Gyönyörű díszkivilágítással fogadta a vendégeket a Megyeháza szombaton este, a Megyebál apropóján. Már a dugig telt parkoló láttán is sejthető volt, hogy a több sajtótermékben is leközölt mondat, miszerint Vas megye vezetése megnyitja a Megyeházát a megye minden lakosa számára egy kicsit sántít, hiszen Trabantot, húszéves járművet egy darabot sem láttunk, Jaguárt és egyéb autócsodákat viszont igen. A 12 ezer forintos beugró a megyében magasnak, országos szinten viszont közepesnek számít a bálok között. A vasi Megyebál már konzervatív elitbálként ivódott az emberek köztudatába.
A Megyeházára belépve a közgyűlés elnöke és alelnökei fogadták a látogatókat, kézfogással, ajándékkal, néhány személyes szóval, majd akinek az emeletre szólt a jegye, az a vörös szőnyegen, a körmendi Batthyány-bandérium színes sorfala között lejthetett fel elfoglalni az asztalát. A tavalyihoz képest több látogatót három terembe és egy galériára osztották a szervezők.
Meglátásunk szerint az egyik fő szempont a maximális konfliktuskerülés volt, feltehetőleg nem kis munka lehetett az asztal- és terembeosztások megszervezése.
A földszinti Berzsenyi-teremben és az emeleti Címerteremben plazmatévén lehetett nyomon követni a Díszterem eseményeit, amit egy ablakmélyedésbe telepített kamera képe szolgáltatott. Ez néha mosolyogtató jeleneteket eredményezett, amikor a gyanútlan vendégek a kamera előtt álltak meg beszélgetni vagy pletykálni, nem is sejtve, hogy két teremben ezt nagytotálban élvezhetik, láthatják-hallhatják a népek.
A program a tervezett időbeosztás alapján haladt, ami ritka a bálok között. Kovács Ferenc megnyitója után érkeztek a Szombathelyi Néptáncműhely fáklyás, kosztümös fiataljai, akiket vastapssal jutalmazott a közönség. A táncosok természetesen táncba vittek jónéhány közismert vasi bálozót is, így megcsodálhattuk a szombathelyi polgármesternek, a megyei közgyűlés elnökének és dr. Hegedűs Csaba olimpikonnak a ritmusérzékét is körtáncban, ami elsőre nem is volt rossz.
A táncosok mestere, Parais István a bejárat mellett szorított tanítványaiért, akik a tánc végén sárga rózsát kaptak a házigazda Kovács Ferenctől.
Az este egyik díszvendége dr. Schmitt Pál lett volna, de a megnyitóbeszédből kiderült, hogy nincs jelen, a távolmaradás okát pedig nem feszegette a szónok. A másik díszvendég, Balázs Fecó viszont megérkezett, és egy nosztalgiablokkra a szintetizátor mögé állt.
A Megyebálon a megye minden városa képviseltette magát valamilyen módon, akár étellel, itallal, akár fellépővel.
A kőszegi borkirálynők is emelték az este fényét, és tőlük lehetett tombolaszelvényt vásárolni, darabonként ötszáz forintért. A nyeremények ennek megfelelően színvonalasak voltak, és csak úgy hemzsegtek az 50 ezer forint feletti díjak, amelyek többségét maguk a felajánlók adták át a nyertesnek.
Az eredeti asztalbeosztások hamar felborultak, a bálozók igyekeztek kihasználni a lehetőségeket. Láthattunk munkatárgyalásnak tűnő beszélgetést két cégvezető között, hallottunk óvatos puhatolózásokat és elitpletykákat. A Megyebálon tapasztalatunk alapján csak másodlagos a tánc és a mulatság, az első a kapcsolatok ápolása és új szálak kiépítése. A báli környezet és a kőszegi vörösbor által megtámogatva oldottabb hangulatban zajlottak a beszélgetések.
A házigazdák rendszeresen körbejárták a helyszíneket, és udvariasan érdeklődtek, minden megfelelő-e? A Címerterem ideális helyszín volt a beszélgetésre, míg a másik két teremben folyamatosan zajlott valamilyen program. A Díszteremben Zséda viszonylag rövid előadása után Balázs Fecó és Makrai Pál lépett színre, míg a Berzsenyi-teremben Horváth Maggie és a jánosházi cigányzenekar szórakoztatta a közönséget. A táncra nem volt túl nagy hely, de egy időben nem is táncoltak annyian, hogy kirúgták volna a ház oldalát. A Címerteremben derültséget keltett, amikor a Díszteremből sugárzott képen feltűnt egy fiatalember, aki hátulról kinézetében és táncmozgásában is roppantul hasonlított a magyar miniszterelnökre.
Változás volt az előző évekhez képest, hogy ezúttal svédasztalról csemegézhettek a vendégek. A választékra igazán nem lehetett panasz, de a változatos ízekre sem.
Pontosan éjfélkor a szervezők kihirdették, ki lett Az év vasi embere. Először Garas Kálmán fotóművészt szólították, majd dr. Lakner László főigazgató főorvost. Az idén először osztottak ki megosztott díjat, a magyarázat szerint azért, mert a 10 tagú kuratóriumban kétszer is azonos számú szavazatot kapott a két jelölt. A nyugat.hu olvasóit nem érte igazi meglepetés, hiszen másodszor is bejött az általunk prognosztizált nem találgatáson alapuló eredmény. (Mint az kiderült, a bálozók közül szinte mindenki olvasta a nyugat.hu cikkét, vagy hallott róla, de a legtöbben diplomatikusan hallgattak erről.)
Garas Kálmán több évtizedes munkásságát díjazta a kuratórium. Mint elhangzott, a fotós rendszeresen jelen van a nagyobb megyei eseményeken és több könyvet is jegyez, emellett Répcelak kulturális életében is meghatározó.
Dr. Lakner László, a Markusovszky kórház főigazgató főorvosa elmondta, a neki tulajdonított érdemek valójában csapatmunka eredményei. A kiemelések közül az onkológiai központot és a haemodinamikai labort említenénk, illetve a Markusovszky kórház talpraállítását.
A Megyeháza hajnali négy órára csendesedett el. A parkolóban addig ott állt egy határőr autó is, benne egy határőrrel és egy rendőrrel. A páros azonban nem csak az autófeltörőkre volt riasztó hatással. Szemtanúi voltunk, amint az egyik bálról távozó házaspár kocsiba ült, majd indulás után meglátták az egyenruhásokat. A sofőr visszatolatott a parkolóhelyre, a pár átült egy taxiba, és azzal mentek haza.
