Ki legyen Szombathely arca? Vagy inkább maradjunk arctalanok!?

Egy kis szubjektív arctörténet
Ha magamban visszanézek, vajon mikor is találkoztam először azzal, hogy egy terméknek jót tesz, ha egy konkrét személyhez kötődő arca van, hát egy nemzetközi kozmetikai cég jut az eszembe. Abból az időkből, amikor a modellek még évekig sztárok lehettek, és nem cserélődtek (amortizálódtak)  pillanatok alatt: hát igen, Isabella Rosselini – a nagy színésznő , Ingrid Bergman lánya – volt sokáig a Lancomé arca. A drága arckrémek utáni vágyam azóta is töretlen…

Jó néhány év kellett ahhoz, hogy hozzánk is begyűrűzzön az „arcolás”. 2003-ban, uniós csatlakozásunk kapcsán találták ki: hazánk arca az itt élők mosolyából álljon össze. Minden megyeszékhelyen egy magadott időpontban lefotózták az embereket, s belőlük készítették el a Magyarország térképet lefedő montázst. Az Adjuk mosolyunkat az országhoz akció azonban Szombathelyen teljes érdektelenségbe fulladt.

Akik kimaradtak
Nem sokkal később a Magyar Turizmus Rt. kezdett el gondolkodni azon, kikkel is népszerűsíthetné Magyarországot külföldön, hogy könnyebben csábítsa ide a turistákat. Nagy ötletélés kezdődött, szavazásosokkal egybekötve. Felmerült a Blikk szavazásán Puskás „Öcsi”, Görög Zita, Anettka neve. Hajós András, az Emil Rulez  frontembere Esterházy Péter írót választotta, Csisztu Zsusza Egerszegi Krisztinát, Új Péter, az Index főszerkesztője pedig egyenesen Szalacsi Sándort.

Akik győztek
Végül kialakult a végeredmény. Magyarország arca Baumgartner Zsolt autóversenyző, Laky Zsuzsa, Európa szépe, és Tony Curtis, világhírű, magyar származású amerikai színész lett.
Hogy a kiválasztottak mennyire tettek jót nekünk? Baumgartner és Laky Zsuzsa esetében nem tudni. Hogy nekik nem hozott túl nagy szerencsét, az is biztos. Baumgertner egy év után kiesett a Forma 1-ből, mostanában nem sokat hallani róla. Laky Zsuzsa pedig – akit még a Malév-repülők oldalára is felfestettek – úgy érzete, nem tud Magyarországon boldogulni, s külföldre költözött.

A Magyar Turizmus Rt. szerint azonban Tony Curtis, alias Bernard Schwartz abszolút bevált. (Hiába, aki még Marilyn Monroe-t is el tudta csábítani, és nem csak a Van aki forrón szereti című filmben…) Curtist kiválasztását pedig sokan kritizálták, öregnek, magamutogatónak, egyenesen cikinek tartották, ám a vele készült reklámfilmek – egyikben például a pesti Zserbó cukrászdában beszél Budapestről és a magyar lányok szépségéről – hatottak az amerikai nyugdíjasokra. Állítólag közel húsz százalékkal többen jöttek hozzánk, mint annak előtte.

Miből választhatnánk?
De hát kikből választhatnánk Szombathelyen? Már ha egyáltalán konkrét személyt karunk megnevezni. Mert valljuk be őszintén: nem sok híres ember származik városunkból.
Ha a ma is élő, közismert művészeket nézzük, meg kell elégednünk Hujber Ferenccel – aki mostanában állítólag Ausztráliában keresi az énjét –, és Für Anikóval, aki szintén színész. Szóba jöhetne még Somody Imre, aki Plussz tablettákkal indította karrierjét, de hát ő nem igazán kötődik Szombathelyhez, bár ide járt gimnáziumba. A politikusakat jobb kihagyni – talán Kiss Péter kancelláriaminiszter az, aki a legtöbbre vitte, de gyermekkora egy részét Celldömölkön töltötte. (Vagy a volt MDF-es államtitkár, mostanság fideszes honatya és polgári koordinátor Hende Csaba?)

Laky Zsuzsa példáját követve nekünk is van egy országszerte ismert modell lányunk, Domján Diana , lehetne ő a „Nyugat Királynője”. Ha a sportolókat nézzük, most sajnálhatjuk igazán, hogy az történt Athénban, ami történt… Mert milyen jól villoghatna egy kisváros két nagy olimpia bajnokkal, Annussal és Fazekassal. Persze, az ötletelést még lehetne folytatni…

Legyen? Ne legyen? És ki legyen?
Nincs más megoldás, mint feltesszük Önöknek is a kérdést: kell-e Szombathelynek egy arc? És ha igen, ki lehetne az? Egy kitalált személy, egy konkrét ember? Várjuk válaszaikat a Nyugat címére. A beérkezett véleményeket aztán megosztjuk majd mindenkivel!