A zúzmarás piszok-hideg estén a körömcipő is ráfagy a lábra, és a lenge nagyestélyi tíz perc kintlét után törik. Menekülünk befelé, a városi bál kapuja tárva. Még csak fél kilenc, ám a társaság java már bent, a terített asztaloknál piheg, a zsibongóban csupán a tombolás néni őrzi a lángot. Fogadtatásunk szimpla, jegyellenőrzés és kész szebb időkben még unicummal koccinthattunk az ajtóban! Mostanság szűkösebb, a négyezer forintos belépőhöz egy asztal, rajta az aranyozott, fahéjszagú gyertya dukál, no meg a végeláthatatlan rettenetben hömpölygő gagyi, amit program gyanánt öntenek a nagyérdemű elé de ne szaladjunk ennyire előre
A nagyestélyis lengézés izületeinkre mér csapásokat
Picinyt fázunk, kellő mennyiségű vörös bor kell ahhoz, hogy helyrebillenjen hőháztartásunk. Mit kell kiállni egy nőnek! Míg az urak állig becsomagolva, zakókban feszíthetnek, a trendi menyecskéknek minimum csupasz vállakkal és derékkal kell tűrnie a terem alig langy klímáját. A nagyestélyis lengézés izületeinkre mér csapásokat, pillanatok alatt berozsdásodunk, ráadásul a túlszervezett programözön közepette holmi lötyögéssel sem fűthetjük fel magunkat.
Egy akol, egy asztal
A városi elit, ezt hamar kibökjük, jórészt valahol máshol mulathat, talán a szintén a ma estére szervezett Rotary bálon. Itt az átlagéletkor erősen a nyugdíjkorhatár felé közelít. Ha negyven alattiba ütközöl, biztosra veheted: vagy fellépővel, vagy valamelyik párt ifjúsági tagozatának hivatalból magát mutogató tagjával van dolgod. Az asztaltársaságok java is a politikából és határmezsgyéjéről, vagy a hivatalos városi vezetői elitből verbuválódott.
Az MSH, mint báli környezet meglehetősen hervasztó, ebben a szocreál térben nehéz ellazulni. Talán, ha a város farsangi mulatságát egyszer igényesebb díszletek közt szervíroznák, a nép is jobban akarna választott és kinevezett vezetőivel vegyülni...
A jegyek 3500-4000 forintot kóstáltak
Előbbivel a karzaton elhelyezett, utóbbival a talaj menti asztalokhoz ülhetünk. (Megjegyzem, a karzaton csupán láthatatlan kísértetek lézengnek, lent a küzdőtéren is jó pár asztal szabad.) Az emeleten (nekünk borsos áron) vacsorálhatunk, fagylaltgombócnyi orosz hússaláta, kaszinótojással, némi egyébbel, ezer alatt nem áll meg. Másrészt, ezernyolcszáz forintból kihozható egy kapucsínó, két kóla és egy üveg bor. Állítólag a megyebálon, ott voltak árak!
Makrai Pál viszi a pálmát, öltönyén díszelgő hologramos szfinxével
A fél playbackről nyomatott musicalparádék, mint az óceán, soha véget nem érnek. Túlcsorog a műfaj, ebbe egy kicsit bele is halunk. Egy idő után találgatni kezdjük: a hangosítás rossz, vagy a terem akusztikája, esetleg szimplán az est kibírhatatlan? A fellépők, szó se róla, profik; tudnak énekelni, hallottuk, ők a műfaj ászai. Miután túlesünk a három operistát tömörítő Adagio-n, alig száradnak fel arcunkon a könnycseppek, újabb megpróbáltatások várnak ránk: Janza Kata és csapata folytatja valahol ugyanazon musical egy másik áriájával. Makrai Pál viszi a pálmát, öltönyén díszelgő hologramos szfinxével. És ahogy az Éjszaka Bangkokban című örökbecsűt intonálja, beleborsózik a hát. Megfogadjuk, eztán még bálba se megyünk diktafon nélkül. Közben a Lorigo és Savaria tánccsoport táncol helyettünk. Amúgy a talpalávalóról az Old Boys majd a Smile együttesek gondoskodnának, ha nem szakítanák folyton félbe őket az úgynevezett műsorral. Pedig remekül pengetnek, kifejezetten jó bulizenekarok az elmúlt évek legjobb választásai. Táncolnánk is rá, ha nincs az a sok... Mire végre felkérik az embert és belemelegedne, már le is állnak: így maradnak hoppon a szinglik.
Könnyű esti sértés Mága Zoltánnal és az ő vonójával
Na és a tombola
Az időközben jócskán megcsappant nézősereg unottan figyeli, amint szegény konferanszié hölgy, mint egy nyerőautomata, huzogatja ki a cetliket rendületlenül (hálátlan szerep az övé, ámbár roppant bájosan, kedvesen vezeti az estét). A nyereményeket az aulában lehetne átvenni, de senki sem rohan ki. Mindenki magába roskad, fogalmunk sincs tehát, nyert-e valaki egyáltalán, vagy kamu az egész. Senki sem örül, ámbár a forgószék megnyerése azért egy hölgyből egy halk sikkantást kiváltott.
És hogy hajnalban se rophassuk békességgel, három körül újra leültetnek: a színpadon az állítólagos hegedűvirtuóz Mága Zoltán és az ő Angyalai. (Micsoda véletlen, mindkét habosba öltöztetett vonóslány Szombathelyen született.) Na, itt fordulunk ki az ajtón, a világ egyik legügyesebb prímásaként beharangozott Mága és két habcsókja ugyanis nem csupán az alapot kapja playback-ről: az egész hakni CD-ről jön. Elektromos hegedű hangját nehéz lenne egy kihangosítatlan fa hangszerből előcsiholni. Így persze könnyű virtuózkodni
A vonóbajnokot itt leírtuk. Inkább elindulunk kifelé a piszkos-hidegbe, a párnánk felé.
Hazafelé botorkálva megfogadjuk: jövőre nem kínozzuk a szervezetünket hasonló blamázzsal.
