Ebben szó szerint ez áll:
"A szükséges férőhelyeket a Múzeumfalu bocsátja rendelkezésre. Továbbá biztosítja az állatok részére a múzeum területéről a szállástakarmányt és a legelőterületet."
Ezzel szemben Dúlfalvy Zsuzsanna évek óta saját pénzéből állja az állatok gondozását, orvosi ellátását. Állítása szerint Nagy Endre a Múzeumfalu igazgatója lépten-nyomon megnehezíti helyzetét.
"Az állatorvosi egyetem kutatóintézetétől ajándékba kapott mangalicát egyszercsak minden indoklás és kérdezés nélkül elvitte Nagy Endre. Azt ígérte cserébe két új malacot kapunk. Amikor rákérdeztem, hogy mi lett a mangalicával, azt mondta abból már rég kolbász lett."
A kutyákat, a pulit, a mudit, a komondort és az erdélyi kopót már régen hazavitte, hiszen esélye sem volt elérni, hogy megjavítsák a kerítést, és már nem győzte finanszírozni a büntetéseket, amiket a kutyák okozta károk után fizetett.
A többi állat azonban továbbra is nagy nevezettessége maradt a Múzeumfalunak. Főleg az idelátogató gyerekek imádták őket.
Mint Dúlfalvy Zsuzsanna elmondta, az igazi nagy megdöbbenés most hétfőn érte, amikor a gondnok hívta telefonon, és közölte vele, hogy az általa gondozott állatokat ne is terelje vissza a éjszakai szálláshelyükre, mert oda Nagy Endre műtárgyakat helyezett el és lelakatolta az épületet. A téli éjszakában kint didergő állatok nőstényei mind vemhesek. Az ítéletidő még a felnőtt állatok szervezetét is megviseli, a január elején születendő kicsinyek azonban egészen biztos elpusztulnak a nagy hidegben.
Nagy Endrét is megkerestük, aki egy konferencián tartózkodik Szentendrén. Mint mondta, csak holnap óhajt nyilatkozni az ügyben.
Zsuzsanna szerint állítólag az a terve, hogy csökkentse az állatállományt. Ez azonban ellentétes az állatok biológia szükségletével, hiszen nekik szükségük van arra, hogy közösségben éljenek.
A rackákat és kecskéket egyébként nemcsak turisták látogatják, sokan szakmai szemléltető oktatásra érkeznek a Múzeumfaluba. Ezek bevételéből azok, akik a sorsukat figyelemmel kísérik, állítólag soha egy vasat sem láttak.