A tornaterem küszöbénél cipők és papucsok sorakoznak. Hm ez nem egy szokványos edzés lesz. A falon japán jelekkel festett kép lóg, ami alatt egy szentélyszerű nyitott fakeretben gyertya pislog. A fekete ruhába öltözött emberek, karddal az oldalukon mégsem tűnnek félelmetesnek.
A kicsi tornateremben szinte alig férnek el a kardozók. Tizennégyen vannak: tíz férfi és négy nő. És persze a mester, aki épp az öltözékét mutatja a Lovaguraknak és a Lovaghölgyeknek. Mint kiderül, a ruhán lévő kis masninak is jelentősége van. Ha az függőlegesen áll, balszerencsét hoz viselőjére. És ez csak egy szabály a sok közül, amit a tradicionális japán kardművészet művelőjének be kell tartania...
Váratlan találkozás az ellenséggel
Hogy mi is ez a tradicionális kardművészet? Az Iaido egy összetett szó, az iai különféle váratlan helyzetekben való találkozás az ellenféllel, a do pedig a szellemi út a japán filozófiában. Ehhez társul egy kard, a katana, amivel a formagyakorlatokat, azaz a katákat végzik.
A harcművészet igazi jelentése a szellem és a test együttes fejlesztése. Könnyebb megérteni a dolgot, ha megismerkedünk a gyökerekkel: a kard technikája nagyjából 800 évvel ezelőtt kezdett el fejlődni Japánban, ahol a 13. századtól a 19. századig a bushi társadalmi osztály uralkodott. Számukra a kard nemcsak fegyver volt, hanem egyben a lélek szimbóluma is. A bushik természetesen békeidőben is állandó gyakorlatokat végeztek a karddal ezzel fejlesztve technikájukat. Ezeknek a gyakorlatoknak az egyike ma az Iaido és a Kendo.
(Aki többet akar megtudni az Iaido történetéről, az vegye szemügyre a www.iaido.hu honlapot!)
Tehát a Kendo és az Iaido rokonok. De miben különböznek? Erről kérdeztem a Magyar Kendo Szövetség főtitkárát, Mihalik Hunor 5 danos iaido mestert, aki hétvégén edzőtábort tartott Szombathelyen.
Alapvetően abban, hogy a Kendo párbajvívás, az Iaido pedig orvtámadásra való technikák alkalmazása, illetve az ehhez kapcsolódó érzékek csiszolása. A folyamatos éberség, a váratlan helyzetekre való megfelelő reakciónak az iskolája.
Régen Kendo, vagy Kenjitsu alatt mindig volt Iaido és Kendo. Ezeknek a technikáját együtt gyakorolták.
Hiszen egy szamurájnak kezelnie kellett a váratlan helyzeteket, amikor például az utcán megtámadták, de értenie kellett a párbajvíváshoz is. A két dolog alapvetően stratégiailag különbözik. Míg a Kendoban nyilvánvalóan látom az ellenfelet, az Iaidoban az nem jelenik meg fizikailag. Az utóbbi épp ezért érdekes és egyben nagyon nehéz is.
Hányan iaidoznak ma Magyarországon?
Most közel 60-an vagyunk. A történetünk 85-re nyúlik vissza. Akkoriban volt a japán nagykövetségen egy titkár, aki kendozott és iaidozott is. Ő mutatta be Magyarországon az Iaidot.
Én akkor nem voltam itthon, ugyanis először Japánban, majd Kanadában éltem, és ott iaidoztam. Aztán nyolc éve hazaköltöztem. Amikor visszajöttem, megkaptam az Iaido szekció vezetését, majd a válogatott edzője is lettem.
Úgy tudom, öt danos mester vagy. Ez mit jelent?
A kezdés az öt kyu fokozat, ami visszafele számolandó ugyanúgy, mint a Karatéban vagy a Kendoban. Az egy a legmagasabb.
Utána jön a dan, azaz a mesterfokozat. Egy, kettő, három
nyolc dan a maximális. Minden egyes dan vizsgára annyit kell várni, amelyik dan vizsgát épp letetted. Tehát egy danról kettőre egy évet, kettőről háromra két évet, háromról négyre hármat és így tovább. Ebben vagyok az ötödiknél.
Hogy jut át a szamuráj a zárt ajtón?
Kiből lesz jó iaidos?
Éppen ma gondolkodtam azon, hogy a riai az Iaidoban nagyon fontos. Az ok-okozat, hogy mit miért csinálunk.
Például van egy kata, ami az ajtón keresztülmenést jelenti úgy, hogy valaki az ajtóban áll. Van olyan kata, amelyik a japán ajtóról szól, ami elhúzható, és ott áll két őr. Nekem be kell menni és levágni azt az illetőt, aki odabent van. De ahhoz tudni kell a japán ajtók működését, hogy az az ajtó milyen akadályokat gördít elém.
De ha én nem tudom, hogy az ajtó hogy működik, akkor abból csak egy tánc lesz. Viszont ha tudom, hogy azért kell így fordítani a csípőmet, mert ott van az ajtónak az egyik szárnya, amin akár keresztül is tudok szúrni, mert rizspapírból van. Keresztül is szúrom, de azt is tudnom kell, hogy vannak benne falécek!
Ha nem ismerem a japán kultúrát, nem tudok rendesen iaidozni sem. Az egyik a másikat vonja maga után.
A hétköznapi életedben hogyan jelenik meg mindez?
Hihetetlenül gyorsan fel tudom mérni az ok-okozati viszonyokat. Például lakásfelújításom volt tavaly. Odajött hozzám a generálkivitelező, és a kezembe nyomott egy kütyüt. Ha megmondom, mi ez, fizet egy láda sört. Körbenéztem, ah, ezzel kell kiszedni a spotlámpa égőét, mert azt kézzel nem lehet kicsavarni.
Sok ilyen van akár tárgy, akár helyzet, amikor egyből rá tudok jönni, hogy annak mi az oka, mi a feladata. Hiszem, hogy ezt a képességet a tizenhét éves állandó agyalás az ok-okozatból fejlesztette ki.
De emellett tartást, egyenességet ad, meg egyfajta letisztultságot. Hogy merjük vállalni önmagunkat, még akkor is, hogyha néha ez rizikó; és belemenni a konfliktusba, úgy, hogy abból aztán értékkel jöjjünk ki. Nem lila ködben lenni: minden harmonikus és minden békés és minden jó, hanem igenis, néha fel kell vállalni a konfliktust.
Gyerek kezébe nem való!
A budapesti mester után a szombathelyi csoport vezetőjét, Császár Gábort faggattam. Az egy danos mester két évvel ezelőtt harmadmagával kezdett iaidozni itt, a megyeszékhelyen. Azóta többen is csatlakoztak hozzájuk, így most már tizen vannak.
Csak felnőttekkel foglalkozunk, tehát 18 év alattiak nem jöhetnek ide, mert ez nem nekik való. A kard fegyver. A kard és a gyilkolás összefüggése néha megzavarja a felnőtteket is, de őket meg tudjuk szűrni. Egyébként sem jellemző, hogy tömegével jönnének az emberek, de ez nem is baj! Nem célunk, hogy Szombathelyen tömegsportot csináljunk. Az sem, hogy ez egy zárt közösség legyen. Egy egészséges létszámot szeretnénk, inkább a minőség, mint a mennyiség dominál.
Most hétvégén volt keresztelője a dojotoknak, azaz edzőteremeteknek az élemiszeripari szakiskolában.
Régi és kedves szokás, hogy Japánban a mesterek elnevezik a házat, a termet, ahol élnek. (Régen a szamurájok a kardoknak is nevet adtak.) A mi dojonknak Sei Ken Dojo lett a neve, ami tiszta kardot jelent.
Nem olyan értelemben tiszta, hogy nem koszos, hanem hogy mentes a sztárallűröktől, a színészkedéstől. Letisztult, de az eredeti, konzervatív vonalat követi, semmiféle amerikanizálódás nincs benne.
Szombathely mint régióközpont?!
Említetted, hogy nagy terveid vannak.
Az a célunk, hogy az egyik országos edzőtábort mi rendezzük meg. Hogy az ország minden részéről, sőt, a környező országokból is eljöjjenek.
Nem lenne rossz, ha Szombathely legalább ebben különbözne a környező városoktól. Hipermarket máshol is van, ez viszont kuriózumnak számítana.
Távlati célunk az is, hogy Szombathely legyen az iaidos régióközpont. Ugyanis a környéken rajtunk kívül nincsenek iaidosok. Mosonmagyaróváron volt egy csoport, de megszűnt. Elutazott a mester, a társaság meg szétszéledt. Én maradtam egyedül. Aztán Szombathelyre jöttem.
Csömört kapunk
Ahogy Gábor mondtta, az emberek itt önmagukat keresgélik. Érzik, hogy valami hiányzik az életükből, de pontosan nem tudják, mi is az. Eljönnek ide, és valami olyasmit találnak, ami nagyon régi és nagyon újszerű is egyben.
Úgy, ahogy emberek százai foglalkoznak íjászattal, vagy mennek el középkori lovagi tornát gyakorolni, vagy húznak magukra ókori jelmezeket. Keresnek valamit.
Talán azért, mert ma hiányzik életükből az érték. Ostoba dolgokkal foglalkoznak, és a környezetük is ostoba dolgokat sugall nekik. De egy idő után csömört kapnak ettől
Fotó: Unger Tamás
