A nagy téli pancsolás: Az új sárvári gyógyfürdő

Sárvár nem várt
Amíg Szombathely város botcsinálta politikusai azon vitatkoztak és töketlenkedtek évekig, hogy kell-e gyógyfürdő a megyeszékhelyen, s ha igen, akkor miért nem, addig Sárvár ügyesen összehozott magának egy csinosat, olyant, melyet jó hatásfokkal lehet kitenni az idegenforgalom ablakbába. Bár egyelőre csak a belső, téli rész üzemel, tavasztól összesen 3600 négyzetméteres vízfelület lesz elérhető a mintegy 55 ezer négyzetméteres fürdő területén. Jól hangzik, no.

A nemzetközi színvonalról
Hogy milyen is lett valójában, arra elég laposnak tűnik a köznyelv "Láttad már az új sárvári fürdőt? Nagyon szép lett, nem?" toposza. Azt már az épület külcsíne, a közvetlen környék, a parkoló rendezettsége sugallja, hogy reklámokban használt "nemzetközi színvonalú" jelző nem lehet túlzás, s ez az érzésünk megerősítést nyer a belépés után. A központi épület az ezredfordulós középületi stílus jegyében fogant, nagy világos terek, korrekt minőség, rafinált funkcionalitás, ügyesen titkolt költségtakarékosság és futószalag-ízlés. A feltűnő tisztasággal és renddel kiegészítve összességében kellemes vizuális élmény.

A körítés
A 21. század köszönt ránk a pénztárnál, a korrekt áru belépők (1000 Ft/fő, részletes árlista a cikk végén) leszurkolása után ugyanis nem jegyeket kapunk, hanem műanyag karórákat, amelyek az időt nem mutatják ugyan, ellenben minden másra jók, működtetik a különböző forgókapukat, nyitják és zárják az öltözőszekrényeket, mi több, emlékeznek annak számára. Néhány bizonytalan körbepislogás után kiderül, az épület három fő szintre tagolódik. Az alsó szinten a hi-tech öltözők, tusolók kapnak helyet, olyan kellemes meglepetésekkel, mint például az ingyenesen használható hajszárítók. A felső szinten a pihenők leledznek, különböző hangulatúak és méretűek, nyitottak és zártak, trükkös, kényelmes egyenágyakkal. Nekünk leginkább egy "Mediterrán pihenő" fedőnevű helység jött be: ebben a növényekkel és halakkal tompított szobában elvileg kussolni kell meg lazulni. Ment is, amíg egy kedves család két kamaszkölökkel el nem foglalta a szomszédos fekhelyeket, hogy önfeledt, bélatelepi standot idéző hancúrral megerősítsék ama kételyeinket, hogy társadalmunk tán még nem száz százalékig érett a wellness nagyszerű eszméjének befogadására. Míg nem felejtjük, az emeleten egy gyermekjátszó és egy Internet-sarok is megbúvik. Utóbbiban jutányos pénz (300 ft/óra) ellenében letesztelhetjük számítástechnikai képességeinket is, a gépekre ugyanis - nagyon helyesen - Debian Linuxot telepítettek.

A medencék
No de most már tényleg a lényegre: a földszintre, ahol a télen négy medence üzemel. Egy egészen piciknek való, kis hableány-dizájnos pancsoló, egy ezernyi gyógyhatású meleg vizű áztató, egy pezsgőfürdővel, dögönyözőkkel, vadvízzel és hasonló nyalánkságokkal felszerelt, félig kültéri élménymedence, valamint egy szintén a szabadtérbe nyúló, nagyméretű melegvizes medence. Ez utóbbinak az isten szabad ege alatti nyúlványa hamar belopja magát az emberfia szívébe, télvíz idején legalábbis. Van valami roppant filozofikus ücsörögni itt a tiszta, meleg vízben, figyelni a felhőkön átszüremkedő napot, a misztikus hangulatot árasztó gőzképződést, nézni a közeli fagyöngy-díszítette kopasz fákat, a felettük köröző varjakat. Nem tudom, ez-e a wellness, ha igen, nálam nyerő.

Ami a többletet meg a jövőt illeti
A fentebb felsoroltak azonban összesen nem eredményeznének többet, mint egy korszerű téli strandot. A lényeg - különösen hosszú távon - az egyéb dolgokban keresendő. A már említett főépület egyik szárnyában található a rekreációnak, gyógyításnak és a wellnessnek szentelt részleg, amelyeket - a szaunához hasonlóan - külön térítés ellenében vehetünk igénybe. A kismillió masszázs, terápia, kis- és nagykúra egyelőre igen borsos árúnak tűnik, de nincsenek kétségeink, a nyugati trendekhez hasonlóan nálunk is felfut ez az üzletág, s a pénzszerzés mellett sikk lesz annak ilyen módozaton való elköltése. Könnyen el lehet képzelni, hogy a hazai közép- és felsőközéposztály néhány éven belül inkább ide jön, mint az észak-olasz tengerpart méregdrága tömegnyomorába. Tegyük hozzá: jogosan. Egyébiránt a vendégsereg döntő többsége már most magyar.

Csipkelődünk, csipkelődünk
Hogy ez az egészség- és wellness-őrület a maga nagyszerű formájában egyelőre csak a trendi magazinok írásaiban létezik, arra élő bizonyítékot találunk, ha a főépületben a másik irányba indulunk el. Amíg a wellness-szárny meglehetősen üresnek tűnik, addig a medencetérből nyíló sörözőben zajlik az élet, folyik a szesz, vágni lehet a dohányfüstöt, s a - mellesleg közel sem pénztárcabarát - tradicionális önkiszolgáló étteremben a szaftos-husis-gulyásos vonal dominál, igencsak mérsékelt saláta meg vega felhozatallal. De hát az mondják az okosok, a wellness az életörömökről is szól, s kétségtelen, hogy mindennek a sokan örülnek. Amíg az említett wellness-sajátosságok akár aranyosak is lehetnek, addig egyértelműen a negatívumokhoz tartoznak az életveszélyesen síkos lépcsők, nem egy látványos piruett aktív előkészítői. A nap végén fürdőruháinktól szabadulván az sem töltött el felhőtlen örömmel, hogy az egyik high-tech kulcs bemondta az unalmast, s csak a személyzet riadóztatásával sikerült visszaszerezni a Levi’s-t és a télikabátot. Nem tennénk szóvá, ha körülöttünk mások nem jártak volna úgyanígy.