A legnagyobb látványossággal Besenyei Péter és az oldtimer repülők szolgáltak.
Ahogy évek óta megszokhattuk, ragyogó napsütés köszöntötte május elsejét a vasi megyeszékhelyen. Felvonulás nincs, programok ellenben akadnak szép számmal. Első utunk a Szabadidő Központba vezet. Séta közben a családi házas részeken a madárfüttybe fűnyíró, motoros fűrész hangja vegyül innen-onnan. A munka ünnepét többen is munkával ünneplik, mert hát ki kell használni a szabadságot és a jó időt. Célunkhoz közeledve egyre kevesebb emberrel találkozunk. Talán már mindenki ott van, sejlik fel a gondolat, de mi magunk is tudjuk, ez csak utópia. És lőn: a Szabadidő Központ szinte kong az ürességtől. A vurstli rész úgy tűnik évtizedes térkép alapján épül felt, mert mindent ugyanott találunk, mint tavaly, vagy tavalyelőtt, annyi különbséggel, hogy időközben Pikachut felváltották a military-babák. A géppisztoly viszont még mindig olyan, mint amilyet a nyolcvanas években lőttünk. (Azóta persze a hurkapálcák is masszívabbak, vagy jobb anyaggal kezelik őket, így nehezebb ellőni.)
A felhozatal a megszokott: paintball, gokart, íjászbemutató csábított volna megtekintésre, ha lett volna kit. Újdonságként kerékpárosok ugrattak le a dombról és lehetett repülni is helikopterrel. Az öt perces élvezet ára 9000 forintot kóstált. Akadt azonban olyan is, aki a reptérre vitette át magát helikopterrel, hogy kikerülje a bejáratnál álló dugót.
A színpadon és előtte éppen ifjú mazsoretteket láttunk. Valahogy még mindig kínos, amikor a szereplők többen vannak, mint a nézők...
Bár a jelenlévők szerint délután négyre már moccanni sem lehet majd a rengeteg embertől, mi 13 órakor odébb álltunk és földi járművünkkel átgurultunk a reptérre.
A bejáratnál kocsinként 100 forint a parkolási díj, ami méltányos összeg, a gyalogosoknak és kerékpárosoknak pedig nem kell fizetni. A repülőtér fűnyírói árnyékban hűsölnek (gyk: birkák) és hamarosan mi is igazat adunk nekik. A reptér merőben más képet mutat, mint ahonnan éppen érkeztünk. Rengeteg gyerek, felnőtt teszi színessé a zöld gyepet, majd hamarosan a műanyagpalackok és a jégkrémpapírok is beállnak a nagyszámú dekorációba. Furcsa dolog, de tömegrendezvényeken sokan teljesen felszabadultan képesek hanyag mozdulattal elhajítani szemetüket, még akkor is, ha a hulladékgyűjtő ott virít az orruk előtt.
A nagysátor menedéket nyújt a napsütés elől menekülőknek, büfé részében étel-ital választható és időnként sztárok is fellépnek színpadán, úgy mint Szandi, Dózis, Sólymos Tóni, Ossian... Itt sem maradhat el a "búcsú": körhinták, dodzsem, céllövölde, fénykerék segít elkölteni a zsebpénzt. Valahol érthető az öröme annak a fiatalembernek is, aki 6 lövéssel terített le pálcáiról egy dobozos Cola-t, és diadalittasan szopogatta a langymeleg, összességében 1200 forintba kerülő nedűt.
A gyerekeknek a tűzoltó- és mentőautók is "nyílt napot" tartottak. Be lehetett szállni, meg lehetett tapogatni a szirénázó csodákat és ha egy gyermek elég tántoríthatatlanul könyörgött egy kis szirénázásért a mentősbácsinak, akkor az egy másodpercre bekapcsolta a hangkürtöt. Ilyenkor jobbik esetben csak ijedt arc, rosszabbik esetben sírás és pelenkacsere várt a nebulókra a hangsokk miatt.
Egy katonai sátorban vadászpilóták toborzása folyt. 18-25 év közöttiek jelentkezhettek, a szerencsés kiválasztottakra pedig 3 év külföldi kiképzés és biztos karrier vár, tudtuk meg a toborzótiszttől. Azok viszont masszív hátrányban vannak, akik rendszeres diszklátogatók, mivel a stroboszkóp és a dübörgő zene alapos rombolást végez.
Kicsivel arrébb az Almásy Fly-In sátra feszít a kifutók mellett, láthatóan a RedBull támogatásával, a sátor előtt pedig két Porsche típusú "földi repülővel". Itt lehet felvilágosítást kapni az oldtimer repülőkkel kapcsolatban, de mivel azok csak másnap érkeznek, ezért még ráérünk.
A Szombathelyi Repülőklub sátra is a felszállópálya mellett áll, körülötte pedig rengetegen várakoznak a sorukra. A tömeg nem véletlen. 2000 forintért vitorlázóval, 3500 forintért pedig motoros repülővel is a magasba lehet emelkedni, és madártávlatból szemlélni Szombathelyt és környékét. (Jó időben állítólag még a Balaton is látszik.) Jönnek-mennek a gépek és a repülőtér kiszolgálószemélyzete is hősiesen helytáll a rohamban. A legbátrabbak ejtőernyővel is ugorhatnak, természetesen kísérővel. A videofelvétellel megörökített ugrás ára 38 ezret kóstál.
Május elsejének minden bizonnyal legnagyobb szenzációja Besenyei Péter műrepülő világ- és európabajnok bemutatója. Beharangozott érkezése előtt megsokszorozódik a tömeg. Fél órát csúszik, ám amikor éppen elkezdene romlani a hangulat hirtelen lecsap a magasból a nézők feje fölé, tekintélyes füstcsíkot húzva maga után. Leszállás után csak rövid időt tölt a földön. Szerényen mosolyog és integet a tömegnek, majd visszaszáll a gépbe és beszíjazza magát. Közben derültséget kelt, amint egy roppant szemrevaló leányzó felpattan a gép szárnyára és törölgetni kezdi Besenyei előtt az ablakot. Még néhány perc és a bajnok már az eget szeli.
A tömegnek hol elakad a lélegzete, hol hangosan felhördül a meredek mutatványok láttán. Besenyei pörög, forog, füstöl, sodródik, bukfencezik a levegőben, közben pedig szinte súrolja egy-egy magasabb pitypang virágát. Földetérése után tartós taps fogadja a mosolyogva és stabil lábakon kiszálló pilótát, azonban a következő percekben talán jobban leizzad, mint az eddigi legmeredekebb mutatványa alatt. Százak rohanják meg aláírásért és csak kevésen múlott, hogy át nem csaptak a feje felett az emberek. Nem sokkal később újabb felszállásra készülődik a műrepülő, ezúttal azonban az európa bajnok Fazekas Róbert diszkoszvető kíséretében. Fazéknak régi vágya volt egy műrepülővel felszállni, most viszont "A" műrepülővel tehette ezt meg. Besenyei csendesen megjegyezte, hogy nincs mitől félnie, csupán tesznek néhány kört, de a közönség legnagyobb örömére azért jól "megtrükközte" Fazekast is, aki ennek ellenére fülig érő szájjal szállt ki landolás után. Csigó Szabolcs, a Szombathelyi Repülőklub Elnöke örült, hogy sikerült a Haladás Európa bajnokának egy Világ- és Európa-bajnokkal repülnie, de reméli azt is, hogy jövőre ugyanekkor már két Világ- és Európa bajnok ülhet egy gépben.
Május második napján érkezett Szombathelyre az a 17 oldtimer repülőgép, amely Németországból startolt. A German Historic Flight egyesületének gépmadarai első ízben mutatkoztak be külföldön és a hosszú utat természetesen a levegőben tették meg 5-8 órás szakaszokban. Először Fertőszentmiklóson szálltak le, ahol bevárták a raj összes tagját, majd a vámolás után folytatták útjukat a vasi megyeszékhelyre. Sokan várták kíváncsian a matuzsálemeket, azonban a beharangozott érkezési időben annyit közölt a szpíker, hogy perceken belül indulnak Fertőszentmiklósról a gépek, amint az utolsó madár is megérkezik és sikerül elvámolni.
Ezt ötpercenként bemondta, majd háromnegyed óra múlva már azt is megtudtuk, hogy perceken belül kezdődik a vámolás befejezése. De egyszer minden percnek vége szakad és észak-nyugatról feltűnt az első raj. A legnagyobb sikert a duplaszárnyas masinák és bőrsapkás, védőszemüveges pilótáik aratták. A 17 repülőgépet és műszereiket a landolás után rövid ideig közvetlen közelről is meg lehetett tekinteni, de a nagyértékű gépmadarak és a repülőtér biztonsága érdekében ennek hamar véget vetettek a rendezők. Sokan ugyanis többedszeri felhívásra sem értették meg, hogy "mindent a szemnek és semmit a kéznek", azaz ne nyúljanak a repülőkhöz, és főleg ne másszanak fel rájuk.
A legrégebbi típus egy 1934-es licence alapján gyártott Bücker Yungmann volt, amelyhez tíz év alatt sikerült beszerezni az összes szükséges alkatrészt, hogy ismét repülni tudjon. Kuriózum az 1942-es Stinson is, amelyből mindössze egy darab van Európában és a világon is csak ötven. Elismerésre méltó annak a pilótának a teljesítménye, aki 8000 km-t repült 1941-es Boeing Stearmanjával a szombathelyi rendezvényre, mindezt 171 kilométeres utazósebességgel. Ez a repülő hozzáértők szerint az egyik legnehezebben vezethető fajta és csak nagyon rutinos pilótáknak ajánlatos szemezni vele.
A veterán repülők pilótái gyakorlatilag minden idejüket és pénzük jórészét gépükre fordítják. A szombathelyen felsorakozott gépek közül a "legolcsóbb" is 250 ezer Eurót kóstál, de az eszmei értékük ennél természetesen jóval magasabb.
Mint ahogy azt már korábban írtuk a négy napos rendezvénnyel gróf Almásy László Edére, a híres Szahara kutatóra és legendás repülőpilótára is emlékeztek a szervezők. A repülőtérre kilátogatott Alexander Berger-Almásy is, a grófi család egyik leszármazottja.
Sajnos az idő nem volt kegyes a veteránokhoz és ez meglátszott a látogatók számán is. Az első nap egy időjárási front miatt kellett lefújni a formációs bemutatót, második nap pedig az erős szél és az eső akadályozta meg a látványos légiparádét. A gépmadarak végül vasárnap, verőfényes napsütésben szálltak fel és vették az útirányt Németország felé.
Repülés fejjel lefelé
Szombaton a sajtó képviselőinek is lehetőségük nyílt egy rövid repülésre egy kényelmes oldtimerrel, amelyből jó kilátás nyílt a kamera és fényképezőgép részére. Mire azonban rám került a sor a megromlott időjárási viszonyok miatt a pilóta nem vállalta a felszállást. Elkeseredésre azonban nem volt ok, hiszen beülhettem egy YAK-52-esbe, amely ugyan szűkebb és a vastag üvegen sem látnak át igazán a fényképezőgépek, de a város panorámája kárpótol mindezért. Legalábbis ezt gondoltam. Beszállás után minden oldalról beszíjaztak az ülésbe, mozdulni is alig tudtam, majd egy gyors tájékoztató következett arról, melyik gombbal tudok kommunikálni az előttem lévő fülkében ülő pilótával.
Közvetlenül a felszállás előtt még kaptam egy ukázt a fülembe, miszerint ne nyúljak a gombokhoz és karhoz, magyarul semmit ne piszkáljak. Ez pedig nem volt egyszerű, hiszen két lábam között ott fickándozott a botkormány (leszálláskor egészen nekipréselődve az ágyékomnak), előttem gombok tucatjai és a bal kezem mellett is különböző műszerek sorakoztak, a lábamnál pedig pedálok. Az csak a sportos felszálláskor tudatosult bennem, hogy miért hangsúlyozták annyira, hogy műrepülőgép amibe ülök és mi volt az a huncut mosoly, mielőtt behúztam a fejem felett az "ajtót".
Mire fent a levegőben kezdtem volna megszokni a hirtelen jobbra-balra kanyarodásokat a pilóta beszólt a rádióba, hogy fogjam erősen a fényképezőgépemet. Ösztönösen éreztem, hogy ez nem a viszontkérdések ideje és igazam lett. Mire levegőt vettem volna már a tetőablakon keresztül, szemlélhettem a TESCO környékét. - Jó volt? - érdeklődött tréfásan a pilóta miután visszafordította a repülőt, és hát mit válaszolhattam volna, persze hogy jó volt. Ezért leszállásig még halmoztuk párszor az élvezeteket, megtapasztalhattam a gyors emelkedés és zuhanás érzetét és még néhányszor azt is, milyen, amikor a fejem lejjebb van a talpamnál. Csak ajánlani tudom, de szigorúan étkezés előtt... :) |
További képek:
Szabadidő központ
Besenyei Péter bemutatója
Veterán repülők és majális a reptéren
