Első nekifutásra
A "Hozomány" program rendeltetése szerint arra hivatott, hogy általa "minden magyarországi település meghatározza azokat az elemeket, amikkel hozzájárul Európához, az európai kultúra gazdagításához, bővítéséhez". (Hozzájárul? Mert a kultúra természete már csak ilyen, regisztráljuk, összeírjuk és már visszük is... Bögötemiskén felróják a haranglábat, mint a falu kulturális mementóját, ezt Brüsszelben, az eljövendő férj lekönyveli, aztán mi van?) Persze, jó ha az eljövendő ara tudja, mit visz az (érdek)házasságba, és ezáltal önmagát kellőképpen megbecsülheti. Azonban a vőlegényt, esetünkben, azt hiszem sokkal racionálisabb értékek izgatják, mintsem a mennyasszony dédanyjának hímzett rokolyája...
A képlet egyszerű, szerte az országban az arra leginkább hivatottak, a települések közgyűlései(!) ünnepi ülésen meghatározzák, mi az a kulturális, történelmi és természeti kincs, amit hozományként nemzetügyileg regisztráltatni kívánnak. A több mint háromezer önkormányzati listából kijön egy végeredmény, ez lesz a mi össz-hozományunk.
Hogy Szombathely mire a legbüszkébb?
Hozomány-ügyileg Szombathely köszöni szépen jól áll, van mit felmutatnia, ezt eddig is tudtuk. A városházán nemrégiben összehozott lista, amit a márciusi közgyűlés már elfogadott, izgalmas (már ezért érdemes volt). Érdekes képet ad arról, hogy a város 2003-ban miként kívánja definiálni önmagát, aktuális városvezetésünk milyen értékrendet tud magáénak, errefelé mi élvez prioritást, és mi nem...
Szombathely legnagyobb erénye: papírja van arról, hogy hazánk leghosszabb ideje folyamatosan lakott települése. A város legnevesebb eseményei: a Székesegyházban történt ingakísérlet, Mikes Kelemen Törökországi leveleink első kiadása, és az első magyarországi múzeum megalapítása.
Hol marad a vasi dödölle?
Legfőbb büszkeségeink (ami a prioritásokat illeti) egytől-egyig az ókor témaköréhez kapcsolódnak, a közel 2000 éves római múltat tehát Szombathelyen semmi sem szárnyalja túl. Így gasztronómiai hozományunk közt nyoma sincs a vasi dödöllének, helyette a Márton-napi libasült és a római mézes bor áll. (Személy szerint, tekintetbe véve, hogy a dödölle származását tekintve nem egészen kóser, mert "vasi" , azért a Mészáros cukrászda egy-egy remekét és az Imre és Béla sült-kolbászát sem hagynám a említés nélkül...)
Az épületeink közt természetesen a két római kori emlékhelyre vagyunk a legbüszkébbek, az Iseumra és a Romkertre. (Igaz, Európában a két, jócskán felújításra szoruló műemlék mostani állapotáért leginkább pironkodnunk kellene ...) Az első ötben a Püspöki Palota, a Püspöki Levéltár és a Székesegyház kapott helyet, de a lista bőséges, a Vasi Múzeumfalun át a Pannónia Étteremig tart.
Claudius császár és Leopold Bloom
A híres személyek sorát Claudius császár nyitja. (Az időszámításunk kezdetén uralkodott római császárról egyébként tudott, hogy testi és szellemi fogyatékossága miatt ifjú korában távol tartották, vagy bölcsen távol tartotta magát a politikától. Persze császárként már kiművelt fővé vált, jogi reformokat hajtott végre, hatalmas épületeket emeltetett, és nagy hódításokat hajtott végre (fene sem érti ezt). Őt a városhoz kötődő két szent püspök, Márton és a mártírhalált halt Quirinus követi. Az első ötben Szily János után egy meglepő fordulattal Leopold Bloom következik. Ha a negyvenes lista nagyságait, a tudósok, művészek sorát szemléljük, a fiktív regényhős alakja picit rendhagyó, de megértjük... (Vajon ki jegyzi Háry Jánost?) A névsor végén, bőséges terjedelemben a város (többnyire jelenkori) sportolóinak neveibe ütközhetünk: Gécsek Tibor kalapácsvető, Annus Adrián kalapácsvető, Fazekas Róbert diszkoszvető, Dankó Ilona súlyemelő, Márkus Erzsébet súlyemelő, Német Zsolt kalapácsvető, Antalovits Ferenc súlyemelő, Szarka Zoltán és Halmosi Zoltán labdarúgó. (Hol maradt Dancsó Zoltán kick-boksz világbajnokunk, vagy a kapus-csoda Király Gábor? Persze a lista véges...)
A Légió és az Anima
Mi más is lehetne a leghíresebb városi rendezvényünk, mint a Savaria Karnevál, és milyen más művészeti csoport lenne a legnagyobb hozományunk, mint maga a Legió? Híres rendezvényeink sorában a második helyet a Savaria Nemzetközi Táncverseny, a harmadikat a Nemzetközi Bartók Fesztivál érdemelte ki. Az egyesületek közt pedig ezüstérmes a Magor Íjász Hagyományőrző Egyesület, a bronz fokozatúak a nemrégiben alakult huszárok lettek. Azért szép, hogy a listába többek között az Ungaresca, a Savaria Táncsport Egyesület, a szimfonikus zenekar, a Ferrum színpad és az Anima Sound System is bekerült. (A Mesebolt Bábszínházat viszont, ahogy a Képtárat sem, nem találom...)
Természeti értékeink közt az európai selyemfenyő, a Kámoni Arborétum, a Szent István-park, a Brenner-, a Gayer- és az Ezredévi-park szerepel. (Mi lesz a Perinttel és a Borostyánnal, ha nem tud róluk az EU?)
Azért az is szép lenne, ha egy külön pontban, vagy egy eljövendő hozomány-programban egyszer valaki végre a kis- és közép-vállalkozókat, a mesterembereket, a hazai szaktudást is számba venné. Azokat, akiket Claudius császáron túl egy év múlva valóban az EU-ba kéne cipelni...
Az Európai Uniós Kommunikációs Közalapítvány "hozományvadászata" valahogy nem fér a fejembe. Csatlakozási láztól mentesen a dologról csupán egy műfaj jut eszembe, a szemfényvesztés, az elterelési hadművelet. Gyanítom, nem egyszerűen egy, az értékeinket számba vevő művelődéstörténeti katalógus van itt készülőben, hanem a kampány művészetének újabb, kissé gyanús megtestesülésével állunk szemben...
