- Itt Szombathelyen 1948-ban volt az utolsó regisztrált szökés. Akkor a rab belső segítséggel tudott elmenekülni, megvesztegette az őrt. Magyarországon évente átlagosan hat-nyolc esetben fordul elő, azonban a fogvatartottak jellemzően külső munkahelyekről szöknek meg, ahol a felügyelet kisebb és biztonsági berendezések sincsenek. A mostani szökés más módon történt, hiszen a raboknak a börtönből az ügyészség épületén keresztül sikerült meglépniük. Ahhoz azonban, hogy sikerrel jártak, számtalan véletlennek kellett bekövetkeznie. Ma már tudjuk, a szökevények hosszú idő óta csak erre a pillanatra vártak, tudatosan készültek rá.
- Átlagban hány rabnak sikerül végleg eltűnnie?
- Mindenhol úgy szervezték meg a biztonságot, hogy a rendszeres létszámellenőrzéseknek köszönhetően legkésőbb egy órán belül észre kell vennünk, ha egy rab hiányzik. Ennyi idő alatt pedig nem lehet igazán messzire eljutni. A mi szökevényeink is meglettek, igaz nyolc napon túl... Egyébként mostanában sikeres szökés Magyarországon, úgy, hogy végleg eltűnt volna a szökevény, tudomásom szerint nem volt.
- Nem, csak jobban megköveteljük az előírások betartását. Az ellenőrzéseket szigorítottam, de arra, hogy megváltozzon a napirend nem volt szükség. A vizsgálat feltárta, hogy az intézkedéseink sora jó volt, ha a biztonsági előírásokat mindenki betartja, még kis hibaszázalékot bekalkulálva is, a szökés megakadályozható lett volna. Itt súlyos mulasztások történtek, ez főként két ember felelőssége. Az egyik a felügyelőé, akinek épp azon a területen kellett szolgálatot teljesítenie, ahonnan a raboknak sikerült kiszökniük. Ő elhagyta az őrhelyét. A másik felelős a biztonsági tiszt, aki épp a szökés időpontjában ellenőrzést végzett a körleten. Velük szemben feljelentéssel éltem, a katonai ügyészség vizsgálja ki majd ügyüket. Személycseréket nem tervezek, de még kilenc ember felelősségre-vonása folyamatban van, akik érintőlegesen ugyan, de szintén hibáztak.
A szökevények a börtönben már megkapták a legszigorúbb büntetést, a magánelzárást
- Természetesen az én felelősségemet is vizsgálta egy külső bizottság, hiszen nyilvánvalóan én is szerepeltem a "gyanúsítottak" között. A bizottság azonban megállapította, hogy azok az intézkedések, amiket a biztonság megőrzése érdekében hoztam, és ami által a szökés megakadályozható lett volna, helyesek voltak. Maga a börtön biztonsága olyan formában nem sérült, hogy a meglévő technikai rendszerünket játszották volna ki, az pedig, hogy az emberek hibáznak, szinte kivédhetetlen. Miután a szökés mégis megtörtént, az eddig őrizetlenül hagyott bírósági területen is kiegészítjük a biztonsági rendszerünket.
- A rabok hogyan élték meg társaik eltűnését?
- A mi oldalunkról nézve teljesen pozitívan. A fogvatartottak semmi olyat nem tettek, ami kifogásolható lett volna, sőt együtt éreztek velünk, és tudomásul vették, hogy szigorítottuk például a motozást és a zárkakutatást.
- Hol vannak most a megtalált szökevények?
- Mind a ketten itt vannak, innen hiányoztak, és a bíróság ítéletéig biztosan itt is maradnak. A szökés persze újabb bűncselekménynek számít, ami újabb három év letöltendő idővel fenyegethet. Mivel többszörös visszaesőkről van szó, az sem kizárt, hogy fegyházba kerülnek.
- Itt megkapják a házirendben előírt büntetésüket: a legszigorúbbat, a magánelzárást. Hiszen egy börtönben a legsúlyosabb szabálysértés maga a szökés.
- Hogy érzik most magukat?
- Elmondásuk szerint megbánták tettüket, mindketten elmondták, hogy nem érte meg. Arra, hogy miért is akartak megszökni többféle magyarázatot adtak. Egyikük azt, hogy gyerekét szerette volna meglátogatni. Ez azonban elég nehezen hihető indok, hiszen ezt hivatalosan is megtehette volna, ráadásul ilyen kérelemmel hozzánk sohasem fordult.
A százhatvan rab közül közel száz dolgozik
- Mi a büntetés-végrehajtási rendszerben (fogház, börtön, fegyház) alapvetően a középsúlyos kategóriába tartozunk. Itt a börtönben jellemzően vagyon elleni bűncselekmények vagy garázdaság miatt ülnek, de voltak olyan elítéltjeink is, akik emberölésért kerültek ide. Jellemzően, mind előzetes, mind végrehajtási szinten megyei feladatokat látunk el. Az elítéltek alapvető joga, hogy a lakóhelyükhöz lehetőleg minél közelebb töltsék le a büntetésüket. Így a családdal is könnyebben tarthatják a kapcsolatot, egyszerűbb és olcsóbb a csomagküldés, a levelezés és a telefon.
- Hány börtönlakót tudnak foglalkoztatni?
- A százhatvan rab közül közel száz dolgozik, ez rendszeres foglalkoztatást jelent. A maradék hatvan fős létszámot nagyjából az előzetesek teszik ki, akiknek a foglalkoztatása nem megoldható. Többfajta munkalehetőség van, a fogvatartottak egy része munkaruhákat készít, mások autók sebességváltó-burkolatának gumiharangjait sorjázzák. Van egy tűzoltó-készülék javító és szerelő csapatunk is. Ezen túl a szakképzetek végzik az intézet ellátását is: a szakácstól, a mosogatón, festőn, takarítón és a lakatoson át.
- Ez, létszámát tekintve a magyar viszonyok között egyedülálló. Naponta átlagban nyolc fő van kint, plusz öt fő EVSZ-es (enyhébb végrehajtási szabályok), akik felügyelettel, ám kíséret nélkül járnak dolgozni. Számukra a börtön olyan, mint egy munkásszálló. A közmunkákra azonban csak olyan embereket válogattunk ki, akik ezt megérdemlik. Több mint egy éve vezettük már be, de soha sem fordult elő, hogy az elítéltek közül bárki tiltott helyre távozott volna. Azt tapasztaljuk, hogy ez a munka a városlakók megelégedésére is szolgál. Halottak napja előtt például a mi tettük rendbe a temető környékét.
Pszichológus nincs, van viszont félállásban saját börtönlelkész
- Most hatvan-hetven százalékos. Mivel elsősorban gazdasági bűncselekmény miatt kerülnek hozzánk az elítéltek, látni lehet, hogy a többség, kényszerből vagy megszokásból a szabadulás után is folytatja régi életét. A volt elítéltek számára nemcsak munkát találni nehéz, a másik fő probléma, hogy ha időközben megromlanak a családi kapcsolataik, nincs hova menniük, nincs hova elhelyezni őket. Régebben még voltak munkásszállások és gyárak, amelyeket ténylegesen azért építettek, hogy legyen hova menniük a börtönből szabadult raboknak. Mára azonban ezek az üzemek és szállások eltűntek, átalakultak.
- Hány utógondozó dolgozik a megyében?
- Jelenleg, és ez az országban nem egyedüli jelenség, csupán ketten-hárman vannak, ők is meglehetősen szűkös keretek között tevékenykedhetnek. Az Igazságügy-minisztérium egyik fő célkitűzése egyébként ennek a hálózatnak a megreformálása. Más felállást terveznek: az utógondozók nem a bírósághoz, hanem közvetlenül a minisztérium alá tartoznának. Feladatuk már a bűncselekmény elkövetése előtt elkezdődne, így a megelőzés is hozzátartozna munkájukhoz. Ha mégis elkövetik a bűnt, az utógondozó végigkísérné és segítené a paciens életét az ítélettől a szabadulás utánig. Ezek persze csak tervek.
- A rabok őrzésén túl mekkora figyelmet tudnak fordítani a lelki tényezőkre?
- Pszichológusunk nincs, van viszont félállásban saját börtönlelkészünk, emellett két éve már minden egyház képviselteti magát.
Magyarországon a büntetés nagyon börtön-centrikus
- Az európai normának megfelelően százhúsz férőhelyünk van, ezzel szemben mai nap százhatvanan vagyunk. Túlzsúfolt a börtön, de voltunk már száznyolcvanan is.
- Van megoldás?
- Több kormányhatározat szól arról, milyen intézkedésekkel lehetne a magyarországi börtönök túlzsúfoltságát megszüntetni, például az óvadék bevezetésével csökkenteni lehetne az előzetesek számát. Másrészt a törvénykezés módosításával, például a drogfogyasztás büntetési tételének megváltozatásával. A kábítószer fogyasztása, főként a terjesztése szerintem is elítélendő cselekedet, de mégsem hiszem, hogy azt a megtévedt fiatalt, aki egyszer kipróbálta a szert, rögtön két évre börtönbe kellene zárni.
- Őriznek ilyen fiatalokat?
- Igen, természetesen.
Én úgy látom, Magyarországon a büntetés nagyon börtön-centrikus, ha valaki valamit elkövetett, az első kézenfekvő megoldás, hogy csukjuk börtönbe. Szerintem sokkal nagyobb súlyt kellene a megelőzésre fektetni. Nem csak időszakosan, kampányszerűen kellene felvetni bizonyos témákat, hanem tudatosan és folyamatosan állandóan felhívni rá a figyelmet.
- Igen, eddig több mint száz csoportot fogadtunk már, és eztán is szeretettel várunk minden érdeklődőt!
- Tapasztalatok?
- Pozitív, szó szerint le lehet mérni az arcokon a hatását. Amikor a fiatalok házon belülre kerülnek, mindegyikőjük arcáról lefagy a mosoly. Ha kinéznek az ablakon, mindenütt rácsokat látnak, látják a zárkákat, a vaságyakat, ahol a raboknak éveket kell eltölteniük. Megismerik a napirendet, hogy bizony itt reggel ötkor ébresztő van, fél hatkor már sorakozó, és ha valaki nem jelenik meg időre, azért fegyelmi jár. Innentől kezdve az egész nap be van szabályozva, egészen este kilencig-tízig, amikor takarodót fújunk, azaz áramtalanítunk. Jó, hogy meleg van, működik a tv, és naponta háromszor enni is adnak, de látják, a szabadság és az otthon azért egészen más.
A nyugati régióban egy új börtönt kellene építeni
- Van egy döntés arról, hogy úgy a keleti, mint a nyugati régióban egy új börtönt kellene építeni. A tervek szerint mind a kettő egy hétszáz fős intézmény lenne. A Keletit valahová Észak-Magyarországra, Debrecen fölé tervezik. A másikat ide a Nyugati régióba. Ez annál is inkább indokolt, mivel a Dunántúlon - Sopronkőhidát leszámítva, ami szintén túlzsúfolt - nincs országos letöltőház. Gyakorlatilag azonban azon túl, hogy a város és a megye vezetőivel karöltve minden lehetséges fórumon lobbizunk érte, semmilyen konkrét ígéretet nem kaptunk, tehát nem tudni, hol fog végül felépülni. Egy előkészítő bizottság dolgozik rajta, gyűjti a tapasztalatokat, és vizsgálja a feltételeket.
- Egyébként jó egy városnak, ha új börtöne épül?
- Én úgy gondolom, különösen Szombathely esetében ez feltétlenül jó, több okból is: egyrészt itt a városközpontban, a Romkert szomszédságában ez a 180 éves szép rácsos épület felszabadulna. Másrészt a rabok számával együtt várhatóan a személyzet létszáma is nőne, ami konkrétan kétszázötven-kétszázhetven új munkahelyet jelentene. Ez sokfajta szakterületet érintene, az orvostól a pszichológuson át a biztonsági őrig. Harmadszor, egy ekkora börtön ellátása, élelmezése sokat lendíthetne a városi kereskedelmi életén is.
- A börtönépítésnek számtalan feltétele, szempontja van, ami alapján a kormány majd eldönti, végül hova is építi fel. Például árvízveszélyes helyre, ingoványos talajra nem lehet majd emelni. Fontos, hogy a terület közel legyen olyan közlekedési útvonalhoz, amivel a fogvatartottak mozgatását könnyen meg lehet oldani. Legyen távol a lakókörnyezettől, de mégse olyan messze, hogy az előállító-helyeket ne lehessen megközelíteni. Az őrök bejárásáról is gondoskodni kell. Ráadásul az új börtönnek mind férőhely, mind elhelyezkedés szempontjából az uniós szabványoknak is meg kell felelnie. Olyan szabad területekkel kell rendelkeznie, ahol sportpályát és imatermet is ki lehet alakítani. A hétszáz fogvatartottat valamilyen értelmes tevékenységgel is le kell kötni, így külön műhelycsarnokokat és oktatótermeket is építeni kell.
