A házba bejutni már eleve nem könnyű, hiszen a lépcsőház kapuja előtt egy hatalmas gödrön kell átmászni. Mint később megtudtuk: ehhez semmi köze a szomszéd telken zajló építkezésnek, ezt mások okozzák. (hogy kik, azt több mint ezer forint letelefonálása után sem sikerült megtudni). A Vásári család problémája, hogy az ablakuk alatt gőzerővel folyik egy építkezés. Illetve ez még nem lenne baj, Vásáriné szerint más a gond: "Nekem nem az a bajom, hogy itt dolgoznak, hanem az építtetők képtelenek tolerálni az itt lakók magánéletét. Képtelenség nyitott ablaknál elidőzni, mert pár perc után megfájdul a fejem a munkagépek hangjától, vagy egyszerűen több centiméter vastagságú por lep be minket. Mi megértjük, hogy itt munka folyik, ami néha zajjal jár, de legalább az esti órákban ne dolgozzanak!" Vásáriné férje veszi át a szót, aki elmondja, attól fél, hogy a szomszédos építkezés hatása a munkáján is meg fog látszani, hiszen amikor reggel ér haza a munkahelyéről, az újabb éjszakai műszak előtt már nem tud pihenni.
Vásáriné behív a gyermek szobájába. Az ablak felé mutat, hogy nézzek ki rajta. Az ablaktól fél méterre óriási betongerendák fekszenek. Nem értem miért mutatja, hiszen a földszintről amúgy sincs egy szép panorámás kilátás, így ezt a látványt meg csak elviseli valahogy. De miután elmondja, hogy kerültek a gerendák oda, már értem mire is gondol: "Amikor egy daru egymásra dobta ezeket, akkor a gyerek szinte kifutott a szobából, olyan hangja volt. Először azt hittük, hogy földrengés van, de aztán kinéztünk az ablakon és láttuk, miről van szó. Többször kiszóltunk már a munkásoknak, hogy ha lehetne, akkor halkabban, de tudjuk, ők csak a munkájukat végzik, nekik hiába beszélünk. Ők ezért kapják a fizetésüket."
A dolgozók a munkájukért nem hibáztathatók, de a kulturálatlan viselkedésért már igen. A Vásári család elmondta, hogy egyik délután arra lettek figyelmesek, hogy az egyik munkás az ablakuk alá végezte a dolgát. "Kiszóltam, hogy menjen már innen, ne ide piszkítson, de rám se bagózott, szinte én éreztem magam kellemetlenül, hogy szólni mertem."
Az építtető cáfol
Tulajdonképpen nem is érti, miért nem a hatóságokhoz fordultak a lakók, ők majd eldöntenék, hogy jogos-e a panaszuk vagy sem.
Vásáriék már hívtak rendőrt is az építkezéshez. "Egyik éjszaka arra lettünk figyelmesek, hogy egy ember bent tartózkodik a lezárt építési területen és különböző holmikat, tárgyakat vesz magához. Kiszóltunk és megkérdeztük, hogy mit keres itt, mire ő azt mondta, hogy ismerőse a főnök és ő engedte be. Természetesen kihívtuk a rendőrséget, akik hamarosan meg is jelentek. Miután azonban beszéltek a birtokháborítóval, útjára engedték. Ki tudja, hogy mit mondhatott nekik, mert a rendőrök azt mondták, hogy maradjunk nyugodtan, nincs itt semmi baj."
Az építésvezető nem érti, a lakók miért nem inkább azzal foglalkoznak, milyen kultúrált környezet épül a szomszédságukban. "Sajnos minden munka felfordulással jár, de mi minden szabályt betartunk. Arra szeretném kérni a lakókat, hogy legyenek türelemmel, mert ha elkészül a létesítmény, akkor egy gyönyörű zöldövezetes parkoló lesz a házuk mögött, egy vadonatúj épület szomszédságában. November végére egy teljesen új, igényes környezetet kapnak a környékükre."
A lakók azt is panaszolták, hogy a munkaidő sokszor még az estébe is belenyúlik. Az építtető szerint ennek az ellenkezője igaz: "Ebben a kérdésben nagyon körültekintően jártunk el, úgyhogy ezt a leghatározottabban visszautasítom. Nincs késői műszakunk, direkt a lakók pihenése érdekében."
Az építkezés tovább folyik, a földszinten élő Vásári család pedig próbálja éli a mindennapjait.
