A három kicsiny terembe bepréselt anyag műfaját leginkább montázsnak hívnám. Precízen megtervezett összeállítás, amely első látásra kissé zavarosnak tűnhet, főként, ha nincsenek kellő ismereteink ahhoz, hogy az idézetek ösvényében a megfelelő képet a megfelelő helyre tegyük. Ha akarom provokál, mert, mint később látni fogjuk, az érintetteknek van min megsértődni, nem kell ahhoz túlontúl érzékeny szem, hogy meglássa az idézetek, és odavetett kósza képek mögé bekúszó üzenetet. Ha akarom, egyszerűen csak egy válogatást látok benne, a militarista-történelem egy számomra jéghideg szeletét. A kor hiteles bemutatása? Lehet. A tárlat-alkotó Bakay úr idevarázsolt montázsa egy látásmódot takar, amit, ha akarunk - mert hisz demokrácia van - el is fogadhatnánk. Mert létezik. Stílusáról egyébként maga a plakát mindent elárul: Horthy katonái és Szálasi nyilasai közé beúszik egy tépett plakátrészlet, a kapocs, rajta a szöveg: "Közös erővel a bolsevizmus ellen". Gondoljon mindenki, amit akar... Ha akarom üzenet, ha akarom nem.
Az előtérben, a kicsiny akváriumokba zárva, terepasztalokon megannyi makett, a harmadik birodalom teljes harci arzenálja. Szemben fotókon SS-legények, Tigris-tankok, amint Kőszeg utcáin járnak-kelnek. A tárlatindító összefoglaló arról tudósít, hogy az olasz(?) fasiszta, a német nemzeti szocialista és a szovjet szocialista diktatúrák "végzetesen meghatározták Magyarország sorsát". Az 1920-ban szétdarabolt és tönkretett országra 1944. március 19-én újabb csapás nehezedett, 47 évre idegen megszállás alá került. Jöttek a németek, aztán "Sztálin bolsevik hordái".
A következő szoba tárgyai nagy vonalakban két idea köré csoportosulnak. Az első a Trianon-szentély. Megannyi képeslap, plakát, idézet állít emléket a gyászos eseménynek. Elfelejtettétek? - szól a nagybetűs plakát. Kommentár nincs, csupán címek és idézetek vannak: "A mi fajunk egyharmadáról örök időkre le nem mondunk, nekünk más határokra van szükségünk..." - üzeni a múltból Gróf Bethlen István.
A tárlat gazdag válogatást közöl a kőszegi katonai alreáliskola híres növendékeiről. (Gömbös és Ottlik együtt, érdekes, de korrekt.) Külön berendezett szobát szentel a nyilasok által kivégzett Kiss János altábornagy emlékének. Megemlékezés Gömbös Gyuláról, akinek ismertetőjéből sok tényszerűt nem tudhatunk meg, azt viszont igen, "szobrát 1944-ben a kommunisták (Faludi Györgyék) felrobbantották".
A következő stáció Horthy katonáinak hőstetteiről szól, a Don-kanyarról és más ballépésekről most hallgatunk. A kor hiteles bemutatása? Bakay igazgató úr a visszafoglalt területeknek (Erdély újra magyar föld, Bácska visszatér, Fel a Kárpátok bérceire) külön-külön egy-egy vitrint szentel. Fotók, egykori idézetek éltető szavai, egy-egy emléktárgy, kommentár nincs. Közöttük Horthy katonáinak fegyverzete, egyenruhái sorakoznak. Egy vitrin szól Horthyról, képek a dicső pillanatokról. Külön sarkot kap a nemrégiben elhunyt recski fogoly, az egykori ludovikás Kéri Kálmán, relikviaként sapkája és mentéje szerepel. A falon eldugva, egy zászló mögött pár fotó is sorakozik, szöveg nincs, úgyhogy fogalmam sincs miért került oda például Sztójay Döme.
Eztán jutunk csak el a sokat vitatott Szálasi nyilasai című alfejezethez. A szűk folyosón, amely a szentélybe vezet, kétoldalt fotókon részletes képet kaphatunk a kőszegi Szálasi-bunker ásatásáról, és magáról az egykori rejtekhelyről is. A kicsinyke teremben jobbra a Szálasi kormány tagjainak fénymásolt tablója. Alattuk két könyv: Vörösök és zsidók uralma Magyarországon, valamint Szabó Dezső Két faj harca című műve. (Kommentár most sincs, eztán se sok lesz, nem kell mindent szájbarágni.) Szemben, a Szálasi Magyarországon című vitrin közepén a nyilas vezér botja. Alatta könyvek, pro- és kontra a Szálasi perről, és a mester saját füzetecskéje. Körben fotók, a kivégzésről, és a vezér dicsőbb napjairól. Két idézet, mindegyik Szálasi valódi arcát kívánja elénk tárni. Az egyik: "Szálasi tehetségénél és szorgalmánál, anyagiasságtól mentes, türelmes jelleménél, és jó modoránál fogva egyike volt a legkiválóbb vezérkari tiszteknek."
A kommentár, aminek a korszakról kellene szólnia, kétharmad részben a menekülés és a kivégzés körülményeit ecseteli. Belőle még megtudhatjuk, a Hungarista Mozgalom nem azonos a fasizmussal és a nemzetszocialista eszmékkel. A magyar nyilasok nem akartak totális államot, nem hirdettek faji magasabbrendűséget, ellenben a bolsevizmusnak és a nemzetközi nagytőkének ádáz ellenségei voltak. Rémtettekről, gyilkosságokról szó sem esik.
Szemben a kiállítás utolsó stációja, a kitüntetés-gyűjtemény fölött magasodó veszteség-vitrin az igazi nagy rejtély. Az első részben, hogy a kompozíciót értsük, részletes felsorolásban közlik a második világháború áldozatainak (katona, hadifogoly, civil, zsidó, cigány) számát.
Körülötte képek a zsidó deportáltakról, közbe ékelve egy fotó (ellenpontként) a nyilasok kivégzéséről. Aztán megint egy idézet: "Akik ma népünk sorsát intézik, ezeknek egy része nem magyar, másik része rossz magyar." És a kiállítás eszenciája: "Nem kérünk a nyakló nélküli nyugati demokratikus fejlődés áldásaiból, de semmilyen diktatúrából sem."
A Holocaustnak még egy vitrin állít emléket, benne megannyi fénymásolat, cikkek, interjúk (sokat sejtető aláhúzásokkal), amik a kőszegi gázkamráról, és az egyetlen túlélőről, Bács Pál orvosprofesszorról szólnak. A vitrinben még helyet kapott egy karszalag, rajta a felirat: Romeltakarítás.
A tárlat így összességében, nem több és nem kevesebb, mint egy történész, - aki a hazai szélsőjobb elkötelezettje - történelemszemléletének dokumentuma. Demokrácia van, a véleménynyilvánítás szabad. Persze kérdéses: közpénzből is az-e.
| A Mazsihisz a kőszegi kiállítás azonnali bezárását kéri, a történészek szerint javítható Szálasi nyilasai című kőszegi kiállítás azonnali bezárását kéri Görgey Gábor kulturális minisztertől hétfőn a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége (Mazsihisz). A Mazsihisz április 7-én közleményben tiltakozott a tárlat ellen, példátlan támadásnak nevezve az áldozatok emlékével szemben, hogy "háborús és emberiség elleni bűntettekért méltán halálra ítélt és kivégzett nyilas vezetőnek ilyen, semmivel sem magyarázható emléket állítsanak közpénzből az állami és helyi vezetők tudtával, az uniós csatlakozás hajnalán". Horváth Sándor, a Vas Megyei Múzeumok Igazgatóságának igazgatója ugyanaznap az MTI-nek nyilatkozva úgy vélekedett: a kiállítás nem emeli piedesztálra Szálasi Ferencet, csupán a korszakot mutatja be dokumentumok és fotók segítségével. A Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma közölte: felkérte a Magyar Tudományos Akadémia Történettudományi Intézete és a Magyar Nemzeti Múzeum szakértőit, adjanak szakmai értékelést a kiállításról. A Magyar Nemzeti Múzeum múzeológusa szerint a tárlat feliratai ezzel szemben elégtelenek, néhol pedig nem megfelelőek. A kiállításból hiányzik a német megszállás hatásának bemutatása Magyarország további sorsára nézve, és a Horthy kiugrási kísérlete után történt, német irányítással lezajlott hatalomváltás rövid ismertetése, a nyilas-korszak negatív következményeinek tényszerű közlése. Stark Tamás, a Magyar Tudományos Akadémia Történettudományi Intézetének munkatársa úgy gondolja, hogy a kőszegi várban rendezett kiállítás jelenlegi formájában hiányos, illetve egyoldalúan, tendeciózusan mutatja be mind a Horthy, mind pedig a nyilas korszakot. Stark is kitér állásfoglalásában arra, hogy a Szálasi Ferenc életútját bemutató vitrinekben elhelyeztek ugyan két könyvet, amelyben a Szálasi perről van szó, de aki nem ismeri a korszakot, az a kísérőszövegből és az idézetekből azt gondolhatja, hogy Szálasi "derék ember volt, és a nyilasok igaz, hogy túlzottan kiszolgálták a németeket, de alapvetően ők sem voltak rosszak, hisz gyűlölték az azóta Magyarországon is leszerepelt bolsevizmust, és a sokaknak nem rokonszenves nemzetközi nagytőkét". - A kísérőszövegek egy részének a megváltoztatásával és kiegészítésével az alapvető hibák megoldhatóak lennének - fogalmaz végül állásfoglalásában a történész. A tárca a két szakértői véleményt levelével együtt továbbítja a Vas Megyei Közgyűlésnek. |
