A felvételek október 22-én készültek Budapesten, amikor a kormányfő is terepszemlét tartott a képek közé épített tribünön.
A visszaemlékezés pedig 2000 őszén jelent meg a Nyugaton, az azóta sajnos elhunyt Both Bélával, Béla bácsi és a megbocsátás címmel.
Íme, egy részlet:
" - Október 23-án a brigáddal Bajánsenyén voltam. A forgalmista éjszaka bejött hozzám és eszeveszettül rázni kezdett: "Balhé van, Pesten lődöznek!" - kiabálta. Hajnalban elindultunk Szombathelyre, az állomásokon megállva újabb és újabb hírekkel fogadtak. Mire Körmendre értünk, a vasutasok már levették a sapkarózsát. Egyházasrádócon a főintéző egy magyar zászlót lengetve kiabálta nekem, hogy Bélám, aki magyar közénk áll. Ilyen élményeim vannak: tanácselnököt menekítettem, a forradalmároknak fegyvert szereztem, de az utolsó pillanatban már nem tudtunk Győrbe érte menni, tehát igazi hőstettekkel nem szolgálhatok. Amikor november 4-én jöttek az oroszok, a szobában voltunk, hallottam a tankokat, figyeltem az ablakon keresztül. Az egyik a házunk felé irányította az ágyú csövét. Hú, mondom, mi az ördög lesz itt, azonban utána nem sokkal továbbmentek. Mázlink volt. Fél év múlva behívtak az ávóra, arról faggattak, hogy miért maradtam itthon, miért nem disszidáltam: "amikor tudjuk milyen nagy méltánytalanság érte". Azt hazudtam, azért, mert meg vagyok győződve arról, hogy maguk, akik utánuk jöttek, jobbak lesznek. Az igazság az, hogy akkor volt egy éves a kisfiam, azért maradtunk. "
