Egy katasztrófa súlya - Ron Dittemore, a NASA űrprogram-vezetője folytatja munkáját

Normális reggeleken a NASA űrjárataiért felelős Ron Dittemore épp elég korán kel fel ahhoz, hogy lefuthassa napi öt mérföldjét, mielőtt még helyet foglalna a Johnson Űrközpont őt megillető főnöki székében, pontban hat óra harminc perckor. A hétvége történései azonban jócskán kimozdították őt a normálisnak nevezhető kerékvágásból: minden áldott nap sajtótájékoztatókon kell megjelennie, ahol az újságírók valóságos kihallgatásnak vetik őt alá. Az űrsikló-program ötvenéves vezetője pályafutásának talán legborzasztóbb periódusát éli át: neki kell megtalálnia és egyben megmagyaráznia az egész világ számára azt az okot, ami a misszió tragikus végkimenetelét eredményezte.

A permanens médiaszereplések következtében Dittemore arcát egyre többen azonosítják a tragédiával. Hivatalos beszédei során az olyan szakkifejezések, mint a "debris assessment" (a törmelékek felbecsülése) és "incident angle" (a váratlan esemény perspektívája) mellett félelemmel vegyes alázattal szól a világűr tekintélyéről, és a Columbiáról, amit nemes egyszerűséggel csak "amazing machine"-nek (bámulatos gépezet) titulál. A szörnyűséges hírrel való szembesülés után pár órával még e karakán emberen is a sebezhetőség és megrendültség jelei mutatkoztak, ami az amerikaiak szemében felettébb szokatlannak minősül, ha ilyen magas pozíciót betöltő vezetőről van szó. Az emóciók ellen küzdelem azonban még e lángész számára is képtelen feladat.

"A legjobb terápia pillanatnyilag az, ha nem rendül meg az ember, és folytatja azt, amit elkezdett. A gondolataim így is állandóan a hét áldozat családja, gyermekei, hitvesei, és az ő mérhetetlen fájdalmuk körül forognak. És persze azon, milyen mulasztást követtünk el, hogy mindez bekövetkezhetett."

Az utolsó mondat különös hangsúlyt kap Dittmore esetében. Három éven keresztül az űrsikló programok legapróbb mozzanatain is rajta tartotta a szemét, fél életét a világűr meghódításának előkészítésére fordította, és azon kevesek közé tartozik, akik egyetlen szóval megvétózhatják egy űrjármű pályára bocsájtását. A NASA-nál pedig a biztonság abszolút elsőbbséget élvez minden más feltétel mellett: kevesen tudják például, hogy a Columbia kilövésének előkészületeit tavaly nyáron már egyszer leállították, mert mind a négy hajtóművön repedéseket fedeztek fel.

Kollégái szerint részletekbe menő módszerességén túl Ron tud "laza srác" is lenni. Most azonban gyászhangulat lengi be a NASA csarnokait, a néhány elejtett mosoly már nem olyan jóízű, mint egykoron. Dittemore már egyszer átélt egy hasonló megrázkódtatást: 1986-ban, a Challenger fellrobbanásakor is mérnökösködött már. "Ujjal mutogattak a NASA-ra, de ő visszamutogatás helyett inkább tényeken alapuló megoldásért dolgozott" - mondja a testvérbátty David, aki szintén a repüléstanban lelte meg élete célját.

Dittemore keménységére utal, hogy még e nyomasztó teher alatt sem roppant meg. Néha azonban felcsillan az érem másik oldala is: "Mindaddig, míg a munkahelyemen vagyok, és figyelmemet a teendőimre valamint csapatom ellenőrzésére összpontosítom, tudom, milyen szükséges lépéseket kell tennem. De a legkeményebb az, amikor az épület kapuján kilépve rámtör a tehetetlenség érzése. Szombat délután a megszokott módon egyedül, magányosan vezettem hazáig; és bizony ilyenkor kezdenek el dolgozni bennem azok a gondolatok, amikkel nem tudok mit kezdeni."