Prieger Zsolt: Elsősorban azért, mert úgy gondolom, hogy az államnak semmi köze a magánélethez. Alig szabadultunk meg egy olyan társadalmi rendszertől, amely évtizedeken keresztül tudni vélte nemcsak azt, hogy mi a jó az ún. nemzetnek, de azt is, mi a jó az egyes egyénnek. Mára mindezt mintha elfelejtettük volna, s újra tombol az ostoba paternalizmus. Az egyik pillanatban az emberhez méltó halál lehetőségétől fosztanak meg az aktív eutanázia tiltásával, a következőben meg a ma még gyógyíthatatlan betegségek esetén reménnyel kecsegtető őssejtek levételét akadályozzák. A Btk. drogügyekre vonatkozó szigorításával az Orbán-kormány az alkalmi fogyasztók százezreit kriminalizálta, holott a bírósági gyakorlat a differenciált megítélés kialakításával kezdte európai módon kezelni ezt a kérdést is. Úgy látszik, az állam - legyen bármilyen -, a mai napig képtelen érzékelni a saját határait. A vasárnapi rendezvény egyebek között ezt a határt lett volna hivatott meghúzni.
Ny: Az elvi kérdésekkel a rendezvény kapcsán a sajtó meglehetős bőséggel foglalkozott, s ez már önmagában is sikeressé tette a kezdeményezést. De milyen volt a hangulat a Vörösmarty téren?
P. Zs.: Borzalmas. Feszült, indulatos, primitív érzelmektől fűtött. Amikor nemzetközileg elismert magyar filmrendezőbe és íróba fojtják belé a szót, mindannyiunkat szemközt köpnek.
Ny.: Hogyan ítéled meg a rendőrség fellépését?
P. Zs.: A rendezvényt az engedélyezett időpont előtt be kellett rekeszteni. Ez mindent elmond a rendőrség "közreműködéséről". A médiából arról értesülhettek az emberek, hogy a Kendermag Egyesület maga fújta le idő előtt a programot. Ez így is van. Ám az igazsághoz hozzátartozik az is, hogy ellenkező esetben nagy valószínűséggel a rohamrendőrök avatkoztak volna közbe. A helyzet tehát már-már klasszikusnak volt nevezhető. Hogy őszinte legyek, én szívesen kivártam volna, mi fog történni. Megint csak a határ kérdése izgatott. Mi az, amit még 2003-ban is megenged magának egy, a mi adóforintjainkból fenntartott szervezet, s mi az, amit - remélhetőleg - már nem.
Ny.: A történtekből sokan arra a következtetésre jutottak, hogy a magyar társadalom még nem elég érett a drogkérdéssel való ilyen nyílt szembesülésre.
P. Zs.: Ezt ostobaságnak tartom. Az emberek nem hülyék. Pontosan tudják, milyen folyamatok zajlanak körülöttük. Szerintem minden jóérzésű ember elítéli az ellentüntetők agresszív megnyilvánulásait. Senki nem vonja kétségbe - hiszen tényeket értelmetlen kétségbe vonni -, hogy drogkérdésben ellentétes álláspontok lehetségesek. Ha ezeket az álláspontokat nem hagyják elmondani, az persze szomorú. Ez azonban nem a magyar társadalom egészének éretlenségét jelenti, hanem csupán a téren hőzöngők idiotizmusát. A úttörősípot fújók, a sodrófát suhogtatók egy olyan párbeszéd kialakulását akadályozták meg, amely a konszenzus irányába mutatott.
