Ők elhagyták a kamarát, a kamara meg őket...
A Fő téri kereskedők már a Kereskedelmi és Iparkamarát is megkeresték problémáikkal, de a ott azt a választ kapták, hogy a kamara ilyen kis dolgokkal nem foglalkozik, egyébként is a Fő téri kereskedők nyolcvan százaléka elhagyta a kamarát, mihelyt lehetősége adódott rá.
Ez a válasz a polgármestert is meglepte, aki úgy gondolja, a belvárosi kereskedők helyzete egyáltalán nem kis ügy.
A helyzet pedig "fokozódik", most épp a belvárosba települő kínai üzletek gyarapodó számával.
A multik után újabb versenytárssal kell megküzdeniük a Fő téri kereskedőknek. A belvárosban ugyanis egyre több a kínai üzlet, a Király utcában kilencet számolt össze az egyik vállalkozó, de Kőszegi utcában is megjelentek, sőt, a Centrum áruházban is szépen terjeszkednek. Sokkal versenyképesebbnek bizonyulnak, mint honi kollégáik, felhajtják a Fő téri üzletek bérleti díját, amit - az adminisztráción, kirakatrendezőn és állítások szerint az adón, vámon, tébén megspórolt forintokból - szinte már csak ők tudnak megfizetni. (Az egyik kereskedő információja szerint a volt Király utcai fodrászüzlet díjáért a stájer fővárosban berendezett kávézót lehetne bérelni.) Ugyanakkor riasztóan hatnak azokra, akik a csillogó kirakatokért, a szakszerű kiszolgálásért és a minőségi termékekért mennének a Fő térre.
A kereskedők szerint a kínaiak nem Szombathelyen bejegyzett vállalkozásokat üzemeltetnek, így nehezen elérhetők a hatóságok számára. Számuk várhatóan gyarapodni fog, mert az EU-ban nem lehet kínai piacot üzemeltetni, így a Józsefvárosból várhatóan a vidéki városokba rajzanak majd ki a távol-keleti kereskedők.
Gráci, veszprémi példák szerint meg lehet akadályozni, hogy a belváros kínai negyeddé legyen.
Visszatérő panasz, ami most talán meghallgatásra talál, hogy évente kétszer karácsonykor és húsvétkor bódéerdőt telepít az önkormányzat a Fő térre, a helyi üzletek "szájába", amelyekből a városon kívülről érkező kereskedők, termelők hasonló árukat kínálnak - csak jelentősen olcsóbban - mint néhány méternyire a butikos. Aki viszont arra panaszkodik, hogy ő egész évben fizet a városnak (adót), a nehéz időkben is fenntartja üzletét, amikor pedig jó forgalma lenne, akkor az önkormányzat a placcra telepíti a konkurrenciát. A vállalkozók kérték, hogy a bódébérlők csak az alkalomhoz illő termékeket - gyertyát, mézeskalácsot - árusíthassanak.
Tessék összeállni!
A parkolási gondok ugyancsak nem használnak a belvárosi üzletmenetnek. Szűcs Gábor elképzelését, mely szerint szombatonként egy órán keresztül ingyen állhatnának az autók a belvárosban, örömmel fogadták a Fő tériek.
A polgármester kérte, hogy alakítsanak a kereskedők egy érdekvédelmi szervezetet, és jelöljenek ki egy kapcsolattartót. Kijelentette: Senkinek nem érdeke, hogy a belváros elslumosdjon. Megígérte, utánanéz, hogy önkormányzati rendeletekkel érvényt lehet-e szerezni annak, amit a Fő tériek kérnek.
| A lerobbant Fő tér A Fő téri kereskedők megállapítása, hogy a város szíve egyre kevésbé vonzó a turisták, bevásárlók számára: igaz. Az, hogy ésszerűtlen a karácsonyi, húsvéti bódérengeteg a Fő téren, hát ebben is van valami. Azzal sem lehet sajnos vitatkozni, hogy a tér koszos, jó esetben kettő de általában csak egy ember söpörget, ő is leginkább csak ronda, koszlott szökőkút mellett. A kamerák sem működnek, a biztonsági őrök nem valami bizalomgerjesztőek, egyenruhájuk, agresszív tekintetük, és a vásárlókra, sétálókra riasztóbb hatással van, mint a tolvajokra. A Fő téri kereskedők joggal aggódnak, hogy a kínaiak veszik át a terepet, a jelek nyilvánvalóak. Egyikük úgy fogalmazott, hogyha egy Fő téri a vállalkozását feladja, kínainak adja bérbe az üzletét, mert az fizet érte a legtöbbet. Úgy tűnik ez alapján, hogy a Fő térért való aggodalom addig tart, amíg a bolt, aztán utánam az özönvíz, pontosabban a kínaiak. Koszos a Fő tér. Sajnos nem csak a járókelők ejtik el diszkréten a fagyispapírt, az egyik Fő téri butikos - nem kínai - telepakolja időnként az utcai szemetest műanyag vállfákkal. (Van, aki kiteszi egy kosárba az üzlete elé, hogy ingyen elvihető.) A karácsonykor kirakott tákolmányok sem emlik a tér vizuális élményét, de mi van a többi bódéval? Amelyeket a 173./2002. (5.30) önkormányzati rendelet szerint december 31-ig le kellett volna bontani. Hamarosan, ha itt a jó idő: egy szalmabála mellett egy nádszék, egy csíkos napernyő mellett egy kockás, egy sörös mellett egy kólás. Emellett a kínaiak hevenyészett kirakatai már senkinek nem tűnnek fel, igaz, a csillogó "magyarok" sem. Kiülhetünk enni a placcra, közben szagolgathatjuk az egyesített csatornarendszerből visszaböffenő szennyszagot. Nincs pénz a Fő tér átalakítására - volt pénz várostorony-vízióra, áltanulmányokra, szökőkút tervre - kettőre is, szoborra, soha meg nem épülő napórára, Kupai-kútra, ásatásra, fakivágásra, a rumli közepére telepített Szentháromság-szoborra. Volt pénz mindenre, csak a Fő térre nem. A Fő térre szánt pénz teljesen hiábavaló elherdálása után most egy dolgot lehetne tenni. Mindenkinek: a szemetelő polgárnak (bocs, aki szemetel, az nem is polgár), az üzletét kínainak átpasszoló megfáradt vállalkozónak, a Fő térre közelítő kínainak, az utcai kukát kisajátító magyar butikosnak, a betonra kitelepülő kávésnak, a rendeletet be nem tartató hivatalnoknak, a Fő térről csak beszélő, a jóbaráttól szobrot rendelő városatyának, a nyilvánosságot közügyekről részletesen tájékoztatni köteles firkásznak el kellene gondokodnia azon, hogy most, mi legyen a Fő térrel? Akár pénz nélkül, hogyan lehetne csinosabbá, kulturáltabbá, rendezettebbé tenni. Nem csak az idelátogató turistának, mert ő csak fél óráig nézi. Magunknak. |
Hogy látod, fejlődőt, vagy inkább megkopott, elszürkült Szombathely az utóbbi években? Mond el véleményedet a fórumunkban!
