenpírral nézzünk szembe a tényekkel. Nem könnyű, no.
A Zenevarázs alapjaiban a királyi tévé azt a közel sem sikeres, ám annál szánalmasabb alapreceptjét követi, hogy lekoppint egy kertévés műsort, abból kiemeli mindazt, ami különösen vállalhatatlan, majd saját alapanyagból hozzáteszi dilettantizmusát és az anakronisztikus kultúrgiccsekhez való beteges vonzódását. De így még csak Koós-mulatókhoz vagy Kató nénihez való alapanyag jön össze, a művészi pluszt Pap Rita és Bodnár Attila szolgáltatja.
A koncepció: Haknizd körül Magyarországot!
Nem tudom ki emlékszik rá, a pár művészi karrierjének a csúcsa valamikor a 80-as évek végére datálódik, amikor a Kuckó Mackó és a Csovi csovi Jasper örökzöldekkel írták be magukat a magyar könnyűzene nagyjai közé. Bizonyára e teljesítmény predesztinálta őket egy 21. századi közszolgálati műsorvezetésre, jogosan, elvégre meg kell becsülnünk az igényes szórakoztatás hazai művészeit. Mert hogy igényes szórakoztatásról van szó, arra a kétely legcsekélyebb árnyéka sem vetül.
A műsor koncepciója roppant frappáns: a lehető legkisebb anyagi és szellemi ráfordítással haknizd körül Magyarországot! A legutóbbi műsorban Sopron volt az áldozat. (Úgy kell neki, miért nem vigyáz magára!). Pap Rita az elején olyant ígér, hogy igyekeznek úgy bemutatni a várost, ahogy méltó hírnevéhez, ennek megfelelően néhány másodperc múlva arról énekel, hogy a papa a strandon beugrik a vízbe, majd a sörét kéri a családtól. Később város alpolgármestere is felbukkan néhány mondat erejéig, gondolván az igényes várospromóra. A fellépők közötti perceket alsó tagozatos kisiskolás színvonalú közhelyekkel és egyéb töltelékkel nyújtják, hűség városa, műemlékváros, blablabla.
A sajátos kisugárzású Bodnár Attia
A bátor soproni Zenevarázs nem áll meg a hazai zenés műsorokban kötelező tátika sztárfelfújtaknál. Roppant figyelemre méltó extra volt például egy népzenei dudás playback elővezetése és egy ifjú Prince-imitátor dermesztő produkciója. A költségtakarékosság jegyében a műsoridő jelentős részében a sajátos kisugárzású Bodnár Attila és az első virágzásán túl levő Pap Rita szórakoztatja a nagyérdeműt. Ebbe a témába most nem mennék bele, jobb így mindenkinek.
Achtung, achtung!
Mellesleg a nyugat-magyarországi Zenevarázs-helyszínek - korábban Bük, most Sopron, ugye - valószínűleg nem a véletlen hozadékai. Mivel a közszolgálati kultúrmissziót teljesítő párnak Bükön van vállalkozása, erős a gyanú, hogy a személyes kapcsolatokat beizzítva tovább folytatódik a régió meghódítása, s Szombathely sem kerülheti el sorsát. Az Isten legyen irgalmas hozzánk!
De idézhetjük akár a műsor narrátorát is, aki szó szerint ezt mondta: "Hunyd le a szemed, a színpadon Pap Rita".
