Nyílt utcán végezték ki az elszabadult bikát

A szombathelyi vágóhídról elmenekült állatot némi hajsza sarokba szorították, a többi horrorfilmbe illő...

Élőállat átadás-átvétel zajlott éppen a Vasi Hús Kft. vágóhídján, amikor egy rémült bika leszaladt a rámpáról és a teherautók takarásában egyenesen a nyitott kapu felé vette az irányt. Hiába riadóztatták a kapust, amire az ajtók bezárultak volna a megtermett szarvasmarha már ki is jutott a "szabadba", életében először és utoljára.

Szerencsétlenségére egyenesen a belváros felé vette az irányt. A húsipari dolgozók a nyomába eredtek, és teherautókkal, na meg egy targoncával sikerült is beszorítani a rémült állatot egy asztalosműhely udvarába, ahol kötelet vetettek a nyakába és hozzákötötték egy teherautó oldalához. A jószág úgy tűnt beletörődött a sorsába, mert lassan megindult a több száz lóerős autó után, amely megállíthatatlanul rángatta vissza a vágóhíd felé. Ekkor már rendőrök terelték el a forgalmat a környékről és megszaporodtak a fehérköpenyes húsipariak, valamint az arra járó kíváncsiskodók is. Az út felénél tartottak talán, amikor a bika lábai megcsúsztak az aszfalton és a tonnás állat az oldalára esett. Hiába rángatták már ezután a teherkocsi platójáról és hiába próbálták "felhúzatni", a bika úgy tűnt feladta a küzdelmet.

Némi tanakodás után a jelenlévők úgy döntöttek, hogy felesleges tovább vesződni az állattal, ezért aztán előkerült a tagló. Minden bizonnyal megvan annak az oka, miért kellett a fekvő állatot feltápászkodásra bírni oly módon, hogy a targoncával hátulról "megsegítették", de nem emberbaráti szeretetről volt szó és nem is a bika méltóságának megőrzéséről.

A további jelenetek még a horrorfilmeken edződött nézőket is elborzasztották. A már álló bika addig hátrált a taglós ember elől, amíg neki nem ütközött a teherautónak és amikor a nagy kalapács a levegőbe emelkedett a bika rémült szemmel követte a mozdulatot. Az elemi erővel lecsapó szerkezet talán ezért kapott gellert és bár a koponya tompán reccsent, a kalapács kirepült a markos ember kezéből.
Az állat ekkor már minden erejével próbált szabadulni, miközben orrából véres hab csordogált az aszfaltra. A tagló újból a levegőbe emelkedett és ismét lesújtott és megint és megint... A bika hangtalanul állta a fejére záporozó ütéseket és még arra is volt ereje, hogy elforduljon hóhéra elől.

Közben néhány méterre zavartalanul haladt a forgalom a körgyűrű irányából a város felé. Az egyik autóból egy fiatalember ordított ki keresetlen szavakat, mocskos állatkínzóknak titulálva a jelenlévőket, mire az egyik munkás foghegyről megjegyezte, hogy a húst azért biztosan nem veti meg a szitkozódó. A húsipari dolgozók látszólag már hozzászokhattak a hasonló véres jelenetekhez, mivel a koponyának csapódó nehéz kalapács tompa puffanásai közben jóízűen viccelődtek egymással, és a kalapácsos embert ugratták, amiért még egy borjúval sem bír elbánni.

Az állat a nyolcadik ütésnél rogyott térdre. Ekkor még kapott egy sorozatot a koponyájára, majd következett a kés, ami többször egymás után hasított bele az agonizáló állat nyakába és szügyébe. A péppé vert koponyájú és agyonszurkált bika ezek után néhány percen belül kiszenvedett, de már közben a lábánál fogva húzatták a markoló lapátjába. Utolsó néhány száz méteres útját így tette meg a vágóhídig. Feje élettelenül lógott le a lapátból, nyelve súrolta az aszfaltot, lábai égnek meredtek és egyre kisebb vércsíkot húzott maga után. A szembejövő autósok elborzadva lassítottak, egy osztrák hölgy pedig kis híján lehajtott az útról meglepetésében.

A tanulság? Nehéz lenne megfogalmazni. Csak azt láttuk, ami nap mint nap történik az állatokkal, de mivel zárt kapuk mögött, legszívesebben nem is veszünk róla tudomást. Biztosan napokig vitatkoznak még az állatvédők a húströsztökkel, de eredmény "mint már sokszor-most sem születik. Ennek a bikának pedig többszörösen is rossz napja volt. Ha a főúton nem a város irányába indul, akkor eljuthatott volna egy igazi mezőre, és ha csak egy pillanatra, de megismerhette volna, mi is a szabadság"

Az 1998. évi XXVIII. törvény és végrehajtási rendeletei
AZ ÁLLATOK VÉDELMÉRŐL ÉS KIMÉLETÉRŐL

2. § E törvény hatálya kiterjed:

(1) a) a gazdasági haszon céljából tartott, igénybevett állatokra;

3. § (4) állatkínzás: az állat szükségtelen, fájdalmat okozó bántalmazása, vagy olyan hatást eredményező beavatkozás, bánásmód, valamint szükségleteinek olyan mértékű korlátozása, amely tartós félelmet vagy egészségkárosodást okozhat, továbbá az öröklődő betegségben szenvedő - nem kísérleti célra szánt - állategyed tenyésztése, szaporítása;

Az állat kímélete, az állatkínzás tilalma

6. § (1) Az állatot nem szabad:

a) kínozni,

d) a kíméletét nem biztosító módon mozgatni és szállítani, elhelyezni,

Beavatkozás az állaton

9. § (1) Az állaton fájdalommal vagy károsodással járó beavatkozást - az állattartók körében szokásos, vagy az állat érdekében szükséges azonnali beavatkozások kivételével - kizárólag szakirányú végzettséggel vagy gyakorlattal rendelkező személy végezhet.

(2) Beavatkozás érzéstelenítés nélkül csak akkor végezhető, ha az érzéstelenítés, illetőleg az ehhez szükséges rögzítés legalább akkora fájdalommal járna mint a beavatkozás. A gazdasági haszon céljából tartott állaton érzéstelenítés nélkül végezhető beavatkozásokról külön jogszabály rendelkezik

Az állat életének kioltása

11. § Az állat életét elfogadható ok vagy körülmény nélkül kioltani nem szabad. Elfogadható oknak, körülménynek minősül különösen az élelmezési cél, a prém termelése, az állományszabályozás, a gyógyíthatatlan betegség, sérülés, a fertőzésveszély, a kártevők irtása, a másként el nem hárítható támadás megakadályozása, a tudományos kutatás.

12. § (1) Az állat életének kioltása - a (2) bekezdésben foglaltak kivételével kizárólag kábítás után történhet.

(2) A kábítási kötelezettség nem vonatkozik a gerinctelen állatokra, a háztartásban élelmezési célra levágott baromfira, nyúlra, valamint arra az esetre, ha az állat életének kioltását szükséghelyzet indokolja. Ezekben az esetekben is gondoskodni kell azonban arról, hogy az állat életének kioltása szakszerű gyorsasággal és a legkisebb szenvedéssel járjon.

(3) Külön jogszabály rendelkezik az állati élet olyan módon történő kioltásáról, amelynél az előzetes kábítás nem kötelező, ha az eljárás azonnali teljes öntudatvesztést és érzéketlenséget vagy halált okoz.

A vágóállat tartása és kímélete

13. § A 13-18. §-okban foglalt rendelkezések a vágóállatok kíméletére terjednek ki. A vágóállatok körét külön jogszabály állapítja meg.

17. § A kábítás nélküli állatvágás esetén az állatot levágás előtt úgy kell lefogni, amely alkalmas arra, hogy az megkímélje minden elkerülhető fájdalomtól.

18. § A kábításnak olyan érzéketlenségi állapotot kell előidéznie, amely addig tart, amíg a levágást követően az állat ki nem vérzik.



A "szombathelyi bika" a sajtóban
A szökésével és lemészárlásával elhíresült szarvasmarha történetét különböző módon tálalta a sajtó. Az RTL Klub a kegyetlen képsorokat állóképként, kikockázva mutatta be, a TV2 éjszakai hírműsorában kommentár nélkül vetítette a megrázó felvételeket, majd egy állatvédővel beszélgettek. Ebből kiderült hogy bár törvénybeütköző volt a bika ily módon történő leölése (lásd a törvényeknél), szankciókra mégsem kell számítania a kalapáccsal tucatnyi alkalommal lesújtó embernek. Az országos hírügynökség arról számolt be, hogy személyi sérülés nem történt és a bikát kötélen visszavezették a telephelyre, míg a Vas Népe kishírében azzal magyarázta a "kényszervágást", hogy az állat támadott. Ez akár még hihető is lehetne, de inkább valószínű, hogy a teherautóhoz nyakánál fogva fellógatott, targoncával bökdösött állat inkább menekült volna, az életéért küzdött. A kettő pedig talán mégsem ugyanaz...

További képek (vigyázat, megrendítőek):

Vonatkozó fórumunk: Állatkínzók

Látott valami érdekeset, izgalmasat, szokatlant? Írja meg nekünk, vagy küldjön róla fotót. Akár névtelenül, titkosított üzenetküldő rendszerünkön keresztül itt, vagy facebook messengeren ide kattintva. Esetleg emailben, itt: jelentem_KUKAC_nyugat_PONT_hu

Közélet