Körutunk első állomása a Polgármesteri Hivatal főépítészeti irodája. Kutnyánszky László főépítész Pankotay Marietta ügyintézőhöz irányít, aki azt állítja: fogalmuk sem volt arról, hogy a Fő téri épület homlokzata ilyen "drasztikus" változáson megy át. Mint mondja (s különféle dokumentumokon mutatja is), az egy évvel korábban - más beruházó által - benyújtott terveken nem látszik erre utaló szándék, azóta viszont nem kaptak új tervrajzokat sem a beruházótól, sem a Kulturális Örökségvédelmi Hivatalától (KÖH).
Nem rejti véka alá: bosszantja az eset. Annál is inkább, mert állítása szerint nem ez az első eset, hogy jóváhagyásuk nélkül hoz határozatot az építészeti hatóság. Ez pedig - Pankotay szerint - elsősorban etikai kérdés, mivel a szóban forgó ingatlan helyi egyedi védelem alatt áll. Hozzáteszi: a hatósági jogkör a KÖH-é, de ez nem zárja ki, hogy a város véleményét is kikérjék ilyen esetekben.
Az ügyintéző hevesen sorolja a történelmi belvárost csúfító, ám a KÖH által eltűrt építészeti furcsaságokat. A Thököly utcai Olasz fagyizóval példálózik, a vendéglátóhely több "éktelenkedő" reklámtábla függ. Az önkormányzat főépítészeti irodája több levelet küldött a KÖH-nek, azzal a kéréssel: szólítsák fel a tulajdonost a reklámtáblák levételére. Az ügy ebben a szakaszban megrekedt, azóta sem tűntek el a városképet csúfító transzparensek.
Többszöri eredménytelen próbálkozás után végre sikerül az ügyében illetékes műemlékvédelmi felügyelőt szóra bírni. (Mintha mindent elkövetnének azért, hogy ne lehessen a hivatalt elérni. A budapesti központ telefonszámán "előfizető nem kapcsolható", a soproni kirendeltség vonala faxra van állítva. A vasi műemléki felügyelőnek van ugyan mobilszáma, ám titkos, s mint utóbb kiderült: nem is használja a marokkészüléket.)
Rákóczy Péter - ellentétben az önkormányzat illetékesével - azt hangoztatja: nyáron megkereste Kutnyánszky Lászlót, és közölte vele: a Bt. kérelmet nyújtott be a KÖH-hoz a Fő téri műemlék épület egy részének rekonstruálására. A felügyelő szerint a terveket a szakhatóságok - tűzoltóság, ÁNTSZ -, s maga a jegyző is "tudomásul vették és üdvözölték". Fellebbezés nem történt. Kérdésünkre - mégis miért elégedetlenek az emberek? - Rákóczy Péter így reagál:
- A Fő téri ingatlant 1968-ban alakították át, az akkori építészeti stílusnak megfelelően. Az emberek megszokták már a látványát, és azt hiszik, a lakóház mindig így nézett ki. Pedig szó sincs erről. Az 1920-as években készült felvételeken is jól látható: az ajtók eredetileg is szélesek voltak. Tölgyesi Ernőné a korhű dokumentumok alapján tervezte meg az üzlet homlokzatát. Miért lett volna kifogásunk ez ellen?
- A szomszédos fodrász szalon "szocreál" jellege viszont változatlan. Miért?
- Nem kötelezethetünk senkit sem arra, hogy ingatlanát örökségvédelmi szempontnak megfelelően alakítsa át. Ha majd az épület teljes rekonstrukciójára sor kerül, az elkészült házrész külső megjelenését kell figyelembe vennie a kivitelezőnek. Rengeteg olyan vegyes tulajdonú műemlék épület van, amelyek egy része rekonstruált, a többi viszont nem. Nem tudunk mit tenni ez ellen.
A KÖH helyi szakemberei azt állítják, jó a kapcsolat az önkormányzat és a hatóság között, pedig többször előfordult, hogy a helyhatóság illetékesei nem vették figyelembe az építészi hatóság véleményét.
Sokakban felmerül a kérdés: vajon miért enyhébb időnként az építtetőkkel szemben a KÖH, mint lenne az önkormányzat? Nehéz erre választ adni. Az KÖH ritkán szab ki műemlékvédelmi bírságot. Pedig tetemes összegeket kell(ene) a szabálysértőknek kifizetniük, ha engedély nélkül vagy az előírásokat megszegve folytatnának átalakítást a védett ingatlanokon. (A pénzbüntetés tíz- és százmilliós nagyságrendekben mérhető.) Nem pillanthatunk bele a háttérben zajló megegyezések forgatókönyvébe, csak a modern "köntösbe" bújtatott üzletportálokkal elcsúfított építményeken akad meg sűrűn a szemünk..
| U. I. : Megnyitottak Szombaton megnyílt az új Fő téri butik. Úgy, hogy az építkezés nem fejeződött be. A falakról mállik a vakolat, a lépcsők még nem teljesen készek. Hűlt helyét találni a két márványtáblának, amelyek a széles ajtók miatt nem kerülhetnek vissza oda, ahol hosszú évtizedekig állítottak emléket a belváros két történelmi időszakának. Pedig az osztrák-magyar tulajdonú bt. kötelezettséget vállalt arra, hogy az épület teljes alsó szintjét rendbe hozza. (Ezt állította legalábbis az egyik szombathelyi kültag.) Legyünk optimisták, biztosan teljesítik majd az ígéretüket... |
