A vénasszonyok nyara ránk kacsintott. A napsugaras októberi hétvégén mi másra is vágyhatna jobban a család, mint parázsló tűz mellett gesztenyézni, mustot vagy forralt bort szürcsölgetni hozzá. A fotelből a kőszegi hegyek közé máris a bensőséges vásári hangulatot varázsoltunk magunknak. Mi más kellene: Irány Velem! Vár a Gesztenyeünnep!
Velem is megkapja évi sokkját
Azért így is jobban járunk, később érkező ismerőseinket addig terelgették a polgárőrök, amíg olyan kocsisorban álltak, amely már Szombathely felé tartott.
Kérdés: ha úgyis lezárják a faluba vezető utakat, miért nem jelölnek ki parkolásra alkalmas térséget, és gondoskodnak esetleg tömeges szállításról például lovaskocsikról, javítva a hangulatot, gazdagítva a fuvarozót?
Tíz perc séta a porfelhőben, és Velem főutcájára fordulunk
Az Alkotóház környéke a szűken vett Gesztenyeünnep hivatalos helyszíne. Ide csak belépőjegy ellenében: felnőttenként 800, kiskorúként és diákként 400 forintért térhetünk be. Több kézműves és színvonalasabb termékek, a felsorolás felesleges: nagyjából azt kapjuk, mint mostanában mindenhol, hívják azt Szent Márton-napinak vagy karneváli Öreg Város Vásárának. Az aláfestést, a népi kultúrműsort vasi csoportok szolgáltatják. A fazekasműhelyben élő kézművessel is találkozhatunk, mutatványként korongozik. Állva forralt borozunk, 200-ért, darabját a házi rétesnek is ennyiért árusítják. Ahhoz sokan vagyunk, hogy élvezzük a forgatagot, leülni sincs nagyon hova, ténfergünk a tömeggel tovább.
Megéhezünk, kint malacsültből tíz deka hatszáz forint, osztunk-szorzunk: jobban megéri átautózni bejáratott kőszegi pizzériánkba. (A gesztenye kilója egyébként 250, ha már Gesztenyeünnepen vagyunk.) Esteledik, a tömeg kifelé hömpölyög. Legközelebb, fogadkozunk, Gesztenyeünnepkor az Őrségbe megyünk, hacsak nem lesz ott is valami fesztivál vagy vásár, mert akkor marad az otthoni gázrezsó
