Tömör gyönyör — kalandozás a városi sportcsarnok gyomrában

A Házkezelési Rt.-n keresztül elért, már telefonon át is karakán tudatosságot sugárzó Balogh Péterrel a régi csarnok előtti parkolóban találkoztunk a múlt péntek tavaszias délelőttjén. A létesítményfelelős-főmérnök helyeslően nyugtázta, hogy nem tartozunk a késők táborába, majd saját fényképezőgépét is vállára vetve azon melegében nekiiramodott az új komplexum irányába. A pillanat törtrésze közel sem volt elég ahhoz, hogy legott megcsípjuk az elhivatottság diktálta szapora tempót, végül voálá, a drabális betonkolosszus elé érve már sebesen áramlanak a diktafonba a releváns információk.

Külcsín: fényjátéktól a gigaparkolóig

A munkazaj közepette megtudjuk, hogy az új monstrum előtti leendő dísztéren egy szépészeti beavatkozás nyomán feszített víztükrű medence leledzik majd látványszökőkúttal, csudaszépen visszatükrözvén a homlokzatot; a közelben zászlórudak szökkennek szárba. Emitt padokon hüledezhetünk majdan az iparművészi kecses kacsók fabrikálta borostyánzöld üvegplasztikáktól, amelyek napközben befelé eregetnek sejtelmes látszatot, sötétedés után pedig a csarnok átható fényei érvényesülnek kifelé (remélhetőleg nem lesznek olyan rémült telefonálgatók, mint akik évekkel ezelőtt egy helyi diszkó szuperreflektorainak felhőre vetülését úgy értelmezték, mint idegen létformák kiruccanását a vasi megyeszékhelyre).

Befordulunk a Hadnagy utcára (vagyis az azzal párhuzamos övezetre), rágyújtunk egy újabb témára. Jelentősen megnőtt ugyanis a parkolószám, remélhetőleg a közelben lakók nagy megelégedésére: ezek ugyanis egytől-egyig nyitottak lesznek, és nem kevesebb, mint hétszáz van belőlük. És ha ez nem volna elég, a csarnok mögötti kerítésen túlra is kerültek parkolók, amik ha nincs nagy tömeg, akár streetballra is alkalmasak.

Haladunk tovább egy ideiglenes hátsó bejárat felé, közben oldalról belátunk a csarnokba. „Ez itt végig tiszta üveg. A tervező koncepciója volt az átláthatóság, a fény ki- és beszűrődésének, a könnyű tájékozódásnak a megvalósulása” – meséli ügybuzgón Balogh úr, kérdezni is alig kell. „Ha vásár vagy kiállítás van — lévén, hogy ez egy multifunkcionális csarnok —, és netán kívül is el kell helyezni bemutatandó dolgot, a külső és belső teret össze lehet nyitni.”

Sasszé a sorok között

Aztán eljő a várt momentum, szezám tárul, fotós szaktárssal fürkészve illegünk a tiszteletet parancsoló belső térbe. Kényes munkafolyamat folyik éppen, a padlófűtés lefektetése, aminek összetaposása súlyos fekete pontokkal járna: nem telik bele öt perc, a közlékeny főmérnök meg is dorgál néhány munkást, amiért túl légiesen lépdelnek a vörös csövecskék között. A közdőtér parkettázása lesz még lényeges pontja a munkafolyamatnak; számos sportág űzésére kell alkalmasnak lennie, „kiállítás esetén pedig egy fekete PVC szőnyeg lesz végiggörgetve, hogy meg legyen védve.” A küzdőtér három részre osztására pedig leengedhető függönyök szolgálnak, így párhuzamosan is folyhat az izzadás.

A túloldalon, ami ugyebár a bejárat (és ahol egy gigászi üvegtábla szerelése miatt nem juthattunk be), betoncsíkok húzódnak a mennyezetig; ám nem az ezek közötti réseken lehet majd a lelátókra jutni — a labdafogó hálókba is belegabalyodnánk —, hanem a lépcsőkön felkaptatván, majd onnan lefelé megtöltvén azokat. „Lesznek kihúzható-összecsukható mobil lelátók is, így további nézők elhelyezésre van lehetőség”, eképpen a fix és mozgatható ülőhelyek száma kiteszi a 3500-at, de színházi előadás vagy boxmeccs alkalmával további 900 szék állítható csatasorba.

Veszélyes méretek — pornó helyett magasépítészet

A veszélyes méretek láttán nem kellett sokáig faggatni Balogh urat, hogy vendégeljen meg néhány számadattal: durván 8000 négyzetméter az összes, beépített alapterület az emeletekkel együtt, a küzdőtér 1910 négyzetméter — ennek megvilágítására az 1500 luxos reflektorok aszerint szabályozhatóak, hogy tévéfelvételhez vagy edzéshez kell idomítani őket — , valamint 53000 légköbméterből tüdőzhetünk egy orbitálisat Kálmán Laci utolsó másodpercben eleresztett triplájakor.

A csarnok oldalában konditerem, szauna és szertár, cseppet alacsony belmagassággal; a nézőtér alatt és mögött pedig négy 15 fős, és ugyancsak ennyi darab 25 fős öltözőben stresszelhetnek a jövőben a játékosok — innen a küzdőtéren túl akár közvetlenül a hátsó udvar szabad levegőjére is mehetnek egyet meditálni, vagy esélyeikről agybansakkozni. „Funkcionálisan a forgalom jól el van választva”, bárminemű problematika esetén pedig szemvillanás alatt ki lehet jutni a menekülő ajtókon át. Ezek központi jelzésre nyílnak.

Biztos ami biztonságos

Ismervén némelyik fundamentalista lázban égő szurkolót, az építmény amortizálásának esélyét is kívánatos volt minél alacsonyabb szintre szorítani. Szakértő idegenvezetőnk beszámol a vandálbiztos-brutális fémkilincsekről, de a külcsínyre is gondot fordíttatott: „A homlokzat alsó része sötétebb: ott lekenettem antigraffitivel, hogy amennyiben összefirkálják, le lehessen mosni. Persze ez ellen a kamerás megfigyelőrendszer is véd.”

Trippünket azon az átjáró-folyosón keresztül folytatjuk, amely a beton-fa párosítás uralta behemótot köti össze a régi falcós főépülettel. Itt a lehúzható árnyékolókkal, két plusz egy ággyal ellátott vendégszobákon túl „regionális sportorvosi rendelő kap helyet, doppingvizsgálóval és konditeremmel: nem kimondottan csak egy versenyre lesz megnyitva, jöhetnek a sportolók akár Győrből vagy Nagykanizsáról is.” A középfolyosó centrumába került a sportolói bejárat, és vele együtt az állandó porta: „minden jelzés ide fut be, például ha nem működik a központi fűtés, vagy szétdurrant egy cső.”

A korábban a margitszigeti uszodabővítést is elnyert Építész Stúdió Kft. terve így a Strabag magasépítési részlegének dolgos kezei révén immáron kézzelfogható valójában is ütőképesnek tűnik; a nehezén már túlvannak, Balogh Péter szerint azonban a rentábilis üzemeltetés lesz csak a keménydió. Csütörtökön mindenesetre a közgyűlés vonul ki a helyszínre élményekkel és kőporral gazdagodni, az ő reakcióikról szintén számot adunk majd e hasábokon.

Fotó: Unger T.