Fájni fog?! – közös mederbe kívánják terelni Szombathely kulturális életét

A kulturális és idegenforgalmi bizottság szerdai ülésén mi is belehallgathattunk abba a vitába, amely Szombathely kulturális intézményeinek racionalizálásáról, azaz működésük ésszerűsítéséről és összevonásáról folyt. Az első olvasatból konkrét adatok híján csupán az előzetes elképzelések körvonalazódtak: az öt, nem közös fenntartású intézményt (Gyermekek Házát, Művészetek Házát, HEMO-t, a Művelődési és Sportházat és a Savaria mozit) egy kalap alá, vagyis egy közös igazgatóság alá rendeznék.
Úgy látszik, több mint tíz év után a város vezetése kész a változtatásra, és belevág az intézmények profiltisztításába, akár sérelmek árán is. És hogy mire és kinek lesz jó, ha jó lesz ez az összevonás? – erről is vitatkoztak a bizottság tagjai. Lássuk a részleteket…

Az intézményracionalizálásnak történelme van
Kulturális intézményrendszerünk átprofilozásának már-már történelme van. Politikai színezettől függetlenül, ciklusokon átívelve rendre terítékre került. (Főként takarékossági intézkedések idején.) Az igyekezet aztán jobbára tanulmánygyártatásban és elvetélt vitákban merült ki. Nyolc éve, még a Szabó Gábor nevével fémjelzett Fidesz-MDF városvezetés koncepciójában az intézményi összevonásokat több ütemben képzelték el. Első lépésként az MSH-t és a Művészetek Házát kívánták összegyúrni. Aztán az egész koncepciót jegelték.

Amiről a vita szól: „az egységesített kulturális intézménytájékoztatási anyag”
A vitaanyag előterjesztője dr. Czeglédy Csaba (MSZP) alpolgármester volt, aki bevezetésként felvázolta a tervezet konkrétumait.
Megtudtuk, az előterjesztést vitaindítónak szánják, amolyan első olvasatnak. A második olvasatot januárban készülnek a bizottság asztalára tenni, a témát februárban kívánják a közgyűlés elé vinni.
Az előterjesztésben öt kulturális intézmény összevonása szerepel (a Gyermekek Háza, a Művészetek Háza, a HEMO, a Művelődési és Sportház és a Savaria mozi). Az eddig különböző szervezeti formában működő intézményeket felszámolnák, és létrehoznának egy új, egységes kulturális intézményt. Amit aztán egy közös főigazgató vezetne egy általános és egy gazdasági helyettessel.

Az öt kulturális intézmény megtarthatná szakmai önállóságát
Az elképzelés lényege – utalt rá Czeglédy Csaba –, hogy megszüntessék a város kulturális kínálatában a párhuzamosságokat és az irracionalitást. „Szeretnék egy mederbe terelni Szombathely kulturális életét.”
Ehhez kapcsolódva az alpolgármester megemlítette, támogatják az ellenzék azon, a kampányban tett javaslatát: miszerint a nyáron futó városi rendezvényeket egy közös programsorozatba (pl. Savaria nyár címmel) kellene összefogni. Az alpolgármester szerint az ilyen jellegű elképzelések könnyebb megvalósítását szolgálhatná például ez az átalakítás.

Czegédy a jelenlegi struktúrában hibának látja, hogy az intézmények nem kommunikálnak egymással, és valahol versenytársnak is tekintik a másikat. Utalt rá: kézzelfogható példa: hogy amióta az OMK-ból az MMIK élére távozott Joós Tamás, az MMIK új igazgatója konkurenciát teremtett az OMK-nak, és párhuzamos rendezvényeket futtat. Számos hasonló példát is lehetne sorolni: például, hogy két különböző intézmény három hét eltéréssel rendezett Republic-koncertet.

„Egyetlen elképzelést nem fogadunk el, azt, hogy ne csináljunk semmit”
Az alpolgármester szerint, ha az intézmények a rendelkezésükre álló pénzforrásokat racionálisabban használnák fel, ha a város nem hagyná a pénzt elfolyni, akkor a nemes célokra is több anyagi fedezet juthatna.
Bevezetője végeztével az alpolgármester még hozzátette: „Minden elképzelést szívesen várunk, egyetlen elképzelést nem fogadunk el, azt, hogy ne csináljunk semmit.”

Az összevonásból egyébként kimaradtak a közös fenntartású intézmények (mint az MMIK, a Szombathelyi Képtár, a Szombathelyi Szimfonikus Zenekar) és az Oladi Művelődési Központ, amit a szomszédságában működő oktatási intézményekkel együtt ÁMK-ként kívánnak működtetni. Ám az összevonás után az OMK-ban folyó munkáért is a közös kulturális intézményvezető fog felelni.

„Újra kell osztani a kártyát, melyik intézménynek mi a feladata”
A vitaanyaghoz elsőként Kozma Gábor újságíró (a Szövetség Szombathelyért képviseletében) szólt hozzá. Alapvetően helyes törekvésnek tartotta, hogy a város programjait koordinálják, de megjegyezte: fájdalmas folyamat lesz. Kihat majd a város életére is. Egyetlen megjegyzést tett: az intézmények közötti versenyt nem tartja rossznak, ha az a minőség javulását hozza, ám ha egymás rovására megy, akkor a változtatás megfontolandó.
Czeglédy válaszában kihangsúlyozta: nem kívánják az intézmények szakmai önállóságát csorbítani, „újra kell osztani a kártyát, melyik intézménynek mi a feladata”. Nagyon nem ért viszont egyet azzal: hogy Szombathelyen a sokadik kamaraszínház létesül, és az 5-6 színház-kezdeményezés mind a város pénzéből él. Szerinte is: „Jó, ha van egy egészséges verseny, de fontos, ne egymás rovására történjen.”

Horváth György (MSZP), a bizottság elnöke felhívta a figyelmet arra, hogy például az MSH Kht.-vá tétele is átszervezés volt. Nagy lépésként értékelte, hogy az elmúlt ciklusban a peremkerületi klubok a civilek kezébe kerültek. Azóta „virulékonyak”.

Miért is lesz ez jó?
Sági József (Fidesz) kihangsúlyozta, a kamaraszínházak ügyében kivételesen egyetért Czeglédyvel. Viszont hiányolta az előterjesztésből az önkritikát, utalva az elvesztegetett évekre.
Az ellenzéki városatya az előterjesztés fő hibájának azt tartotta: nem találhatunk benne alternatívákat. Hiába kereste a konkrétumokat, és a számokkal alátámasztott érveket, azt sem találta. Így nem tudott meggyőződni arról, miért is lenne jó az átszervezés Szombathelynek.
Sági József szerint elvi problémákat is felvet az elképzelés, főként azt, hogy az önkormányzat újra kívánja a lapokat leosztani. Ki dönti majd el, milyen forrásokat mire kell költeni? Utalt még rá: az elmúlt évek során jó pár város intézményrendszerébe sikerült bepillantást nyernie. Más városok példái szerinte arra figyelmeztetnek, hogy nem váltak be a hasonló, ernyőszerű kulturális intézmények. Miskolctól Szegedig mindenhol azt tanácsolták neki, őrizzük meg a mostani intézményi struktúrát, eszünkbe ne jusson összevonni.
Felhívta a figyelmet arra is: az összevonás után sem lesz több pénz, ne hitegessük magunkat.

Horváth György védelmébe vette az MSH-t: nem kamaraszínház, csupán egy leválasztó rendszer jött itt létre. Önerőből, illetve pályázati pénzből.
Elrettentő példaként arra, miért is működik a mostani struktúra rosszul, még egy példát hozott: a Művészetek Háza, mivel szalonjában kevés a férőhely, egymás után 3-4 Cseh Tamás-előadást szervezett. Három-négyszeres gázsiért, holott a Bartók Terembe, egy gázsi árán, egy előadáson befért volna mindenki.

Nem lesz több forrás
A lapok újraosztásáról szólva az alpolgármester megjegyezte: abból indulnak ki, mi a mostani intézmények profilja. A cél, rendet kell tenni, ne legyenek átfedések. Sági képviselő szavaira reagálva még elmondta: Nem mondta, hogy több forrás lesz, de ha a meglévőket ésszerűbben használják fel, több jut az értékek megőrzésére és újak teremtésére.
Feiszt György (SZDSZ) tanácsnok többek között felhívta a figyelmet arra, hogy a költségvetésben a kultúrára összesen (ha a médiát kivesszük) mindössze 4 % jut. Ezt senki sem akarja csökkenteni. Az intézmények bruttó költségvetése megmarad.

Történt előzetes egyeztetés?
Lazáry Viktor (Fidesz) viszont azt kérdezte az előterjesztőktől: Történt-e előzetes megbeszélés az intézményvezetőkkel? Egyetértett Ságival abban, hogy az anyagból hiányoznak a konkrétumok. Így számára elfogadhatatlan, hogy az egész tervezet arra az előfeltevésre épül, hogy a racionalizálás után jobb intézményrendszer jön létre, mit amilyen a mostani. Holott ezt egyelőre semmi nem támasztja alá.

Nagy Gábor László (MDF) viszont attól félt, hogy egyforma ízű lesz a kultúra Szombathelyen. Felvetette: esetleg érdemes lenne SWOT-analízissel megvizsgálni az átalakítást. És az után érdeklődött, miként tudnak majd pályázati pénzeket lehívni a tagintézmények, csak együtt, vagy külön is pályázhatnak.

Végezetül Czeglédy közölte még: a tervezetet másfél hónapos munka előzte meg, az intézményvezetők többségével történtek egyeztetések. A többség a változtatásokat, amennyiben megmarad a szakmai önállóság, elfogadhatónak tartotta. Ennek ellenére az alpolgármester, megfontolva az ellenzék észrevételeit, támogatta azt a javaslatot, hogy januárban a bizottság tagjai hallgassák meg az intézmények jelenlegi vezetőit. Másrészt ígéretet tett arra, hogy az ellenzék által megfogalmazott hiányosságokat a második olvasat készítésekor már igyekeznek pótolni.