Bunkó hangulatrontás folyik itten, kérem
Kedves polgárok, két út áll Szombathely előtt. Vagy inkább három. Maximum öt-hat. Fene sem tudja követni, most éppen mennyi. Az biztos, hogy többen akarnak polgármesterek lenni, mint ahányan részt vettek a kultúra városának (Szhely) könyvheti író-olvasó találkozóján. Hej, micsoda tülekedés, mennyi lelkesedés, mindenki hirtelen bazira tenni akar a városért, büszkeség feszíti lokálpatriotizmustól dagadó keblünk ennyi kiváló és értünk áldozatot hozni képes férfiú láttán. Mi meg bunkó módon rontjuk most itt a hangulatot, terítjük a szart a ventilátorban. Jellemző, mondhatnók.
Lepkesúlyú civilek, kontra pártzászlók
De hát azért valakinek csak meg kell kérdeznie olyanokat, hogy mi értelme a civil szervezeteknek - és főleg polgármester-jelöltjeiknek - blamálniuk magukat 1-2 százalékkal, amikor a magyar társadalom minden, csak nem civil. Adónkból épített játszótereken, strandokon, elkerülő utakon verbális pártzászlók lobognak, s aki nem sorakozik fel ide vagy oda, balga módon belga marad, annyi esélye van a közéleti sikerre, mint Iraknak a békére.
Amíg a lepkesúlyú civil szerveződések felvehetik a kesztyűt az anabolikus szteroidokon - és kósza pénzecskéken - felfújt pártnyomulás ellenében, a Haladás még jó párszor kiesik az első osztályból. Ilyen halott halovány jelöltek esetében meg még plusz kétszáz évet tessenek hozzászámolni.
A fejfását hozó doktor
Ennél a magasságnál - értsd: pártoktól való távolság - kapcsolódik a történetbe szombathelyi jobboldal nagy fejtörése, Prugberger doktor. Nem állítjuk, hogy a lelkes, köztiszteletben álló jelenlegi alpolgármester mentes minden jó szándéktól, ám gyors és látványos függetlenedése, majd konfrontálódása a Fidesszel nemcsak hatalmi ambíciókat sejtet, hanem szimbóluma is a városházán uralkodó hihetetlen közállapotoknak, a mindenki-mindenki ellen való játéknak.
Nem hiszem, hogy Prugberger alkalmatlanabb a posztra, mint a korábbi polgármesterek, ha ez jelent valamit, az más kérdés, hogy a támogatására összegründolt Pro Savaria mozgalom képviselőjelöltjei korántsem jelentenek olyan sokat a választóknak, mint ahogy azt ők naivan sejtik, így az egész a levegőben lóg, s ide lehetne megint kopizni a civilekről szóló bekezdést. Csak a rend kedvéért tegyük hozzá, hogy Prugberger alpolgármesterként gyakorlatilag szó nélkül végigasszisztálta az elmúlt négy év történéseit; a többit mindenki gondolja tovább.
A Tékozló Fiú és a tanítványok
Miközben Prugberger doktor feltehetően elszipkázza a jobboldali szavazók egy részét, a Fideszhez eddig - hogyan fogalmazzunk? - laza szálakkal kötődő polgármesterünk hirtelen Tékozló Fiúként visszatalált a polgári értékekhez. Abban igaza lehet Szabó Gábornak, hogy a nyelvvizsga ügy már keveseket hoz lázba, az viszont minden játszóteret és karnevált elhomályosít, hogy a városházán csuklóból le lehet forgatni egy Kék fény adást, no meg egy Barátok között sorozatot.
Az is figyelemre méltó, hogy polgármesterségbe látszólag belejövő Szabó újabban ismét elengedte a gyeplőt, aminek látványos jele a Prugberger ellen való közel sem sportszerű - alkalmasint aljas - kampány és a szupergagyi jobboldali politikai valóságshow-n, a Sajtóklubon való váratlan felbukkanás. A csúszdapark melletti tógás kampánykép Orbán Viktor társaságában valószínűleg sokunknak szerzett néhány vidám percet ebben a zord világban. Mindenhez jön, hogy legújabban nem csak Viktorunk veri szét a jobboldal maradék hitelét, de feszített logikájú esszékkel beszálltak a buliba a vasi tanítványok is.
A szocialista együttélés szabályai
Mindezek után logikus volna arra a következtetésre jutni, hogy a szocialisták - és a fiókvállalatként működő - szabaddemokraták hozzák majd el hozzánk a Kánaánt, főként Budapest felől érkező pénzszállítmányok formájában. Lesz itt víztároló, színház, egyetem, Colosseum, világkereskedelmi központ, szép új világ. A szocialistáknak még valóban nem sikerült polgármesterrel elcseszni a helyi renovéjukat, mással már annál inkább.
Nem csak a Nyugat-Magyarországon zsigerekbe ivódott antikommunista attitűddel kell szembenézniük, hanem a régi káderek felszínen tartásából adódó dohos kisugárzással is. (Pusztai Gyula nevét a minden társasházban kifüggesztett, a szocialista együttélés szabályairól értekező plakátról ismertem meg, anno). Hiába a megnyert tavaszi választás, a szocialisták továbbra is reménytelenül analfabéták a kommunikációhoz, rosszul szabott öltönyeikben töketlenül ténferegnek a politikában, 12 éve abból élnek, hogy a hiperaktív ellenfél megbízhatóan és szorgalmasan rúgja az öngólokat, ha éppen nem a százforintosokat számolja a tereken.
Ez csak egy ostoba és lesarkított vélemény volt, persze
Ebben a pillanatban úgy áll a helyzet, hogy politikusok jönnek, mennek, a hataloméhség és dölyf marad, fő cél a pártok szomszédságban kempingező vállalkozói (ez szép szó) csoportok helyzetbe hozása tűnik. Maximum az egyik csapat nem zsidózik sunyin, és s nem emeli állami rangra a kultúrgiccset. Akinek ez kevés, annak igaza van, s aki szerint mindez ostobán lesarkított vélemény, annak is.
Minderről Voltaire és a kertművelés ugrik be, arról az meg az valóban izgalmas és húsbavágó kérdés, hogy hol lehetne megbízható kőműves csapathoz jutni. Nem tud valaki egyet?
