A köztisztasági terepszemle célja pedig az volt, hogy felmérjék a terepet, milyen károkat okozott a tél a köztereken, parkokban, parkolókban.
Az első állomás a Pelikán park, ahol épp a Városgazdálkodás emberei lapátolják a szemetet a felfagyott, huplis járda szegélye mellől. Márkus István, a város tisztaságért felelős vállalat vezetője széttárja karját, nem ő szervezte, hogy épp itt és most takarítsanak. A polgármester titkára és a jegyző egyeztette az útvonalat, állításuk szerint senkinek nem kötötték az orrára, hová lesz a séta, így az is csak a véletlen lehet, hogy egy seprőautó is akkor húz el mellettünk.
A hajdani Práter maradéka romjaiban is gyönyörű, bár dr. Kaczmarski János jegyző felhívja rá a figyelmet, hogy a platánok, a talaj feltöltődése miatt veszélyben vannak. Áldozni kellene a szökőkútra, és Rumi Rajki Pelikánjára is, zöldterülettel, padokkal, sétányokkal együtt úgy harmincmillióba kerülne felújítás.
Rövid séta a "Lordok házáig" ide, a régi 11-es Huszár út végére terveznek egy ingyenes parkolót azok számára, akik inkább sétálnak a belvárosig pár száz métert, minthogy fizessék a parkolódíjat. A következő állomás a majdani sportcsarnok leendő parkolója: egyelőre vasúti sín. Most tiszta a gyep, de egy idős hölgy tudatja a főemberekkel, hogy bizony, már ő fizetett egy embert, hogy a MÁV területről szedje össze a szemetet, mert ezt a Városgazdálkodás nem takarítja.
- Egyszer kell megtisztítani a várost - mondja dr. Ipkovich György polgármester már útban a Derkovits lakótelep felé. Abban bízik, hogy ha az önkormányzat kitakaríttat, a rendezett környezet arra ösztönzi a lakosságot, hogy ne a kuka mellé, hanem a kukába helyezze el a szemetet.
Nagy Erzsébet a kommunális és környezetvédelmi iroda vezetője viszont keserves tapasztalatokról számol be: sok lakó a nem a szemétledobón, hanem az ablakon keresztül szabadul meg a hulladéktól. A bokrok alján, ház tövében nejlonzacskók, papírrongy.
A Csónakázó-tó rendben, és a város elöljárói elégedettek a Tófürdő munkálataival is, akárcsak a Kalandvárossal, bár egy kicsit sokallják azt a 270 milliót, amit tavaly ez utóbbira költött a város. Számolgatják, hány játszóteret lehetett volna felújítani csak a vár-játékból. (Úgy hatot, tízet.) Az eukonform játszótér mellett félig kész a sportpálya - Borsos Gyula a Városüzemeltetési Osztály vezetője magyarázza Csermelyi Andrásnak, miért is kell most a labdázóhelyre a tervezettnél cirka hárommillióval többet költeni. Az alpolgármester nem igazán érti. Újabb kérdés a sportpálya töküresen álló kiszolgáló létesítményét látva: "Mi került ezen 16 millióba?"
A következő úticél a szabadidőközpont, Nagy Tibor aljegyző megjegyzése szerint, a "való világ", reality show, kevésbé elegánsan fogalmazva - s erről már a helyszínen győződünk meg: dzsuva, holdbéli, lepusztult táj, gumiabroncs-hegyek tövében ágyszivacs, műanyagflakon, itt-ott egy kupac törmelék, a hajdani büfé-mosdó épülete koszlott, falán felirat: 15 éves a rally sport. A vélemény egybehangzó, bár nem túl határozott: "Hát ezzel valamit kezdeni kell. "
Ahogy a város tulajdonában és a Művelődési és Sportház kezelésben lévő hajdan legendás koncerteknek és gulyásillatú majálisoknak helyt adó területet elhagyjuk, romos ház mellet haladunk el, udvarán a szemétdomb közepére rakott fotelben öregúr napfürdőzik, derűsen néz a karaván után.
Ez is Szombathely.
