A sarki szél jól megtréfálta a szombathelyi véghajrázó kampány-ródsózókat. A kultúrkörítések és a déltájban időzített protokollbeszédek mindannyiunkat meggyőztek: irány haza!
Hipermarketes zacskók repdesnek az égen... Cserépbe zárt tuják lejtenek vad táncot az aszfalton, örülve a tavaszban támadt sarki szélnek egy kávézó teraszán a fröccsöntött kertibútorok is szárnyra kelnek. Ilyenkor szép csak igazán a szombathelyi Fő tér! Keresztben mogorva alagút: a vaslemezekkel lefedett közmű-árok. A bódéváros, megérezve a Húsvét közelségét, kopottas fényében is virulni kezd. Gyülekeznek a grimaszoló nyuszik és a pingált tojások, lógnak a terepmintás női retikülök, mert tudjuk, háború van...
Ünneplünk, isszuk a kultúrát (előre a medve bőrére), fellobogózva (ez túlzás) ródsózunk a Főtéren. Egynehányan, dacolva a szombat délelőtt felpezsdülő bevásárló-ösztönnel, a tér közepén, a magasodó nagyszínpad előtt meg-megállunk. Micimackó fázik-zik-zik.... - szól a gyermekcsalogató nóta, közben a bácsi, kezében gitárral a színpadról cukrot és matricát osztogat. Szólj a mamának, ne feledje: igen, igen, igen az Európai Unióra! A kampány valahogy így néz ki, mert a jövőt építjük, a gyerkőc kezébe zászlót adunk, praktikusat, egyik felén a magyar trikolórral, a másikon az EU-zászlóval. Hadd szokja ezt is. Lufit is kaphat, sárgát és kéket, ha kidurran, mert valamiért mindig durran, lehet újra sorba állni. Mert az ingyen-lufi kelendő, kelendőbb, mint a délelőttben kínált programok bármelyike. Persze fogjuk a szélre...
Mert a helyi csoportokat felvonultató seregszemle, ha a tavasz is úgy akarta volna, akár még kellemes is lehetett volna. Azért, dicséretükre legyen mondva, az orkánerejű fuvallatok és a mínuszok ellenére mindenki tisztességesen helytáll, pereg a műsor. Mi meg páran, hol tízen, hol ötvenen szolidarítunk. A szombathelyi EU kampány véghajrája az Ifjúsági Fúvószenekar műsorával, majd a Koszegi Majorett Csoport felvonulásával indul. Eztán a Boglya, a Rutafa, a Gradisce Táncegyüttes, valamint a Varnyú Country koncertje következik.
A déli órákban a protokoll-blokkra megélénkül a tér. Már vagy százan lehetünk (aki időközben elment, most hozott magával egy embert...) A felsorakozó poltikus-gárda viszonylag toleráns a közönségével, Dr. Kiss Péter kancelláriaminiszter és Dr. Hankó Faragó Miklós, az Igazságügyi Minisztérium politikai államtitkára veszi a nap üzenetét, röviden és kedélyesen propagál. A díszvendég, Gerhard Pongratz, Oberwart polgármestere már nem éri be pár perces monológgal, komoly gazdasági elemzésekkel igazolja a csatlakozás, és az Igen fontosságát.
A Büki Mazsorett Csoport műsorát Del Amico Romeo röpke, papírosból énekelt tüzesen olaszos műsor-töredéke követi. A közönséget azonban leginkább a Westside TSE fellépése mozgatja meg, a táncosok egymást lelkesítik, a hangulat átragad a színpad elé tömörülőkre. A szemközt kukázó bácsika is felfigyel, közénk siet, a lépéseket utánozva ő is táncra kerekedik. A gyerekek valóban bájosak...
A keserű méz dallamára, a United triójának haknijára azonban a térről már elfelé lépdelünk: Igent mondunk az ebédre... mert megérdemeljük!
Gratulálunk, ma már 10 cikket elolvastál a Nyugaton!
Szeretsz képben lenni azzal, hogy mi történik a világban, mi pedig a Nyugatnál éppen azért dolgozunk, hogy segitsünk téged a tájékozódásban. Köszönjük, ha pénzzel is támogatod a működésünket, a mai médiaviszonyok között csak így tudjuk fenntartani ezt az ingyenes újságot.
