Miénk lett a tér! – Fő téri promenád és csöppnyi István királyozás

19-én délután urasan-ráérősen birtokba vettük az új főteret – harci ebeket sétáltató vagányok mosolyogtak a szökőkutat bámuló családokra, és előzékenyen kikerülték a fröccsöntött kismotorral száguldó bölcsiseket…
Este termetes leanderek árnyékában söröztünk, miközben a Szombathelyi Szimfonikusok Brahms magyar táncait húzták a fülünkbe. A pajzán(?) szobrocskák árnyékában kisgyermekek keringőztek, míg a három évesnél idősebbek ülve hallgatták a másfél órás klasszikus slágerparádét.

Reggelire egy kis István királyozás…
„Jó napot, határőrök!” – kiáltotta el magát polgármesterünk, az alkalomhoz illő ünnepélyességgel másnap, reggel fél tíz tájékán. A szokott fúvós ébresztős körítéssel vette kezdetét az idei augusztus 20-ai, Szent István-szobor előtti megemlékezés. „Új kenyér” helyett, amint a beszédekből lekódoltuk, mostanság az Új Magyarország születésnapját trendi ünnepelni. Ám ne szaladjunk ennyire előre…
Az ünnepi műsort idén a Derkovits Gyula Általános Iskola valamint a Hefele Menyhért Szakképző Iskola diákjai prezentálták. Bájosan: az államalapító István életéből szemezgettek, körítés egy kis néptánc. Teljesen korrekt, csak azt nem értettük (persze részletkérdés), miért csupán a közönség egyik felének szolgáltatták a kultúrát. (Mi, akik szemben álltunk Szent Istvánnal és talapzatával, csupán a Szenttel szemezhettünk). Helyhiány? No és Kiss Péter szociális és munkaügyi miniszterrel, aki idén az ünnepi beszédet mondta.

Az ország közös születésnapját így ünnepljük
„Boldog születésnapot, Szombathely!” – köszöntette a Vas megyei származású szociális és munkaügyi miniszter az egybegyűlteket. Megtudhattuk, augusztus 20-a nem csupán a tűzijátékról és a történelem felemlegetéséről szól, ezen a napon az ország közös születésnapját is ünnepli. A múltból István király éleslátására hívta fel a figyelmet, hogy szuverén módon úgy csatlakoztatta az országot Európához, hogy egyben független is tudott maradni. István igazi érdeme ez, hallhattuk, hogy a kor kihívására megfelelőképpen tudott reagálni. Szent István örököseinek is ugyanezt kell tenniük: együttműködni az EU-val, modernizálni, ügyesen kooperálni. Nagy vonalakban összefoglalva a beszédet: az ország sikeréhez a „ma fájdalmas lépései és a jövő nagy teljesítménye kell.” Megtudtuk továbbá: „…a szabadság felelősség, amivel élni kell”, igazságosabb közteherviselésre lenne szükség, át kell alakítani, modernizálni kell ezért az országot, új világot kell teremteni. Végkicsengésként pedig elhangzott: az Új Magyarországgal most előbbre juthatunk.

Az avatás: „vörösödött a fejünk” rendesen
A déli verőben lábunkra olvadt a szandál, így kisebb gondunk is nagyobb volt annál, hogy a gyenge hangosítás miatt alig érthető polgármesteri beszédet próbáltuk megérteni. Amúgy látni se sokat láttunk. Többnyire a mögöttünk ácsingózók panaszos énekén mosolyogtunk: a fél órás késésen zsörtölődtek, majd a féloldalas (?) szervezést szidták, ugyanis a táncosok itt is a politikusok felé irányítva adtak elő. Azért, ezt tegyük hozzá, mindannyian bőszen dicsérték a szépre sikerült főteret. Egy felénk ténfergő kolléga gyanútlanul megjegyezte, szegény politikusok, ott a tér közepén, a tűző napban hogy vörösödhet már a fejük. Na ja, röhögtünk.