Bombameglepetés a szántóversenyen

52 eke hasított bele a földbe a vépi szántóversenyen. A mezőnyben egy nő indult, ő nem csak szántott, aratott is.

Szombaton reggel kilométeres kocsisor jelezte a 86-os úton, hogy történik valami. Akik csak a kéken villogó rendőrségi lámpákat látták, azok elkönyvelték magukban, hogy baleset miatt vesztegelnek, de voltak "jólértesültek", akik látták a traktorokat és le is vonták a következtetést: gazdatüntetés miatt alakult ki dugó.
A terepre vonulás után persze minden tisztázódott, de a félszáznál is több csillogó-villogó traktor láttán egy ideig még lassult a forgalom. A jó öreg, közismert Zetorok mellett szép számmal képviseltette magát a John Deere, New Holland, Valmet és természetesen a Steyr márka is. A versenyzők érdeklődve szemlélték a versenytársak felszereléseit, különleges ekéit és a saját fejlesztésű megoldásokat.

A verseny megnyitójára viharos szélben, hidegben és szemerkélő esőben került sor
Dr. Pécsi Mária az Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium (FVM) főosztályvezető-helyettese köszöntötte a magyar, osztrák, szlovák és szlovén versenyzőket, akik kilenc területi verseny után jutottak el a vépi döntőig. A tét pedig nem kicsi, hiszen két kategóriagyőztes részt vehet 2003-ban Kanadában az augusztus 14-26. között megrendezendő világversenyen. Az idei svájci világmegmérettetésen egy női versenyző is akadt - Farkasné Dóka Anikó - , aki most is ringbe - vagy talán földre - szállt a babérokért. A tapasztalatok szerint egyre jobbak a magyarok eredményei.
Dr. Pécsi Mária elmondta, hogy a minisztérium a jövőben is támogatást biztosít a versenyekhez. Érdekesség, hogy 1866-ban rendeztek először Enyingen szántóversenyt, de időközben többször is törést szenvedett a hagyomány, leginkább pénzhiány miatt.

A megnyitóbeszédek után Németh Tamás, Vép plébánosa ekét szentelt, majd a versenyzők nyeregbe pattantak és feldübörögtek a gépek.
Összesen öt kategóriában indultak versenyzők a lovas-ekétől kezdve a nehézgépekig. A paciknak 15, a traktoroknak pedig minimálisan 20 cm volt az előírt szántási mélység. Egy laikus számára talán érthetetlen a pontozás menete és furcsának tűnhet, hogy egy szépnek mutatkozó szántás miért kap kevesebb pontot, de sok olyan szempont is van, ami a szántás végén már nem látszik. Ilyen pl. a nyitóbarázda, de büntetőpont jár a szabálytalanságok, fegyelmezetlenségek, időtúllépés miatt is. Tilos többek között a telefonálás, tolatás is.

Az indításról az indítótraktor gondoskodott, melynek pótkocsiján három magas zászlórúd viaskodott a széllel. A piros zászló értelemszerűen állásra kényszeríttette a gépeket, a sárga zászló felhúzása jelezte, hogy még öt perc van a startig, a zöld pedig útjára engedte a lóerőket.
Aki a Forma 1-es futamokon hozzászokott a kipörgő kerekekhez és a meglóduló gépekhez, az most kicsit csalódhatott. A traktorok ugyanis szinte csigalassúsággal indultak, a versenyzők ugyanis kínosan ügyeltek a nyitóbarázda minőségére. Összesen 10x100-as területet kellett felszántaniuk. Időközben az érdeklődők is egyre szaporodtak. Jöttek gazdák a környező településekről, álltak meg autóval arra járó, kíváncsiskodó osztrákok és magyarok, nem véletlenül. A versenyzőkön és gépeiken kívül is akadt látnivaló bőven. Eketörténeti kiállítás, gépbemutató, népi táncosok, folklórműsor szórakoztatta a vendégeket, menedéket pedig a sörsátor biztosított különböző finomságokkal.

Közben a vezető bírótól megtudtuk azt is, hogy jövőre lesz 50 éves a Szántó-Világszövetség, ezért Kanadába szeretnének kijuttatni egy nagyobb magyar delegációt, hogy hazánkat folklórműsorokkal és egyéb magyar specialitásokkal be tudják mutatni a világ összesereglett földműveseinek. Ehhez azonban még támogatókra van szükség.
Kíváncsiak voltunk arra is, hogy a győztes vajon viszi magával a bajnok traktort Kanadába, vagy esetleg ott bérel egyet. Egyelőre ezt még nem lehet tudni, de az biztos, hogy a traktor kiszállítása horribilis összegbe kerülne, így jelen állás szerint a magyar bajnoknak Kanadában szereznének versenyjárművet. Van ugyan egy felajánlás miszerint Norvégiából egy cég áthajózná a traktorokat, de odáig is el kellene juttatni a monstrumot, ezért még gondolkodnak rajta. Többen is említették, hogy félnek Kanadától, mivel ott igazi kultúrája, hagyománya nincs a szántásnak. Olyan sekélyen szántanak, hogy azt inkább túrogatásnak kellene nevezni, mivel köves a terület, sekély a termőréteg és káros anyagokat is tartalmaz. Ami azonban meglepő: a szántó-világversenyek megnyitóján a nyitóbarázdát színarany ekével szántják!

Miközben a traktorok rendületlenül szántanak, mi megkerestük Soós Pált a vépi mezőgazdasági iskola igazgatóját, a verseny szervezőjét, hogy árulja el, hogyan került éppen Vépre az országos döntő. Kiderült, hogy Vép korábban már jó pár ifjúsági váltóversenyt bonyolított és itt volt az egyik elődöntője is a szántóversenynek. A döntő szervezési jogát pedig pályázat útján nyerték el. Nyugat-Magyarország eddig fehér foltnak számított a szántóversenyek terén, inkább az Alföldön van hagyománya ennek a paraszti kultúrának. A szomszédos országokban -Ausztria, Szlovákia, Szlovénia- jóval nagyobb kultusza van ezeknek a rendezvényeknek, de ott a technika is jobb a hazainál. Szomszédaink kimondottan versenyekékkel -gyakorlatilag feltuningolt ekékkel- küzdenek meg egymással. Ezekkel igazi minőségi munkát lehet végezni: tökéletes a barázda átfordítása, jobban tartja a mélységet és jobb a gyomtakarásuk is. Másként néz ki maga a verseny is külföldön. Ott igazi népünnepélyt szerveznek köré, igaz ott a paraszti kultúrának mások a hagyományai, a parasztnak pedig más a becsülete, mint hazánkban. Az elmúlt negyven év lerombolta a paraszti szónak és kultúrának az értékét, pedig egy parasztnak nagyon sok mindenhez kell értenie: állattenyésztéstől a növénytermesztésig, a marketing, kereskedelem, a piacon való eligazodás, mind-mind feladata. A szántóverseny arra is jó, hogy a versenyzők meg merjék mutatni a másiknak, mire is képesek, hiszen a verseny végeztével közösen szemlélik az eredményt, bírálják, kritizálják a szántást és közben sokat tanulnak mások technikáiból.

Bár az ekék most semmi robbanékonyat nem fordítottak ki, az értékelés mégis bombameglepetést okozott. A 2-3 testű ágyékekék kategóriájában az egyetlen női induló győzött! Farkasné Dóka Anikó Jászkísérről érkezett. A 30 éves varrónő tavaly versenyzett először a férje által már nem használt ekével és már akkor is olyan sikerrel forgatta a barázdát, hogy kijutott Svájcba. Most pedig jogot szerzett arra, hogy Kanadában is megmutassa, milyen tűzről pattantak a magyar menyecskék.

További győztesek:
4-5-6 testű ágyékekék: Zsankó Vilmos, Vasszécseny
Kis váltvaforgató eke: Sági Gábor, Derecske (ő is szerepel majd Kanadában)
Nagy váltvaforgató eke: Bordács Attila, Jászárokszállás
Lófogatú eke: Varga Zoltán, Apátfalva

További képek a szántóversenyről:

Látott valami érdekeset, izgalmasat, szokatlant? Írja meg nekünk, vagy küldjön róla fotót. Akár névtelenül, titkosított üzenetküldő rendszerünkön keresztül itt, vagy facebook messengeren ide kattintva. Esetleg emailben, itt: jelentem_KUKAC_nyugat_PONT_hu

Közélet