Nem érzi mostanában háttérbe szorítva magát? Mintha a polgári körök szerepe a fényes indulás után kisebb lenne. A Fidesz holdudvarában megannyi új szervezet alakult: szövetségek, tagozatok, konzultációs testületek...
Torgyán József annak idején azt mondta: Ja kérem, a Fidesz, az egy üzenetrögzítős párt. 1998-ban például a győri szervezet szándékosan nem a szombathelyi példát hozom 26 taggal működött. Hiába nyertek mindhárom választókerületben, a legutóbbi időkig saját irodájuk sem volt. A változás lehetőségét azok a tömegek adták, akik a 2002-es választási vereség után eljöttek a Kossuth térre. Orbán Viktor hívó szavára közel 16o ezer tagja lett a polgári köröknek. Európa legnagyobb politikai mozgalma lett a miénk
Aztán létrejöttek a tagozatok, a testületek.
Vannak politikai akciók, ilyen a Nemzeti Petíció, vagy a Nemzeti Konzultáció, amelyek kezdődnek valamikor és végződnek valamikor. A polgári körök mozgalma és a tagozatok nem ilyenek.
Mire jó ez a sokféle csoportosulás?
A hagyományos pártok Európa-szerte válságban vannak, elérték működésük, hatékonyságuk határát. Ott is keresik a megoldást.
Berlusconi útjára indította a Hajrá Olaszország nevű mozgalmat, ami kicsit hasonlított a miénkre, ám nem ezt kopíroztuk le. Ott konkrét helyekhez kötődött a társaság, tipikusan nyugdíjasok jöttek össze, iszogattak, kártyáztak.
A franciáknál Jacques Chirac létrehozta a párton kívüliek számára a Chirac barátainak köre elnevezésű szervezetet. Nagyjából olyanok ezek, mint a mi demokrácia központjaink, bárki bejelentkezhetett, aki vele szimpatizált. Ahogy a francia politikus odafordul az emberekhez, ahogy kommunikálni tud, azzal számtalan párton kívüli hívet szerez magának. Például az átlagosnál nagyobb zsebeket varrat a zakójára, hogy amikor jön-megy a népek között, az összes kis cédulát bele tudja gyömöszölni.
Elkerülhetetlen a párhuzam Orbán Viktorral, bár azt hiszem, neki normál méretűek a zsebei
Kerülném a párhuzamot, én csak azt akarom mondani, hogy próbálkoztak Európában hasonló eszközökkel mások is. Azt is látni kell, hogy a mi pártjaink a rendszerváltás után nem szervesen alakultak ki ez alól talán az MSZP a kivétel, amely megőrizte régi hálózatait és struktúráit. A többi párt, így a Fidesz is, mind felülről szerveződött, és hatalmas beágyazottsági deficittel küzdött.
2002-ig is világos volt, hogy a csendes többség mindig is a polgári oldalra szavazott, csak a választói törvény volt olyan (az elveszett jobboldali töredékszavazatok miatt), hogy kétszer is a baloldal tudott kormányra kerülni. 2002-ben azonban történt valami, azok a szavazók, akik korábban eltitkolták, hogy hol állnak, egyszer csak elmentek a Kossuth térre.
Ám ez sem alulról szerveződött, hiszen központilag mozgósították őket
Nem, ez nem fölülről lett kitalálva. A Fidesz kapott egy esélyt arra, hogy valódi néppárttá alakuljon, a taglétszámát jelentősen bővítse. Egy lehetőséget arra, hogy lehessen úgy kötődni Orbán Viktorhoz, hogy nem kell hozzá párttagnak lenni
Nem vagyok vezető, munkatársa vagyok Orbán Viktornak
Valakinek a fejében mindez összeállt
Kinek? Orbán Viktornak?
Nem, szó sincs erről. Azt szoktuk mondani: valami elementáris élményt éreztünk akkor ott a Dísztéren. Ott született meg az összefogás gondolata.
A több ezer polgári kör közül hány működik ma is?
Nincs regisztrációnk, nincs tagdíj, sem szervezet. A nagyobb városokban, így Szombathelyen is, a polgári körök mára egyesületekké szerveződtek. Egészen tisztességes emberek csatlakoztak hozzánk, bár a baloldali média szeretné úgy beállítani, mintha csőcselékekből állnának.
Bizonyára arra az ominózus, a Szombathely Televízióban pár éve lezajlott Sajtóklubra gondol, ami miatt Komondi Péternek távoznia kellett a Magyar Rádió szombathelyi stúdiójának éléről.
A rákövetkező héten kiült három szombathelyi polgári körös, hogy mi vagyunk a csőcselék: prof. dr. Széll Kálmán, prof. dr. Cholnoky Péter és Tóth Géza súlyemelő világbajnok. Én nem kértem, hogy üljenek oda, maguktól érezték úgy, hogy mindez tűrhetetlen.
Hogy ami ott elhangzott, valóban tűrhetetlen volt-e, azt olvashatta mindenki a Nyugaton is. A polgári körök vezetőjeként
Nem vagyok vezető, munkatársa vagyok Orbán Viktornak, jól-rosszul igyekszem végezni a rám testált feladatokat. Ami a kezdet kezdetén, ezt be kell vallanom, sok személyes gondot is okozott.
Miért?
A szabályok embere vagyok, elsősorban hivatalnoki, jogászi és kicsit katonai vénám is van. A polgári körök világa azonban másról szól, itt a lelkesedés a fontos, csináljunk végre valamit hangulat van. A polgári körök tagjainak nagyobb része nő, ami bizonyos szempontból rendkívül kellemes, ám én a férfi munkatársakhoz szoktam, és ahhoz edződtem, hogy aki egy dologról három szónál többet mond, az más aljasságra is képes
A jobbközép akkor tud sikeres lenni, ha egy kiemelkedő vezető áll az élén
Mindenesetre a Fidesznek komoly nyilvántartást kell vezetnie ahhoz, hogy valaki eligazodjon, ki melyik szervezethez tartozik
Van egy áttekinthető rend: a döntésekbe csak az szólhat bele, aki vállalja a tagsággal járó következményeket. A polgári körösnek nincsen szavazati joga.
A Fidesz szavazórétege egyébként roppant heterogén, az öreg kisgazdákon át a városi értelmiségig. Ehhez képest a baloldal sokkal homogénebb. Ezért van az, hogy a jobbközép, nem csak itthon, hanem Európában is mindenütt akkor tud sikeres lenni, ha egy kiemelkedő vezető áll az élén, mint például Chirac.
Vagy Orbán Viktor? Egy ideológiailag erősen széttagolt szervezetben kell egy összekötő ember? Vagy ahogy a másik oldal mondja: kell egy diktátor hajlamú politikus?
Én arról beszélek, hogy van egy jól megfigyelhető koncentrálódása a polgári oldali szavazóknak. Nem úgy van, hogy kell egy ember, hanem, ha van egy ilyen ember, akkor kialakul körülötte egy közösség.
Elméletileg képviselőjelölt
Csak csupa jót mond Orbán Viktorról, pedig információnk szerint önök között megbomlott a jó kapcsolat, ezért is törekszik Vas megyében és Szombathelyen nagyobb szerepvállalásra.
Ebből semmi sem igaz. Orbán Viktorral természetesen ugyanolyan szorosan együttműködünk, mint eddig. Vas megyében sincs nagyobb szerepvállalásom, november elseje óta vagyok a szombathelyi 2. számú választókerület elnöke.
Ha valaki választókerületi elnök lesz, szinte biztos, hogy ő indul országgyűlési képviselőjelöltként is
Vagyis Ön a szombathelyi mandátumért indul.
Ez az én esetemben még korántsem biztos.
Egy siker, egy kudarc
Június végén megújult a szombathelyi Fidesz elnöksége, ami után többen vitatják a tisztújítás törvényességét. A vádak szerint a tisztújításon szavaztak olyan tagok is, akik a fővárosban csatlakoztak a Fideszhez, és ön hozta őket Szombathelyre.
Ez butaság, egy szavazó sem érkezett Budapestről, a tisztújítás a lehető legnagyobb rendben zajlott, semmilyen botrány nem volt.
Kik voltak az új tagok?
Olyan személyek, akik a Fidesz alapszabályában rögzített lehetőséggel élve nem a helyi csoporton, hanem a munkás tagozaton keresztül léptek be. Az új tagok már tavaly novemberben jelezték, hogy párttagok kívánnak lenni, csupán a felvételt napolta el a korábbi elnökség. Mindannyian szombathelyi lakosok, vagy a megyeszékhelyen dolgoznak, vagyis jogosan voksoltak.
Csak a helyiek nem ismerték őket?
Ismerték, éppen hogy ismerték. Gyimesi József, aki vezette a tisztújítást, el is mondta a Napkeltében, hogy látta: ezek az emberek kivétel nélkül tisztességes emberek, akiket mint jobboldali szavazókat már ismert. Semmilyen oka sem volt senkinek, hogy botrányt keltsen, nem is volt ott botrány. Másnap kezdődött el egy számomra nagyon nehezen kezelhető, ráadásul a sajtó nyilvánossága elé tárt polémia.
Akkor Gyimesi miért lépett ki a pártból? Ismét kiújultak az ellentétek, melyek két éve már a szervezet feloszlatásához vezettek?
Ezt tőle kéne megkérdezni. Jórészt a sajtó kavarta fel az ügyet.
Egyes Fidesz-tagok fordultak a sajtóhoz, nem fordítva.
Való igaz, voltak a szombathelyi csoportnak olyan tagjai, akik valótlanságokat is állítottak.
A városi elnökjelölésnél az Ön neve nem került szóba?
Jóllehet mindkét, egymással rivalizáló csoport megkért arra, hogy legyek elnökségi tag, azonban mindkettőnek nemet mondtam. Tudom, mennyit bírok. Nem úgy van az, hogy valaki mindenre alkalmas és mindenre képes.
Én egy egyszerű srác vagyok az Árpád utcából
Bár a városi csoport vezetéséért nem indult, a megyei Fidesz vezetéséért már igen. Itt azonban július elején Kovács Ferenccel szemben alulmaradt. 22-17 arányba ő maradt az elnök. Kudarcként élte meg mindezt? Ilyen pozícióban lévő ember, mint Ön, biztosra szokott menni
Szerintem meg nem. Miért gondolja?
El sem tudom képzelni, hogy mondjuk Orbán Viktor olyan választáson indulna, ahol nem nyerne.
De hol vagyok én Orbán Viktorhoz? Én egy egyszerű srác vagyok az Árpád utcából, akit felkértek arra, hogy mérettesse meg magát, aminek különösebb tétje nem volt. Ezen a választáson a jelek szerint a jobbik nyert. Isten bizony nem búsulok emiatt, egy munkával kevesebb, én büszke vagyok arra, hogy ennyi szavazatot is kaptam.
A megyei elnöki posztnak annyi haszna azért van, hogy általa listáról jó eséllyel lehet bekerülni a parlamentbe
Régen, a szövetséggé alakulás előtt így volt, ma már nem. Ugyanis nem a megyében, hanem a központban állítják össze a megyei listákat
Egyes hírek szerint az önkormányzati választásokon Ön lesz a Fidesz polgármester-jelöltje, és az Önnel nagyon jó viszonyban lévő Marton Zsolt az alpolgármestere.
Ez annyira nem igaz, hogy ezen még tűnődni sem érdemes. Nekem ilyen ambícióm nincs. Az önkormányzati munkában összesen egy éves tapasztalatom van, az is a rendszer legelejéről. Ez semmiképpen nem jogosít fel arra, hogy önkormányzati vezető legyek.
Pártváltását hogy az MDF második emberéből hirtelen fő polgári körös, majd Fidesz-tag lett sokan cserbenhagyásnak tartották. A Nyugat fórumában is árulónak bélyegezték. Hogy élte ezt meg?
Nem úgy történt, hogy egyszer csak vettem a kalapomat és átmentem egy másik pártba
Menjünk vissza az alapokhoz: a 98-as koalíciós kormányban, számomra is meglepő módon Dávid Ibolya helyettese, aztán egy idő után a pártnak is a második embere lettem. Dávid Ibolyát a pártelnökséghez kötődő feladatok (az interjúk, a kalappróbák, a Balaton-átúszások, egyszóval az imázs-építés) egyre inkább lefoglalták, a minisztérium tényleges irányítása pedig fokozatosan rám hárult.
Az utolsó két évben általában én vezettem a miniszteri értekezleteket, és a szokásosnál jóval többet jártam helyette kormányülésekre. Mindeközben jó munkakapcsolatom alakult ki a Fidesszel és Orbán Viktorral is.
Dávid Ibolyával kettejük személyes viszonya, ez köztudott, kezdettől terhelt volt, mindvégig én voltam a villámhárító. Így rám hárult az a szerep is, hogy 2001 nyarán Áder Jánossal a másik oldalon kidolgozzam a Fidesz-MDF választási együttműködési megállapodást.
Mondhatnák, lám-lám mennyire megbízott Dávid Önben, mégis cserbenhagyta
Fogadjuk el, hogy két politikai oldal van, és a kettő között mély szakadék tátong. Mindig az összefogás, a szövetkezés híve voltam. Bár az MDF a választási szövetségből minden szempontból a lehető legjobban jött ki, hevesen támadtak miatta. A vereség után aztán ezek a hangok felerősödtek. Akkoriban kezdődött el az a folyamat, amelynek végeredményét ma már tisztán látjuk, az MDF politikai identitást váltott. Nem véletlen hát, hogy Herényi Károly frakcióvezető legutóbb már azt nyilatkozta, szívesen koalícióba lépne az MSZP-vel.
Ellentét egy férfi és egy nő között
Mit mondott Dávid Ibolya Önnek a váltás után? Nagyon csúnyát?
Hát nem szépet, annyi bizonyos. Közöltem, a polgári körök az MDF számára is nyitottak. Az első dolgom az volt, hogy lemondtam az MDF-ben betöltött funkciómról, hiszen ha egy pártok fölött álló tömegmozgalom vezetésével foglalkozom, akkor nem lehetek egy parlamenti párt második embere.
Ennek ellenére az MDF-en belül én lettem az első számú közellenség. Egy idő után azzal kellett szembesülnöm, hogy olyan csapatban futballozom, ahol már abban sem lehetek biztos, hogy ugyanarra a kapura hajtunk. Közben etikai és fegyelmi eljárásokat indítottak ellenem, ezeket megnyertem, mert semmi olyat nem tettem, ami egy párttag számára tilalmas lett volna.
Nehezen éltem meg mindazt, ami történt, bele is betegedtem, de nem én változtam meg, hanem az MDF. Nem én léptem ki, hanem az MDF lépett ki belőlem.
Szólnak még egymáshoz Dávid Ibolyával?
Természetesen, együtt dolgozunk a parlamenti üléseken.
Csak két, egyre inkább ellenséges oldalon. Az MDF, mint mondják, a megmaradásért, az önállóságáért küzd, hogy ne tűnjön el, ne váljon olyan kis tagozattá, mint mondjuk a kisgazdák, vagy a KDNP...
Ne használja a kis tagozat kifejezést, ők szövetségesek, a szerződéseket egyenrangú felek kötik.
Nem inkább arról van szó, hogy a nagy hal megeszi a kicsiket?
Dehogy, ezek a szervezetek felismerték, hogy egy párt soha nem lehet cél, az csak egy eszköz. Egy pártnak nincs önmagában vett értéke. Az önállósága érdektelen.
A párt önmagában semmi, egy tartóedény, az a kérdés, mi van benne. Mint a hordóban. Ha a borokat megfelelő arányban keverik össze, akkor keletkezik a cuvée, a borok királynője. Különböző hordóban érlelték őket, ám egy idő után önmagukban megecetesednének, át kell fejteni őket egy másik hordóba. Való igaz, elvesztik önállóságukat, egy értékesebb, finom aromáért. Persze savanyodhat a bor tovább a hordó alján
A megszállott kerékpáros
Ezek szerint Ön nem akart megsavanyodni
Most, az országgyűlés nyári szünetében mivel foglalkozik?
Korábban a cigaretta volt a szenvedélyem, naponta három dobozzal is elszívtam. Nyolc éve leálltam és vettem egy biciklit, azóta megrögzött kerékpáros vagyok. Ma is letekertem hatvan kilométert, elmentem Rohoncig, ott fel az Irottkő felé, át a Lékai várnál, aztán Kőszeg. Ez egy laza délelőtti programom.
Budapesten is teker?
Hogyne, a jánoshegyi kilátóhoz hajtok fel akár többször is.
Magányosan?
Hol a lányommal, hol a haverokkal. Amikor Bucsuban, a határ menti kis faluban adtam át a millenniumi zászlót, az óvódások egy műanyag biciklit adtak nekem, mert gyakorta látnak arra kerekezni...
Állandó lakhelyem mindvégig Szombathely maradt
Mennyire maradt szombathelyi?
Jóllehet 91-94 között a Honvédelmi Minisztérium kabinettitkáraként dolgoztam, 94-98 között pedig az Igazságügyi Minisztérium politikai államtitkáraként, azóta pedig országgyűlési képviselő vagyok, állandó lakhelyem mindvégig Szombathely maradt.
Ingázott?
Igen, nekem itt van a kutyám és a gyermekeim négy nagyszülője. És itt van a nagyszüleimtől örökölt családi házam, amit egyéként a Kádár-korszakban sikerült átépíteni a Csónakázótó partján.
A város egyik legszebb helyén
Nagyszüleim és szüleim is szegények voltak. A hatvanas évek legelején ott vettek telket, ahol a legolcsóbb volt. Akkor ugyanis még a Csónakázótó szigetén egy téglagyár működött, a körülötte lévő gödröt pedig szeméttel hordák teli. Képzelje el, kik vettek itt telket, a szemétdomb szélén
Aztán az élet úgy hozta, hogy a téglagyárat felrobbantották, a szemét helyén tavat építettek, és a környék a város legszebb helye lett. A gyerekkorom itt telt, emlékszem, két forint volt a belépő a Tófürdőre, egész nap fogóztunk a vízben, olyan koszos volt, hogy nem lehetett átlátni rajta. Hátul pedig lábteniszeztünk, esténként aztán a Május 1-ben megittuk a nyereményt. Nem is kívánkozom máshová, ennél szebb helyen úgysem lakhatnék.
És a gyerekei?
Ők is kétlakiak, Pesten járnak középiskolába, de most is itthon vagyunk, és nagyobb ünnepeken mindig hazajövünk.
