A választási eredmények remélhetőleg gondolkodóba ejtik majd a politikai élet szereplőit. Azért nem állíthatjuk ezt bizonyossággal, mert az országgyűlési választásokat követő hónapok eseményei éppenséggel ennek az ellenkezőjéről győzhettek meg valamennyiünket.
Ipkovich György 51%-os győzelme azt a látszatot kelti, mintha egy jobboldali összefogás esetén is magabiztosan győzött volna a polgármester-jelöltek között. A választás azonban nem tisztán matematikai kérdés. Felesleges hipotéziseket gyártani arra az esetre, hogy milyen üzenete lett volna egy jobboldali összefogásnak, mert hogy nem volt ilyen összefogás. Abban azonban bizonyosak lehetünk, hogy az összefogás hiányának rossz üzenete volt. Korábban a nyugat.hu-n politikai dilettantizmusnak neveztük a jobboldali jelöltek közt a nyilvánosság előtt zajló acsarkodást. Ez a minősítés most igazoltnak látszik.
Szabó Gábor megközelítőleg annyi szavazatot szerzett, mint négy évvel ezelőtt. E tény, összefüggésben a Fideszes jelöltek siralmas szereplésével az egyéni választókerületekben, meggyőzően mutatja, hogy a jobboldali szavazók számára a volt polgármester továbbra is hiteles személyiség. A kudarc okát a megosztottság mellett így vélhetően a sokak által kriminalisztikai szempontból is figyelemre méltónak tartott holdudvarában érdemes keresni.
A választópolgár szavazatával az előző ciklus eredményeit is értékeli. Ezért bír különös jelentőséggel az új polgármester kijelentése, miszerint egyfajta tanácsadói feladatkörben Wagner András mellett számít Szabó Gábor közreműködésére is a város vezetésében. Jó jel e megnyilatkozás, hiszen a kettéosztottsággal szemben a városért való összefogás irányába mutat. A másik sikereit tagadni attitűdje helyett, az eredmények kölcsönös megbecsülése felé nyit utat. Ha ez valóban bekövetkezik, úgy a politikának talán több ideje lesz önmaga helyett tényleges feladataival foglalkozni.
Egyértelművé vált az is, hogy a választó, ahol képviselője érzékelhető erőfeszítéseket tett a körzetéért, fütyül a pártszimpátiára. A független jelöltként befutott Csinger Péter 53 %-os és az ugyancsak független Pavelkovits László 77 %-os (!) eredménye önmagáért beszél.
Utal mindez egy másik folyamatra is. Bár a civil szervezetek továbbra is gyengén szerepeltek, úgy tűnik, egyre komolyabb szemponttá válik a tisztán helyi érdekek képviselete. A Szövetség Szombathelyért, a Pro Savaria és a Lokálpatrióták háttérbe szorulásának egyik oka az a durva kampány, amely elkerülhetetlenül kényszeríttette állásfoglalásra a választópolgárokat, így a valamiért helyett egyelőre továbbra is erősebbnek bizonyult a valami ellen megfontolása. További ok lehet, hogy anyagi források híján kevésbé látványosan voltak képesek megjeleníteni magukat a kampány során. Végül világossá vált az is, hogy az ő számukra is csak az összefogás jelenthet reális esélyt a közgyűlésbe kerülésre.
A választási matematika játékának köszönhetően a 30 fős közgyűlésben 15 MSZP-SZDSZ színekben induló képviselő kapott helyet. Ipkovich Györgynek ezzel látszólag könnyebbé vált a dolga, ám valójában rendkívüli mértékben megnőtt a felelőssége. Igen komoly önkorlátozásra és körültekintésre van szükség ahhoz, hogy ilyen helyzetben az ember ne egyoldalúan értékelje a döntési szituációkat. Az előző ciklus meghatározó szereplőinek legnagyobb hibája talán éppen ez, tudniillik az önkorlátozás és a körültekintés hiánya, azaz az erőpolitika alkalmazása volt.
Különösen nagy szerep hárul így a politikai élet külső kontrolljára, a médiára. Erőből le lehet nyomni azt is, mint a bélyeget. Láttunk rá elég példát az eltelt négy évben. Ha azonban egy politikai erő nem képes elviselni a kritikát s csak magasztalást vár a sajtótól, egyaránt félreérti önmaga s a média szerepét. Ez pedig elkerülhetetlenül vakká teszi s rövid időn belül a bukásához vezet.
