Ha február, akkor újra velencei karnevál.
Az időjárás lehetett volna kegyesebb a turistákhoz, de a rossz idő sem tudta elriasztani az igazán kíváncsi turistákat, akik a világ minden részéből érkeztek. Az utóbbi években egyre népszerűbb a karnevál a kínai és a japán turisták körében is.
A karnevál eredete
A karnevál gyökerei hosszú évszázadokra nyúlnak vissza. Az oklevelekben először 1094-ben szerepel. Valójában egy ősi római ünnepből, a Saturnaliák felvonulásából - amelyen maszkokat és állati jelmezeket viseltek az emberek - alakult ki a mai fesztivál. A középkorban a Saturnáliák ünnepe pogány szokásnak számított, ezért a korabeli egyház - mivel felszámolni nem tudta - "megreformálta", azaz keresztény vonásokkal igyekezett megtölteni a régi hagyományt.
Az elnevezés a carne vale" kifejezésből ered - ami annyit jelent: Éljen a hús! -, utalva a nagyböjtöt megelőző farsang időszakára, amikor szabad volt húsételeket enni.
1980-ban, 200 év téli nyugalom után újították fel a velencei karnevált és a központi Szent Márk tér nyüzsgő, álarcos és fantáziadús látogató serege hömpölyög ma már a tereken és a szűk utcákon. Aki ellátogat ezeken a hétvégéken Velencébe, megismerheti ennek az elvarázsolt, romantikus város farsangi, nagyvilági szalonokat utánzó arculatát.
A karnevál szerencsére sokat megőrzött hagyományaiból: a dózse ma is az erkélyéről üdvözli a népet, aztán harsonaszó és léggömbök százai töltik be az eget, az emberek pedig konfettifolyamban úszva kiáltozzák: Viva Venézia! És persze nem feledkeznek meg a karnevál hercegéről sem, akit az első naptól kezdve jól tartottak, igazi fenségként bántak vele, és akivel az utolsó napon bizony elbánnak: máglyán égetik el. Ezzel nem csupán a télnek és a karneválnak vetnek véget, hanem az örök megújulást, megtisztulást is szimbolizálják.
A karneváli forgatag
A karnevál két főeseménye a nyitó és a záró nap.
A megnyitó
A hagyományos angyal repülésével" (Volo dell angelo) veszi kezdetét a velencei karnevál. A színpompás rendezvény minden évben azzal kezdődik, hogy egy konfettifelhőbe burkolózott ifjú szépség leugrik a Szent Márk téren emelkedő 99 méter magas harangtoronyból az ünneplő tömeg közé. Idén ez a megtiszteltetés Manuela Levorato futónőnek jutott, aki biztonságosan ért földet.
Húshagyókedd a karnevál utolsó napja. Ezen a napon búcsúznak el a karnevál hercegétől, és ahogy az első napon mindent odaadtak neki, ekkor mindent elvesznek tőle. Hogy elűzzék a tél rossz szellemét, s hogy valójában véget érjen a mulatozás, szimbolikusan megölik a karnevált. A karnevál hercege élt, evett, ivott, tobzódott, kiszórakozta magát kellőképpen, és ekkor stílusosan búcsút vesznek tőle. Elkísérik utolsó útjára és megsiratják. Az álarcosok kendőkkel törölgetik a szemüket, hogy kifejezzék szomorúságukat. Még bíróság elé is cipelik, rákennek minden rosszat, ami a városban történt, kiszabják rá a büntetést, majd a nép elkíséri a máglyához. A máglyánál az élő alak helyet cserél egy felöltöztetett szalmabábúval, amit aztán tűzre vetnek. A nép zokogást mímel, majd visonganak, és a seprűjükkel ütik a földet. A szalmabábú jelképében az önmagukban rejlő rossztól is búcsút vesznek. A karnevál egyik fontos eleme a tűz. A megtisztulást jelképezi, tűzre teszik a rosszat, és mindenki megszabadul a bűntől. Ezzel a pillanattal a természet végre kilép a télből és visszatér az élethez.