Medgyessy: új szombathelyi sportcsarnok igen, lignit bánya nem!

Nem vezetett könnyű út az új szombathelyi sportcsarnok alapkő letételéig. Már a 90-es évek vége óta tudták: a városnak, és jó hírű kosárcsapatnak is kellene a nagyobb csarnok, csak hát a pénz... Ígéret az sok volt - az állam részéről is, hiszen ígért ide sportcsarnokot már több kormány sportminisztere - ,  míg végre eljutottunk az új csarnok alapkőletételéig. A mai ünnepségre pedig Medgyessy Péter miniszterelnökön kívül még két miniszter is érkezett: Kiss Péter kancellária- és Gyurcsány Ferenc gyermek- ifjúsági- és sportminiszter.

A Sugár úton 11 órakor már fújta a „rezes banda” az iskolás gyerekek is megjöttek tanáraikkal, de itt voltak az önkormányzati képviselők - jobbról is, balról is -, a város neves sportolói, a Falco kosarasai teljes létszámban, és még sok mindenki más, akinek vonzó lehetett a miniszterelnök jelenléte is.

(Így jöhetett el az a rokkant úriember is, aki mankójára támaszkodva tartotta kezében a Medgyessynek szóló, D 209-es tábla egy újabb változatát. Az ötlet nem rossz, mert micsoda felháborító fotókat lehetne arról készíteni, hogy egy mozgássérültet lökdösnek kifelé egy rendezvényről. Nem is tettek ilyet…)

Az ünnepség aztán némi késéssel, és dr. Ipkovich György polgármester köszöntőjével kezdődött. No, ez a köszöntő biztosan nem kap helyet polgármesterünk beszédeinek legsikerültebb darabjai között, de ez esetben talán megbocsátható, mert mint kiderült, még utolsó pillanatban is keményen lobbizott egy bizonyos ügyben a miniszterelnöknél. De erről majd a végén...

Medgyessy Péter beszédében arról beszélt, hogy egy ilyen létesítmény is hozzájárulhat ahhoz, hogy ép és egészséges fiataljaink legyenek. Szükségünk is lesz erre, mert Magyarország most kapott egy nagy esélyt: az Unióhoz csatlakozás egy olyan ziccer, amit be kell dobnunk.

A miniszterelnök szerint a sport egyébként is jó dolog, a sportszerűség pedig az élet más területein is fontos. A politikusoknak is tudni kell feladatukat, ami nem más, mint hogy érezzék jól magukat az emberek. Ehhez pedig az is kell, hogy figyelembe vegyék akaratukat. És ha az Alpokalján azt akarják az emberek – ahogy most a polgármestertől halotta –, hogy ne legyen lignitbánya, akkor nem lesz. (Lett is nagy taps a mondat után!)
Medgyessy pedig nem csak a sokat jelentő mondatot mondta ki, hanem ígéretet tett, hogy a bányaügyben érintett kistelepülések állami támogatás kapnak arra, hogy ennek szellemében átalakítsák át rendezési tervüket.

Szavai szerint a miniszterelnök arról is meggyőződőt, hogy Szombathely egy valódi régió központ, amely nem csak magyar, hanem az országhatáron túl lévő települések központja is. Mint mondta, a környék legnagyobb településére remélhetően sokat jönnek máshonnan is, hogy részt vegyenek az új sportcsarnok eseményein. Jöjjenek ide, s szövődjenek új barátságok! – fejezte be beszédét a miniszterelnök.

Ezután következett az alapkőletétel a mostanában mindenfajta ünnepségen állandó szereplőnek számító legiósok sorfala mellett. (Talán nem kellene ennyire elhasználni a derék rómaiakat). Majd Kálmán László, a Falco csapatkapitány szólt arról, hogy nagyon sokat kellett várniuk nekik, és a szurkolónak is arra, hogy felépüljön az új csarnok, és emberi körülmények között tudjanak játszani, szurkolni. Most végre nemzetközi kosár mérkőzéseket is lehet majd itt tartani – az eddigi csarnok nem felelt meg a szabványoknak – ők pedig ígérik, még jobb eredményt érnek majd el az új csarnokba.

Az ünnepséget a szokásos kultúrműsor zárta, a fogadásra felállított sátorban pedig már hiába várták a minisztereket az összegyűltek. Tovább indultak. De itt maradt az alapkő, és egy kimondott ígéret.

Hivatalosan itt jelentették be, hogy Szombathelyek elnyerte a Nemzet Sportvárosa címet, s polgármester megkapta az erről szóló táblát is. (80 pályázó közül Vác és Szombathely nyerte el a jogot e név viselésére.)

Fotó: Unger Tamás