Lazulás nagypolitikailag
A 2002-es év a foci VB, a Big Brother és a két választás jegyében telt el kies hazánkban. Habár ezen események fontossági sorrendjéről lehetne vitatkozni, most nagyvonalúan tekintsünk el az első kettőtől. Tehát. A magasra korbácsolt politikai indulatok időközben lecsillapodtak, s mindkét térfél mérsékelt többsége lassan belátja, vihar volt itt egy lavór vízben. A változások - pro vagy kontra - alig észrevehetők a mindennapokban, nevetséges az "elmentek a fasiszták, visszajöttek a kommunisták" közhely-kombináció, megyünk az EU-ba, az ország és a város működik, a parkoló-őrök továbbra is büntetnek, a gáz drága, az orvos zsebébe ugyanúgy csúsztatjuk a borítékot, a gyereknek meg rossz lesz a félévi bizonyítványa, mint tavaly. Akkor meg? Nem biztos, hogy megérte szívinfarktus-közeli állapotba cukkolni magunkat a másik oldal valós, vagy vélt hülyesége miatt.
2002. egyik komoly tanulsága, milyen könnyű is tömeghisztériát kreálni, s milyen könnyű annak áldozatává válni.
A kis helyi ügyeink
Arról, hogy a jobboldal miért bukta el a választásokat, számtalan elemzés született, melyek többsége - kommunikációs képtelenség, arrogancia, szélsőjobb-koketta, blablabla - csont nélkül ráhúzható Vas megyére, különösen Szombathelyre. De ez a dolgok túlzott egyszerűsítése lenne. Annál is inkább, mert - hajlamosak vagyunk átsiklani felette - Vas megyében egyáltalán nem szerepelt tragikusan a jobboldal, s ha szombathelyi események nem zavarnak be, az úgynevezett polgári oldal szavazói minden keserű szájíz nélkül büszkék lehetnének szülőföldjükre. Ne felejtsük el, Vas megyében tavasszal fölényesen nyerték a listás szavazásokat a Fidesz és szövetségesei, s az őszi önkormányzati választásokon több városban (Vasvár, Sárvár, Körmend) sikerült jobboldali jelöltet ültetni a polgármesteri székbe, sőt, Győr-Moson-Sopron megye mellett egyedül Vasban volt viszonylag egyértelmű a megyei közgyűlés jobboldali többsége. Mivel a köztudatban e két megyét tartják a legpolgárosultabbnak, a legöntudatosabb lakókkal, a helyi baloldalnak lenne min alaposan elgondolkodnia a győzelmi (?) mámorból felocsúdva. Ha nem teszik meg, magukra vessenek.
Szombathely, a kakukktojás
2002-es év szombathelyi történései is csak részben magyarázhatók az országos trendekkel, a megyei eredményekkel pedig szinte egyáltalán nem. Utólag persze már egyszerű a képlet. Adva volt egy Fideszből kicsapott, kegyvesztett polgármester, aki mellett - zavaros anyagi és hatalmi érdekből - kitartott a városi szervezet. A városháza és a szombathelyi Fidesz erkölcsi eróziójához persze nem csak a nyelvvizsga-ügy és következményei, hanem egyéb nehezen védhető furcsaságok, mint például a közvélemény előtt hiteltelenné vált személyek frontvonalban tartása is közrejátszott.
Mindeközben a baloldal és a liberálisok működőképes szövetséget kötöttek. Jellemző, hogy tavasszal még csak a szabaddemokrata jelölt nyert, őszre már beérett az MSZP-s polgármester győzelme is. Míg a szocialisták - nagy okosan - egy kevésbé ismert, ám annál nehezebben támadható személyt találtak a posztra, a Fidesz - máig rejtélyes okok miatt - Dr. Szabó Gábort indította újra.
Talán nem túlzás azt mondani, hogy több jobboldali szavazó, aki amúgy kötelességből Szabóra voksolt, is megkönnyebbülten vette tudomásul a városházi átrendeződést. Ebből a szempontból érthetetlen a Fidesz struccpolitikus magyarázata, hogy a választások elvesztése Prugberger doktoron és jobboldali mozgalmán múlott. Ez utóbbi inkább csak a szombathelyi jobb térfélen uralkodó állapotokat tükrözi. És akkor még nem beszéltünk a megyei Fidesz-vezetőkel kapcsolatos viszonyról, pedig az is megérne néhány szót. Így lett a szocialistáké Szombathely, ahol eddig - hogy nagyon finomak legyünk - nem sok babér termett a baloldalnak.
Mi történt ősz óta?
Az októberi választások óta túl kevés idő telt el, hogy érdemben lehessen szólni az eseményekről. Az valószínű, hogy a különböző politikai érdekszférákhoz tartozó megye és megyeszékhely viszonya nem lesz felhőtlen. Gyorsan tegyük hozzá, nem valószínű, hogy rosszabb lesz, mint az előző négyéves kapcsolat, amikor is hiába volt mindkét helyen jobboldali dominanciájú vezetőség.
Annál kellemetlenebb hidegzuhanynak ígérkezik, hogy mind az Orbán-, mind a Medgyessy-kormány felelőtlenül szórta pénzt hatalom- és szavazatvásárlásra, s most valakinek ki kell fizetnie a számlát. Szombathelyen például hiába lett beígérve minden szép és jó (normálisan működő kórház, sportcsarnok, egyetem, színház stb.), az már most, pár hónappal a választások után tisztán látszik, sokkal nehezebb lesz tartani az ígéreteket, mint ahogy azt a balliberális oldal gondolta, mert leszűkölni látszanak a központi pénzcsapok.
Márpedig az új polgármester, Dr. Ipkovich György nem titkoltan döntően erre a forrásra építette programját. Egy darabig várhatóan türelmes lesz a nép, de a végtelenségig nem. Az új vezetőséget ugyanis nemcsak a jól hangzó választási ígéretekkel fogják szembesíteni, hanem azzal is, hogy az elmúlt egy-két évben történtek kézzelfogható pozitív fejlemények Szombathelyen és a megyében. Most úgy tűnik, egyáltalán nem lesz olyan könnyű a baloldalnak bizonyítania, márpedig ha nem tud, az amúgy is konzervatív érzelmű régió hosszú távra jobboldali fellegvárrá válhat.
