Nyílt utcán végezték ki az elszabadult bikát

Élőállat átadás-átvétel zajlott éppen a Vasi Hús Kft. vágóhídján, amikor egy rémült bika leszaladt a rámpáról és a teherautók takarásában egyenesen a nyitott kapu felé vette az irányt. Hiába riadóztatták a kapust, amire az ajtók bezárultak volna a megtermett szarvasmarha már ki is jutott a "szabadba", életében először és utoljára.

Szerencsétlenségére egyenesen a belváros felé vette az irányt. A húsipari dolgozók a nyomába eredtek, és teherautókkal, na meg egy targoncával sikerült is beszorítani a rémült állatot egy asztalosműhely udvarába, ahol kötelet vetettek a nyakába és hozzákötötték egy teherautó oldalához. A jószág úgy tűnt beletörődött a sorsába, mert lassan megindult a több száz lóerős autó után, amely megállíthatatlanul rángatta vissza a vágóhíd felé. Ekkor már rendőrök terelték el a forgalmat a környékről és megszaporodtak a fehérköpenyes húsipariak, valamint az arra járó kíváncsiskodók is. Az út felénél tartottak talán, amikor a bika lábai megcsúsztak az aszfalton és a tonnás állat az oldalára esett. Hiába rángatták már ezután a teherkocsi platójáról és hiába próbálták "felhúzatni", a bika úgy tűnt feladta a küzdelmet.

Némi tanakodás után a jelenlévők úgy döntöttek, hogy felesleges tovább vesződni az állattal, ezért aztán előkerült a tagló. Minden bizonnyal megvan annak az oka, miért kellett a fekvő állatot feltápászkodásra bírni oly módon, hogy a targoncával hátulról "megsegítették", de nem emberbaráti szeretetről volt szó és nem is a bika méltóságának megőrzéséről.

A további jelenetek még a horrorfilmeken edződött nézőket is elborzasztották. A már álló bika addig hátrált a taglós ember elől, amíg neki nem ütközött a teherautónak és amikor a nagy kalapács a levegőbe emelkedett a bika rémült szemmel követte a mozdulatot. Az elemi erővel lecsapó szerkezet talán ezért kapott gellert és bár a koponya tompán reccsent, a kalapács kirepült a markos ember kezéből.
Az állat ekkor már minden erejével próbált szabadulni, miközben orrából véres hab csordogált az aszfaltra. A tagló újból a levegőbe emelkedett és ismét lesújtott és megint és megint... A bika hangtalanul állta a fejére záporozó ütéseket és még arra is volt ereje, hogy elforduljon hóhéra elől.

Közben néhány méterre zavartalanul haladt a forgalom a körgyűrű irányából a város felé. Az egyik autóból egy fiatalember ordított ki keresetlen szavakat, mocskos állatkínzóknak titulálva a jelenlévőket, mire az egyik munkás foghegyről megjegyezte, hogy a húst azért biztosan nem veti meg a szitkozódó. A húsipari dolgozók látszólag már hozzászokhattak a hasonló véres jelenetekhez, mivel a koponyának csapódó nehéz kalapács tompa puffanásai közben jóízűen viccelődtek egymással, és a kalapácsos embert ugratták, amiért még egy borjúval sem bír elbánni.

Az állat a nyolcadik ütésnél rogyott térdre. Ekkor még kapott egy sorozatot a koponyájára, majd következett a kés, ami többször egymás után hasított bele az agonizáló állat nyakába és szügyébe. A péppé vert koponyájú és agyonszurkált bika ezek után néhány percen belül kiszenvedett, de már közben a lábánál fogva húzatták a markoló lapátjába. Utolsó néhány száz méteres útját így tette meg a vágóhídig. Feje élettelenül lógott le a lapátból, nyelve súrolta az aszfaltot, lábai égnek meredtek és egyre kisebb vércsíkot húzott maga után. A szembejövő autósok elborzadva lassítottak, egy osztrák hölgy pedig kis híján lehajtott az útról meglepetésében.

A tanulság? Nehéz lenne megfogalmazni. Csak azt láttuk, ami nap mint nap történik az állatokkal, de mivel zárt kapuk mögött, legszívesebben nem is veszünk róla tudomást. Biztosan napokig vitatkoznak még az állatvédők a húströsztökkel, de eredmény "mint már sokszor-most sem születik. Ennek a bikának pedig többszörösen is rossz napja volt. Ha a főúton nem a város irányába indul, akkor eljuthatott volna egy igazi mezőre, és ha csak egy pillanatra, de megismerhette volna, mi is a szabadság"

További képek (vigyázat, megrendítőek):

Vonatkozó fórumunk: Állatkínzók