A Sportház rendezvényének népszerűsége előzetesen lemérhető a ház melletti szabad parkolóhelyek számából. Ezúttal a kórház parkolójáig szorultunk egy kereséssel töltött, hiábavaló kör után, ami alatt láttunk magyar és osztrák rendszámú parkoló buszokat is.
Az MSH-ba belépve éppen népviseletbe öltözött menyecskék és urak előadásába csöppentünk. Körbenézve a placcon megállapíthattuk, hogy jóval több vendég van, mint az egy héttel
korábbi, városi bálon. A produkció végén a fellépők még le sem értek a színpadról, amikor már tömve volt a táncparkett. Hirtelen filmszakadásra tippeltünk, de ezt a gyorsaságot a bálozók az éjszaka folyamán néhányszor még megismételték.
Szórakozni horvát zenére lehetett, a refréneket még a horvátul nem beszélő magyarok is önfeledten énekelték. A zenekar csak ritkán hagyta abba a játékot néhány percre, így hajnalra alaposan megkophattak a báli cipellők.
Az estélyi ruhák mellett sokan népviseletben érkeztek, ami külön színfoltja volt az éjszakának. A bált ezúttal Narda község szervezte és magától értetődő módon a környező magyar és osztrák települések horvát nemzetiségű lakói is eljöttek, de természetesen nem csak ők. (Íme a magyarázat a parkoló buszokra.) A horvát bál az évek során kivívta, hogy a bálszezon egyik legjobb, leghangulatosabb báljának emlegetik. (Ha nem a legjobbnak...)
Tombolát 200 forintért lehetett vásárolni a népviseletbe öltözött lányoktól, asszonyoktól. A kosarakból dekoratív színes tekercseket húzhattak a szerencsevadászok, akiket hosszú percekig lekötött a tekercsek szétcincálása, hogy a belső részben elrejtett fehér szelvényhez hozzáférjenek.
A kisebb nyereményekről azonnal értesült a nyertes, egyébként pedig egy sorszámot találhatott, ami részt vett a hajnali sorsoláson. Az biztos, hogy a szervezők nem kevés időt fordíthattak a csomagolásra (szidtuk is miatta a kezüket, na persze nem túl komolyan és végül a ruhatáros néni bicskájával oldottuk meg a kihívást), de csempésztek némi izgalmat is az egyébként monoton tombolasorsolásba.
A pozitívumok mellett ejtsünk szót egy hiányosságoról is. Borkedvelők elmondása alapján a borkínálat a bálokon meglepően szegényes, annak ellenére, hogy bálozni többnyire az
igényesebb réteg megy el. Természetesen nem ihatatlan, pancsolt borokat szolgáltak fel a vendégeknek, de meg kellene adni a lehetőséget, hogy aki akar, választhasson magának minőségi nedűt is. (A Megyebál kapcsán már szót ejtettünk a Hotel Claudius bőséges borkínálatáról. Az ínyencek több oldalas, a borok rövid jellemzésével ellátott itallapból választhattak kedvükre. Tegyük hozzá, palackonként nem 400 forintba kerülnek az ottani borok.)
Végezetül összehasonlítva az azonos helyszínen tartott városi bállal elmondhatjuk, hogy sokkal több vendég, kevesebb program, jobb hangulat jellemezte a horvát bált.
