Dr. Bene László is elbúcsúztatta a leköszönő bűnügyi igazgatót

Amilyen csendesen jöttem, olyan csendesen akartam távozni, de ez nem sikerült" – mondta meghatottan Joó Imre, aki ezredesként érkezett a rendőrségi állománygyűlésre és tábornokként távozott. A rendőrök mellett a társszervek vezetői is elbúcsúztak a rendőrségnél 38 évet lehúzó "Papától", aki eddig a főkapitány helyettese volt.

Megtelt a Szombathelyi Rendőrkapitányság díszterme annak az ünnepélyes állománygyűlésnek az alkalmából, amit Joó Imre ezredes, bűnügyi igazgató nyugállományba vonulása alkalmából hívtak össze. Az eseményen dr. Bene László altábornagy, országos rendőrfőkapitány is megjelent. Egymást követték a búcsúztató beszédek, de az ilyen alkalmakon megszokott száraz felsorolások helyett személyes hangvételű, élcelődő, sőt a pajzánság határait feszegető felszólalásokat is hallhattunk.

Dr. Bene László beszéde végén nem felejtette el megköszönni a kitartást és a támogatást Joó Imre feleségének sem, majd hosszú, dolgos, nagy halakban gazdag életet kívánt a nyugdíjba vonuló bűnügyi igazgatónak.
A jelenlévők nagyot derültek rajta, amikor Joó csalódottságot mímelve bevallotta, sokat "zrikálta" Csáfordi Józsefet, a Határőr Igazgatóság igazgatóját, mikor lesz már végre a határőr a beosztottja, de szerencsére nem élhette meg aktív rendőrként ezt a pillanatot.

A kudarc csak megkeményítette

(Az utolsó pillanatban kiderült, mégsem szűnik meg a szombathelyi határőr igazgatóság. Később maga Csáfordi is utalt erre a tréfára és a jövőt előre vetítve megjegyezte, a két-három év múlva esedékes rendőrséggel való integrációt valószínűleg már ő sem aktívként, hanem nyugállományúként éli át.

Joó Imrétől azt is megtudhattuk, hogy a kudarc csak megkeményítette, de szerencsére sikerből sokkal több jutott, a tábornoki kinevezés pedig nagyon jól esett neki.

– Az idei év megkönnyítette az elválást. Azt szeretném, ha nyugodtan hagynának dolgozni benneteket. Legyetek törvénytisztelők és mindig az embert lássátok a másikban – utalt kimondatlanul az elmúlt zavaros hónapokra a frissen kinevezett tábornok. – Emelt fővel távozom és köszönöm az együtt eltöltött éveket.

Az ügyészség, határőrség, katasztrófavédelem vezető beosztású felszólalói mind méltatták Joó munkáját, emberi, szakmai hozzáállását. Megtudhattuk, a leköszönő tábornokot például soha nem hallották kiabálni, ordítani, a konfliktusokat mégis mindig sikerült megoldania.

Joó Imre közel 40 éves rendőri tapasztalattal januártól sem fog unatkozni. Azonnal lecsapott rá egy vagyonbiztonsági cég, aminek ő lesz a szakmai igazgatója. Emellett a család - két gyermek és két unoka - is még inkább előtérbe kerül és a horgászbot sem fog porosodni.

Joó Imre posztjára a rendőrségnél 34 éve szolgáló dr. Kiss László alezredes, rendőrségi főtanácsos került, egyéves megbízással. Kiss 1997 óta a Felderítő Osztály vezetését látta el, emellett Joó Imre helyettese is volt.

Mint azt Kiss Lászlótól megtudtuk, az igazgatói irodaajtó ezután is nyitva marad, mint ahogy azt a rendőrök már Joó Imrénél megszokhatták. Továbbra is fontos sarokpont a társszervekkel való együttműködés és a kapcsolattartók közötti személyes konzultáció. Az utód elmondta, hasonló az elképzelése a munkáról, mint Joó Imrének és fontosnak tartja, hogy az eddigi eredményeket megtartsák. A szűzbeszédből kiemelnénk még a korrupció elleni hatékonyabb fellépést, a törvényesség maradéktalan betartását és az átszervezések fájdalommentes lebonyolítását. Ezzel kapcsolatban Kiss elmondta: minden ember értékes, aki a rendőrségen akar dolgozni, csak a helyét kell megtalálni.

Egy rövid történetből azt is megtudhattuk, hogy a hetvenes években Kiss kemény kritikát kapott az egyik felettesétől: "Kiss elvtárs! Maga nagyon beosztottpárti!" - hangzott a dörgedelem, de Kiss az állománygyűlésen kijelentette, 30 évvel ez után az eset után sem kíván változtatni ezen a rossz tulajdonságán.

A nyugat.hu az ünnepélyes állománygyűlés után bekísérte irodájába Joó Imrét – valóban nyitva volt az ajtó – , aki még utoljára helyet foglalt íróasztala mögött és arról beszélt lapunknak, hogy jó munkatársak és jó légkör nélkül nem lehetett volna ilyen hosszan kibírni ezt a munkát. Ezután visszasietett az országos rendőrfőkapitányhoz, de útközben minden szembejövő megállította, és a gratuláció mellett érzékeny búcsút is vettek a közszseretetnek örvendő, immár nyugdíjas rendőrtábornoktól.