Csapat a város szélén: a Gyöngyöshermán-Szentkirály SE (Amatőr focikörképünk)

„Attila nagyon szét van csúszva”
19.15-öt mutat az óra, mikor a pályához érünk. Az ifik már távozóban vannak, egy helyi illetőségű szurkolóval szóba elegyedve tudjuk meg, hogy az ő edzésük már hamarabb véget ért. A nagycsapat – ami pillanatnyilag a kapussal együtt 12 embert jelent – kék és sárga megkülönböztető szerelésben, két csoportra osztva végzi a gyakorlatokat. Ez eleinte konkrétan nyújtást-lazítást, majd rövid sprinteket jelent. Még nem találkoztam olyan játékossal életemben, aki őszintén favorizálta volna az edzésmunka ezen vállfaját, és láthatóan itt sincs nagyon másként. A pálya széléről halljuk is, ahogy a mester néha hangos szóval próbálja ösztökélni nagyobb teljesítményre futballistáit, akik közül különösen „Attila nagyon szét van csúszva”. Ezt alkalmi törzsszurkolónk jelenti ki, és elnézve Attilát, maximálisan egyet is értünk vele.

Edzéslátogatottságból jeles
Amúgy az edzéslátogatottságra nem lehet panasz, hiszen nagy általánosságban elmondható, hogy aki csak teheti, ott van a gyakorlásokon, vagyis ezen biztosan nem fog múlni a további jó szereplés. A pályán időközben már kapura lövöldözés folyik 16-20 méterről, állított labdából. „Ő az egyik legtechnikásabb!” - kapjuk az újabb információt egy delikvensről közvetlenül bátor kísérlete előtt. A lövésben ott is a „kifli”, igaz nem a legpontosabb (értsd: nagyjából 6 méterrel kanyarodott mellé), de hát igaz, hogy nem is most, hanem majd a bajnokságban kell sebészi pontossággal célozni. A teljes igazsághoz persze hozzátartozik, hogy a gyakorlat során mindkét oldalról és mindkét lábbal kísérletezhettek a játékosok, és ugyanő később jobb lábbal már többször is bizonyította külső megfigyelőnk igazát.

Kemény munka
A „Peti készen van”. Mindezt már 20.00-kor állapítjuk meg immár közösen azok után, hogy fent nevezett játékos egy gyengécske kísérlet után látványosan elterül a füvön. Ezt megelőzően egyébként a csapat kapitánya is letudja utolsó körét, majd bekocog az öltözőbe. Ez talán már azt sejtetné, hogy közeleg a tréning vége, ám a „lövöldözés” után technikai gyakorlás következik, mely főként abból áll, hogy adott számú bója között kell terelgetni a bőrt, lehetőleg minél gyorsabban és minél kevesebb elpattogott labda után történő futkosással tarkítva. Mi tagadás, jól meghajtják a srácokat, de kell is az erőnlét, hiszen focizzon az ember bármilyen szinten, ma már tényleg ez az alapja mindennek.

Állandó szponzorok, cserélődő játékos keret
Eközben megszemléljük a pálya körüli infrastruktúrát is, és konstatáljuk, hogy ebben a tekintetben a körülményekhez képest minden biztosítva van az ideális felkészüléshez. A pálya, illetve a kiszolgáló létesítmények (öltöző, a klubház, büfé) az egyesület birtokában vannak, utóbbiak 2003-ban felújításon esetek át. Mindezt már Kopfer Béláné ügyvezetőtől tudjuk meg. Mint ahogy azt is, hogy a szponzorok és a játékosállomány 80%-a tavaly még helyi lakos volt, ez utóbbi a sok távozó miatt idén nagyjából 60%-ra esett vissza.

A szponzorok esetében viszont továbbra is igyekeznek elsősorban helyi érdekeltségű cégekre és magánszemélyekre építeni. Minderre szükség is van, hiszen csak az indulási költségek mintegy 300.000 Ft-ra rúgnak. Ahogy a csapatok többségénél általában, az önkormányzati támogatás itt sem elég szinte semmire, ezért aztán szükség van a kilincselésre. Az ésszerű gazdálkodást jelzi az is, hogy a hazai meccseket mindig igyekeznek úgy szervezni, hogy azok ne essenek egybe a szomszédos Táplánszentkeresztes hazai fellépéseivel. Így a két szomszédvár nem vonja el egymástól a szurkolókat, ami a klubkasszára és a csapat teljesítményére is pozitív hatást gyakorol.