„A plázából nem lesz magtár vagy SZTK” – Korponay Balázs igazgató értetlenül áll a híresztelések előtt

A nagy reményekkel kecsegtető Savaria Plaza 2002 októberi avatásakor a működő üzletek száma még huszonnyolc volt. Azóta lehúzott vasredőnyök, moziplakátokkal eltakart kongó termek jelzik a szám megcsappanását. „A tavalyi év elején következett be nagyobb mértékű üzletbezárás a kedvező szerződések ellenére is” – meséli Korponay Balázs igazgató. A bérlők izmosabb forgalomra számítottak, ami nem következett be, így mielőbb elhagyták a süllyedőnek vélt bárkát; a kedvezményt adó technikákra – bérleti díj időszakos elengedése, negyedéves díjfizetéses számlázásról havira való áttérés – irányuló tárgyalások ekkor vették kezdetüket, hogy a maradókkal megtalálják a közös hangot.

Hiába a számok tükre, a szabad szem mást mutat
„Mindezidáig fennáll a kétezer fős napi látogatottság a sokak által halottnak mondott házban” – meséli. Állítólag egy jól menő plázába a lakosság 10 százaléka megy be naponta, ez Szombathely esetén 8000 főt jelentene.
Ennek negyede tér be, ami viszont az üzletek számához képest jónak ítélhető – hallottuk. „Ugyanakkor azt is érzem, hogy a Family Center megnyitásával nem csökkent a látogatók száma – a megszokás hatalma itt is működik. Újabb lökést pedig az adhatna a háznak, ha sikerülne egy vonzó árukészlettel rendelkező kereskedőláncot behozni.”

Ami az árakat illeti, mintha nem is ez lenne az elsődleges visszavető faktor. Momentán a Savaria Plaza havi nettó szolgáltatási díja négyzetméterenként 5 euro körül mozog alapterülettől függően, ehhez jön a – kiinduláshoz képest már jóval alacsonyabbra korrigált – 6 és 26 euro közti, szintén nettóban értendő bérleti díj. „Esetünkben a többi társintézményhez képest szinte aprópénzről beszélünk – az Alba Plaza például biztosan dupla ekkora árakkal operál.”

A matekolás valahogy mégsem kedvez a korábban elhamarkodottan a fogyasztás fellegváraként aposztrofált komplexumnak: 45-ből mindössze 12 üzlet van kiadva.

Kíváncsiak voltunk a környék bevásárlócentrumainak forgalmára is, és két telefon után kirajzolódott a csúnyácska látlelet: nemhogy lépéselőnyről van szó, de többszörös lekörözésről. A zalagerszegi pláza kihasználtsága ugyanis 95, míg a sopronié 80 százalékos – utóbbi esetében ráadásul még a belvárosinál magasabb bérleti díjak ellenére is 5-6 ezer főt kóstál a napi látogatók száma. A rövid távú kereskedővándorlás sem jellemző a két szomszédplázára: természetes fluktuáció persze mindkettőjüknél fennáll, de az évi 2-3 bérlőcsere a profil frissülésének kedvez.

Bezárás: alaptalan feltételezés, az élet(szerűség) megy tovább
A szombathelyi monstrumban maradt bérlőkkel Korponay elmondása szerint folyamatosan kötik újra a szerződéseket, a közeljövőben pedig egy megnevezni még nem kívánt szombathelyi sportegyesülettel készülnek döntő fontosságú szponzori szerződést kötni. Ő maga nem is igazán érti, mire fel harapóztak el a bezárásról szóló pesszimista hírek, hiszen ez még csak az elképzelések között sem merült fel.

A kivonulós trendnek azért akad még követője: a Tempo élelmiszerbolt felmondása március közepén járt volna le három hónapos felmondási idővel, és január 25-én be is zár az alkalmazottak elpárolgása miatt. „Mégsem marad sokáig a pláza élelmiszerüzlet nélkül, tavasz végére - nyár elejére már bizonyosan megnyitja kapuit az új bolt” – mondja az igazgató, hiszen több áruházlánccal folyamatban vannak a tárgyalások.

Biztos lábakon érezhetően mégis két vállalkozás áll. Az egyik a Cinema City, aminek esélyeit egyedül a Savaria mozi töretlen fennállása csökkentheti – mert bár a szűkös anyagiak miatt jószerével mindenhol megszűntek a városi mozik, Szombathelyen egyedüliként maradt meg komoly nézőszámot befogadni képes filmszínház.
Az Alexandra Könyváruház vezetője, Mézes Ágnes is szerencsésnek mondhatja magát: aki könyvet olvas, az előbb-utóbb eljut hozzájuk. Úgy véli azonban, a célirányosan érkezők mellett „hiányzik az a tipikus plázázó közönség, ami véletlenszerűen néz be egy-egy üzletbe.”

Csak nyerészkedni jött volna a Plaza Centers?
A Savaria Plaza azonban olyan csemete volt, akivel a szülők nem akaróztak huzamosabban törődni. „Korábban nem volt egyértelmű, de mára világossá vált: az izraeli befektető számára ez nem jelentett többet puszta ingatlanbefektetésnél. Ők hosszútávon üzemeltetni nem kívánták a házat, nem állt érdekükben, hogy bármi áron fenntartsák a kihasználtságot. Csak túl akartak adni rajta” – taglalja a történteket az igazgató.

És a szándék nem csak rájuk volt érvényes: az izraeli illetőségű Plaza Centers Europe 2004-ben tizenkét jól menő és bérlőkkel teli bevásárlóközpontot értékesített a francia Klépierre-csoportnak. Második körben adták el a maradék négy, az igazgató szavaival élve „gyengébb” (pécsi, soproni, szombathelyi, illetve az új veszprémi) plázát összesen 46 millió euró értékben az angol Dawnay Day vállalatnak.
Talán most megindulhat felfelé a szekér, mivel – bár a 2005-ös évet még továbbvitték a korábbi költségvetéssel – idén az ő koncepciójukban és elképzelésük szerint fog zajlani a pláza élete.

Ennek jelei egyelőre az elegáns öltönybe bújtatott biztonságiakon látszanak. Addig is folytatódnak a kéthetenkénti gyermekprogramok, szervezik a Valentin napi harmadik csókversenyt, és a közismert nyári pangás ellenére akár egy szurkolói klubbal is számolhatunk a futball világbajnokság idején. Korponayék tehát nagyon is próbálnak alapozni a jövőre, nem adják fel reményeiket: plázánk még egy jó ideig mindenképpen lesz. Hogy mi, potenciális vevőkörök betérünk-e eztán, egyedül ez lehet kérdéses.