- A rendszerváltástól 8 éven keresztül vezette a várost. Aztán át kellett adnia a helyét. Képviselő lett, de láthatóan nehezen ment a váltás. Az első közgyűléseken még gyakran felállt és mondta: polgármesteri tapasztalataim alapján... És ezzel nem aratatott nagy sikert a mostani polgármesternél. Mostanában már nem mond ilyet. Lehiggadt?
- Talán nem kellett volna akkor sem ilyesmire hivatkoznom, csak nehéz egy életszakaszt egyik pillanatról a másikra lezárni. 8 éven keresztül akárhol megjelent az ember, minden tekintet rászegeződött és tőle várták az első, meg az utolsó szót. Ebből csak tudatos önfegyelemmel lehetett visszavonulni.
Ráadásul Szabó Gábor egy konzervatív párt tagjaként próbálta meg lazább stílusban vezetni a várost. Én meg liberálisként jobban őriztem a formákat. Úgy gondoltam, hogy egy választott testületnek valamilyen tekintélyt kell sugároznia. Ma nem tudom, hogy mit gondolnak erről a tekintélyről az emberek...
- Nem mondhatom, hogy könnyű volt talpon maradni, de ezt mindenki megéri, aki egyszer vezető pozícióban volt, majd kikerül onnan. Nincs ennek még kialakult rendje nálunk. Nemrég együtt voltunk egy önkormányzati úton Ipkovich György, Szabó Gábor és én. Pont erről beszélgettünk, kiderült, hogy nekem a vereséget, utódomnak a győzelmet volt nehéz megélni.
És bár jócskán voltak keserű tapasztalataim, arról is, ahogy a győztesek viselkedtek velem, nem szeretném, ha Szabó Gábornak megszégyenülten kellene elkullognia, ha veszít, mint ahogy erre azért én sem kényszerültem.
Amíg polgármester valaki, rengeteg tapasztalatot, kapcsolatot szerez, nem szabad hagyni, hogy ez veszendőbe menjen. A közösségben kell, hogy legyen annyi büszkeség, hogy megbecsülje választott politikusait - akkor is, amikor funkcióban vannak és akkor is, amikor kikerülnek onnan.
- Álláskeresés?
- Azzal komoly gondjaim voltak. Végül 2000. decemberében kerültem a Pannunionhoz. A főiskola állományába is visszamentem, a gazdasági tanszéken mellékállásban oktattam. Meg hát elfoglaltam magam a tanulmányaimmal: a pécsi tudományegyetem doktori iskolájának Regionális Politika és Gazdaságtan című kurzusára járok.
- Hogy látja ezt az elmúlt négy évet egy kicsit bentről, egy kicsit kintről?
- Voltak itt nagyszabású tervek: lakásépítés, színházalapítás, sportcsarnoképítés - amit mindig úgy kértek annak idején számon rajtunk, mintha olyan egyszerű lenne megcsinálni. Nem az. Ezért nem is emiatt bántom a mostani városvezetést. Jobban zavar engem az a stílus, amit meghonosítottak a helyi politikában. Legyen szó akár az intézményvezetők irányításáról, a közgyűlési "formák" fellazításáról, vagy akár a helyi protokoll szabályainak felrúgásáról. A legnagyobb kár, amit okoztak, hogy lezüllesztették a helyi közélet kultúráját.
- Viszont gyakran mondják, hogy mennyivel nagyobb a Szombathelyre érkezett állami támogatás, mint volt az Ön idejében. Mit gondol erről?
- Sokkal többről beszélnek, mint ami valójában érkezett, s az érkezők előzményei is többnyire az előző ciklusra tekintenek vissza. Például a levéltár 1,1 milliárdos állami támogatását még a város régi politikusai lobbizták ki. Az új kormányzat érdeme annyi, hogy ezt nem vonta vissza.
A könyvtár ügyét ugyanúgy mi indítottuk el. Az útépítésekkel kapcsolatban meg csak annyit, hogy volt mihez csatlakoztatni az új fejlesztéseket. Arról meg ne is beszéljünk, hogy milyen volt az ország helyzete akkor, és milyen az elmúlt években.
- És mi a véleménye a másik állandóan visszatérő vitatémáról: mennyit, mikor és miért vesztett Szombathely regionális szerepéből?
- Felesleges vitatkozni, inkább meg kell keresnünk, hogy milyen szerepünk lehet ebben a régióban. Ezt pedig elsősorban nem a város vezetése, hanem Szombathely fekvése és nagysága határozza meg. Sopron és Zalaegerszeg már megtalálta a maga helyét, de ezt nem Szombathelytől vette el. Sopronnak az idegenforgalomban, Zalaegerszegnek a feldolgozóiparban régóta jobbak a pozíciói.
Nekünk az az érdekünk, hogy az Unióhoz való csatlakozás után annak a régiónak legyünk a központja, amelynek nagyobb része ma még a határ túloldalán van. 1998 óta sokat változott a világ, akkor a munkanélküliségből való kilábalás volt a legfontosabb. Most az, hogyan lehet előrelépni a szolgáltatások színesítése, az információs társdalom kihívásaihoz való alkalmazkodás, a pénzügyi szféra fejlesztése területén. Ezt a változást nem követte a szombathelyi városvezetés koncepcióval. Sok felesleges, kisszerű dologról vitatkozunk, csak épp az önkormányzat gazdaságfejlesztő szerepéről nem beszélünk...
- Ezek a vádak nekem - mint mindenkinek, akit igazságtalanul megvádolnak - fájtak. Ma már senki nem foglakozik velük, mert látják, hogyan élek. Vannak, akiknek úgy működik az akciókészletük: megvádoljuk, eltakarítjuk az útból, s akkor majd mi jövünk. És ők jöttek.
- Ha már kényesebb kérdéseket feszegettünk: köztudott, hogy a szombathelyi SZDSZ-en belül két, szembeálló csoport is működik. Furcsa mód az egyik az Ön, a másik pedig Feiszt György nevével fémjelezhető. Ő alpolgármester volt Ön mellett.
-Én nem beszélnék szembenálló csoportokról a helyi SzDSz-ben. Mindenkinek joga van eldönteni, hogy ki az a jelölt, akinek a támogatásában a párt érdekeit jobban megvalósulni látja. Abban nem vagyok biztos, hogy mindenki körültekintően informálódik mielőtt állást foglal egy kérdésben. De ez mindenütt így van, miért pont az SzDSz helyi szervezetében működne másképp... Egyébként pedig, ha azt kérdezi megmondhatom, hogy én is az SzDSz jelöltjeire fogok szavazni. És mindenkit is erre biztatok.
- Sokan mondják azt is, hogy tulajdonképpen azért megy Budapestre, mert az SZDSZ felső vezetése számított Önre, a helyiek viszont nem annyira...
- A felső vezetés valóban úgy számolt velem, mint aki ismét szerepet vállal a helyi politikában, jó darabig én is így gondoltam. Aztán olvasgattam a Nyugaton a "Ki legyen a polgármester Szombathelyen" fórumot. Ott írta valaki:... "a Wagner alkalmas lenne, de unom a fejét"... Elgondolkodtam a dolgon, s rájöttem, lehet, hogy neki van igaza. Igaz, hogy egy ideje szinte csak erről szólt az életem, de másképp is tudok teljes életet élni. Biztos, hogy megy ez nélkülem is. Jöjjenek az új arcok!
- Csak van Önben egy kis sértődés...
- Nincs. Megtanultam, hogy attól még nem számíthatok másokra, hogy én azt gondolom, hogy tisztességesen, legjobb tudásom szerint, az akkori körülmények között eredményesen láttam el a feladatomat. Amikor polgármester lettem, volt mögöttem egy közösség. Aztán egyre kevesebb időm lett gondozni ezeket a kapcsolatokat, és a támogatók "elkoptak". Amikor az ember "felül" van, minden ajtó nyitva van, amikor "lekerül", az ajtók bezárulnak. Ma már látom, hogy naivitás úgy belemenni egy választott funkcióba, hogy az embernek nincsen forgatókönyve a pozícióvesztés esetére.
- Pontosan mivel is foglakozik majd Budapesten?
- Az Oktatási Minisztérium Alapkezelő Igazgatóságának lettem a főigazgatója. A kutatásfejlesztési támogatások, és a Szakképzési Alap pályázati úton történő elosztása a feladatunk.
- Komoly feladatnak látszik, de gondol-e még arra, hogy Szombathely polgármestere legyen, vagy leszámolt élete ezen szakaszával?
- Nem szűnök meg szombathelyinek lenni, s azt sem mondom, hogy soha többet ne akarnék a helyi politikával foglakozni, sőt esetleg újra indulni egy választáson.
Az első szabad választás után botcsinálta módon kerültem a tanári pályáról a polgármesterségbe, most meg, hogy tanulom és tanítom is a település-menedzsmentet látom, hogy mit kellett volna másképp tennem. Például sokkal jobban kommunikálni az emberek felé, hogy mit és miért teszek. Túlságosan arra koncentráltam, hogy milyen feladatokat kell elvégezni, arra kevésbé, hogy a végzett munkát "el is kell adni."
- Vannak tippjei a választásokra?
- Sokan várnak új arcokat. Én is azért megyek, hogy helyet adjak egynek. Remélem, olyan közgyűlése lesz a városnak, amely visszatér azokhoz az alapokhoz, amelyeket az első két ciklusban kidolgoztunk.
- Kedvez ennek a mai politikai helyzet?
- Nem feltétlenül. De nem tudok mást javasolni: mindenki olyan emberekre szavazzon, akikre nemcsak a pénztárcáját bízná, hanem szívesen látná őket a saját, vagy választókerülete, illetve Szombathely "nevében" megjelenni.
