„Húzd ki a szíved antennáját” – MSZP-s utószilveszter Korda Gyurival és Kiss Péter kancelláriaminiszterrel

Csöppet szkeptikusan vágunk bele a délutánba, gondolván ki lehet az, aki ezen a szomorkás délutánon, újév első péntekén, vízkereszt napján egy kancelláriaminiszter és helyi párttársai kedvéért Szombathelyen kimozdulna. Szervezni, úgy tűnik a szocialista tábor is tud, a tett helyszínén, a teltházból látatlanba legalább a miniszterelnök vagy a pártelnök érkezését saccoltuk volna. Nem sokkal négy előtt az MMIK vörös-posztós dísztermében ugyanis már egyetlen szabad helyet sem találtunk. Épp elegen vagyunk – mondja egy kalapos székfoglaló is. Az átlagéletkor, így első blikkre inkább hatvan felett, mint alatt. Az Éles Istvánnal, Balázs Klárival és Korda Györggyel megfejelt kampánystarton csöppet úgy is éreztük magunkat, mint egy nyugdíjasklub nagyszabású zsúrján… de ne szaladjunk ennyire előre.

Veres kockák potyognak az égből
A háttérben a fehér lepedőn veres kockák potyognak az égből, oldalt kicsiny vörös szegfű állja a sarat. Minden elsötétedik, a kivetítőn a mindennapok hőseinek videoklipje pereg: Gyurcsány és Hiller száz lépésben, a nép között. Gratulálnak, dedikálnak, integetnek és szeretnek minket nagyon.
Míg a fideszes nagygyűlések koreográfiájában ráhangolásként először népszórakoztatást kapunk, és csak utána jön a politikusi manna, itt most fordított a helyzet. Kiss Péter kancelláriaminiszter, azt est házigazdája lép a szószékre. A megyei pártelnök profi színpadi szereplő. Választékosan fogalmazó, színpadképes konferanszié, intelligens és visszafogott, kedélyes házigazda. Javára legyen írva, a közönséget látva sincs beszédkényszere, nyitánya nem tart tíz percnél tovább.

Házhoz kell vinni a politikát!
A kancelláriaminisztertől megtudjuk, az országban egyre többen támogatják a szocialistákat, és a párt Vas megyében rendezte sorait. „Tavaly száznál is több lépést tettünk és nagyon sok van hátra, de nagyon jó irányba indultunk el.” – utal a múltra. Szerinte a kampánynak nem a politikusról, hanem az emberekről kell szólnia. Szombathelyen – fűzi tovább mondandóját Kiss Péter – gyermekkorában olyan házban lakott, ahonnan át lehet látni Ausztriába. Egy „nyugodtabb, szebb, jobb életet biztosító világba”. Az itt élők ne érdemelnék meg ugyanezt? – kérdezi. A választások lényege nem az, hogy ki kit győz le: „az a tét, hogy meg tudjuk-e teremteni abból az óriási esélyből, amit az Eu-csatlakozás teremt, ezt az új európai Magyarországot.”

Nem az ígéretek versenyére van szükség, nem arra, hogy a pártok egymás fölé licitáljanak. Ők – ígéri Kiss Péter – csak olyat fognak mondani, ami megvalósítható: „Tizenöt év után nem csupán a beszédek állnak majd egymással szemben, hanem a teljesítmények is, amikor ők ott voltak, kiknek adtak és mit, milyen országot teremtettek… Ezt a kettőt kell egymás mellé tenni, de ehhez szükség van arra, hogy házhoz vigyük a tényeket, a politikát.” Ahhoz – folytatja Kiss Péter –, hogy a tények dönthessenek, el kell mondani őket.

Nem csatába indulunk, vetélkedni akarunk!
A szocialisták itt Vas megyében is rendezték soraikat: „Fölállunk és nekiindulunk annak a menetelésnek, ami a kampány. Nem csatába indulunk, vetélkedni akarunk, és megnyerni a többség bizalmát.”

Programjukról annyit árul el, hogy központjában a párbeszéd áll, azokra a problémákra keresik a választ, amelyek bennünket foglalkoztatnak. Ezért is kell házhoz vinni a politikát.
Ahhoz, hogy itt Vasban jól éljünk – teszi hozzá – Szombathelynek is új feladatot kell találnia magának „Legyen összekötő kapocs Kelet-Ausztria és Nyugat-Magyarország között.” Szerinte ez a kettős regionális szerep új lehetőséget kínál Vasnak, elérésével nagyobb lesz a foglalkoztatás, lehet végre egyetemünk is. Ehhez a kettős regionális szerephez az kell, hogy megépüljön „a harmadik évezred Borostyán-kő útja”, az M9-es és az M86-os, amiről már döntést is hoztak, valamint az M8-as.

Eztán Kiss Péter egyenként a színpadra hívja a szocialista párt 2006. évi vasi országgyűlési képviselő-jelölteit. A kancelláriaminiszter pár szóban élteti őket. Elsőként Ipkovich Györgyöt, aki a megyei listát vezeti, ő az abszolút befutó. Rövid bemutatás: „Ő az Arcunk és vigyázzunk rá, támogassunk.”
Ipkovich erre ironikusan megjegyzi: „Hozott anyagból ilyen arcot lehet…” Szerinte: „Szombathely nélkül nincs Vas megye és Vas nélkül nincs Szombathely. Csak együtt, összefogva tudjuk célunk megvalósítani. Közlekedés, oktatás – ez nem egy város belügye, ha összefogunk, akkor szaporodó munkahelyeket, jobb életfeltételeket tudunk teremteni. Össze kell fogni, és győzni fogunk.”

Eztán a többiek is színpadra lépnek, a 2. választókerület (Szombathely déli része) jelöltje, Gaál Angelika, aki szerint biztosan ők nyernek, mert tettek száz lépést helyes irányba, balra és előre. Majd Rába László, a 3. választókerület (Kőszeg és környéke), Szabó Lajos, a 4. választókerület (Sárvár, Celldömölk és környéke), és Márkus Imre, az 5. választókerület (Körmend, Szentgotthárd, Vasvár és környéke) jelöltje mond pár szavas köszöntőt.

Négy országos párt elnöke egy személyben
Itt az este hivatalos része véget is ér, eztán Éles István a szilveszteri rádiókabaré poénjaiból mixel nekünk egy egyveleget. „Én egy régi vágású humorista parodista vagyok, akinek fontos az, hogy olyan közönség elé jusson, ahol a közügyek fontosak, ahol az emberek a közügyekért szívesen tesznek, és én úgy tudom, ilyen emberek közé jöttem. – magyarázza bizonyítványát a humorista. Négy országos párt elnöke szólal meg egy személyben, szalonképes poénokkal, a javát a rádióban már hallottuk, de azért mosolygunk. Díjazandó, a közönség a legnagyobbat Hilleren, és a Szili fan klubos poénon kacag, persze a ráadás Torgyán is nagyon bejön neki.

Húzd ki a szíved antennáját…
Majd az est zárásaként a mosolyba kövült arcú Korda Gyuri bácsi és még mindig csinoska utánfutója, Klárika lép a színpadra. Hamvas elegancia, Klárika tűzvörös hajához Gyuri bácsi is tulipiros cipőt húzott. Igazi vidéki haknihoz illő belépő: a kísérőzene CD-je elindul, az előadók rohannak a mikrofonhoz, felkonferálásra már nincs idő, közben eldől a mikrofonállvány. Mire felocsúdunk, már a szám felénél tartunk. „forró a kávé a sós sütemény… de mást kívánok én… húzd ki a szíved antennáját” Majd bepisilek a gyönyörűségtől, ha ezt a klubban elmesélem…

Szóval Gyuri bácsi és régóta ifjú neje, akikről megtudjuk, hogy idestova 26 éve házasok, sőt Klárika eredendően „Boros” fedőnévvel látott napvilágot, ráadásul szombathelyi születésű papa leányaként. A Carel Gottos mozgású sármőr lesöpri a színpadról a megasztáros ficsúrokat, hangját rezegteti, hogy beleremeg a nézői szív.

Klárikának is megbocsátjuk a Titanicot, csak mosolygunk a végére, miközben a több-száz fős felhevült nézősereg egy emberként zengi: má-má-má-máriá-má. Mellettünk egy bácsika hirtelen előkapja mobilját, és fényképezni kezd. Gondolom dob a haveroknak egy mms-t: ahogy a reklámokban látta. (Sehol ennyi idős mobilost nem láttam – ugye az MSZP erre is gondolt, most a tagoknak nemcsak a Népszava jár sokkal olcsóbban, de a hívás is)

Kiss Péter is bekerült a Top 10-be…
Miután a jelöltek még utoljára felállhattak Gyuri bácsival és Klárikával a színpadra, a tisztes őszes halántékok megrohamozhatták az előteret, ahol már gőzölgött a sültkolbász és a forralt bor – utóbbi természetesen vörösből…

Ámbár a szocialisták – morfondírozunk a hidegtálak között –számtalan ügyes szervezési trükköt ellestek már riválisuktól, azért még messze állnak a polgári körök nép-nemzetmentő monstre „vidám vasárnapjaitól”.

Hiányzik például a szoci-bazár, ahol Gyurcsány-sálat osztogatnának a kisnyugdíjasoknak, vagy Igazságos Kádár János könyvet Lendvai Ildikó pólóval. Azért jegyezzük meg, a műfajban (a gengszterváltás óta) nekik is épp elég gyakorlatuk van, annak idején például Horn Gyulánál csupán Torgyán József volt képes Szombathelyen több nyugdíjast megtapsoltatni. Most Kiss Péter is bekerült a Top 10-be…