„Ez nem szociális intézmény, hanem kőkemény üzlet” – Nyitás előtt a szentgotthárdi termálfürdő

„Fürdőt Szentgotthárdnak!”
Mielőtt azonban részleteznénk látogatásunk tapasztalatait, érdemes visszatekinteni az előzményekre.

Szentgotthárd az 1800-as évek végétől egészen a rendszerváltásig ipari központ volt, több ezer ember talált munkát a selyemgyárban, kaszagyárban és a kisebb üzemekben. A keleti piacok és az állami vállalatok összeomlása szinte megoldhatatlan feladat elé állította a fiatal önkormányzatot. A városvezetés először az iparosításban gondolkodott, ezért is hozta létre az akkor még unikumnak számító határon átnyúló ipari parkot.

Később már látszott, hogy a terv nem váltja be a hozzá fűzött reményeket, a 90-es évek végén jött az ötlet, hogy a település és környékének gazdaságát alapozzák az idegenforgalomra. Ehhez azonban többre volt szükség, mint a gyönyörű természeti környezet, tiszta levegő. Így jött a mindent megoldó szlogen: „Fürdőt Szentgotthárdnak!”

Megítélt, majd visszavont támogatás
El is kezdődött, majd többször megtorpant a megvalósítás. A város a kezdetekkor vállalkozó bevonását és kormányzati segítséget remélt. Egy darabig mindkét feltétel adottnak tűnt, de először a kétes hírbe keveredett vállalkozó tűnt el, majd az Orbán-kormány által odaítélt 1,2 milliárdos, Széchenyi-terves támogatást vonta vissza a Medgyessy-kabinet. Mint utólag kiderült, nem érdemes politikai okokat keresni a háttérben, egyszerűen annyi történt, hogy a város tulajdonában nem volt olyan értékű, forgalomképes ingatlan, amelyre az előírások szerinti jelzálogot rá lehetett volna tenni.

A következő elképzelés már arról szólt, hogy az önkormányzat saját vállalkozást hoz létre a fürdő építésének levezénylésére, majd későbbi működtetésére. A cég Gotthárd Therm Kft. néven meg is alakult, és a Gyurcsány-kormány által indított Nemzeti Fejlesztési Terv pályázatán 300 milliós támogatást nyert el.

Az építkezés másfél évvel ezelőtt kezdődött el, a tavaly márciusi bokrétaünnepségen a miniszterelnök is részt vett.

Kemény volt a tavalyi tél
És akkor térjünk vissza a jelenbe, amikor dr. Gömbös Sándor igazgató kalauzol minket a létesítményben. Az igazgató szerint a ”kemény tavalyi télnek itták meg a levét”, a kivitelező indokait egyébként a hitelező bank és a tulajdonos is elfogadta. Jelenleg a próbaüzem alatt jelentkezett hibák kijavítása zajlik, mellettünk tényleg állandóan folyik a munka. „Minden ilyen méretű létesítményben vannak kisebb hibák”, mondja, „éppen azért van a próbaüzem, hogy ezekre fény derüljön”.

A városban közben olyan hírek terjednek, hogy süllyed az épület, kitörnek az ablakok. „Ezektől lila az agyam!” – tér vissza az indulat beszélgetésünkbe. „Ezeknek a hibáknak akkor lenne hírértéke, ha a kivitelező nem lenne hajlandó kijavítani őket” – mondja az igazgató, és hozzáteszi, erről persze nincs szó.

Az egyik hibát azért megemlítjük, a felnőtt csúszda egyik kanyarulata olyan éles volt, hogy a próbálkozó munkást a lendület a hátáról a hasára fordította. „Ki kellett cserélni azt a szakaszt, és máris megfelel az előírásoknak.”

A másik példa az ún. „őrült folyóé”, amelyben olyan gyorsan áramlott a víz, hogy az egyik kanyarban kidobta a fürdőzőt a nyomvonalból. Tehát ezeket a hibákat kell most kijavítani.

„Kellemes életmódváltás”
Aztán elindulunk a létesítményben. Gömbös Sándor kijelenti:„ez egy szokványos fürdőtől eltérő fürdő”. Hazánkban szinte minden fürdő „gyógyfürdő névre hallgat, és ezeknek a többségében van egy welness részleg”, de „az első igazi welness, spa és gyógyfürdő a szentgotthárdi lesz”. Tehát „egy kellemes életmódváltozásról beszélünk”, és ennek a fürdőnek feladata, hogy „ezt a vendégeknél előidézze”. Például egy ronda januári napon is „kellemes, mediterrán hangulat árad a rengeteg növényből, az épület világos, vidám színeiből”. És élő animátorok fogják a vendégeket kísérni, szórakoztatni.

A különbözőségre pedig azért van szükség, mert a piacon így egy teljesen más termékkel tudnak majd megjelenni. Ráadásul „ebbe a fürdőbe nem lehet több ezer embert bezúdítani, itt megvan a napi maximális vendégszám”.

„Beauthy farm”
Körsétánkat a beauthy, azaz a szépségfarmon kezdjük. Kozmetika, pedikűr, fodrászat, manikűr, thai-masszázs, gyógytornászat a kínálat, a helyiségek már be is vannak rendezve. Aztán van kényeztető masszázs is, érdekesen hallatszik a csokoládés, mézes pakolás.

Aztán visszatérünk a fogadócsarnokba, étterem, drinkbár fogadja a látogatókat, és lesznek kisebb üzletek is, ahol a fürdőzés kellékeit vásárolhatjuk meg. Átsétálunk az öltözőrészlegen, amelynek mosdót, zuhanyzóit egy komoly szálloda is megirigyelhetné.

A nagy csarnokba érkezünk, ahol a legnagyobb medence található több látványelemmel, és az említett őrült folyóval. Sajnos, most nem működik, de el tudjuk képzelni a lankás partot, amely akár egy tengerpart, folyamatosan mélyül a másfél méteres mélységig. „Ezek két év alatt dzsungellé válnak.” – mutat az igazgató a közelmúltban telepített növényekre. A medence lényege egyébként, hogy „a passzív pihenésben is mozgásra késztet”. Mellette pedig újabb gyorsétterem, ami nyáron a szabadtéri strand vendégeit is kiszolgálja.

A tervben két szálloda van
Következő állomásunk az uszoda, ahol a 33 méteres medencében már ki vannak húzva a bójasorok is, mellette egy tanmedence. A nagymedence vízmélysége szabványos, 2,5 méter, ezért „csak az úszni tudóknak ajánljuk”. A helyiségből kilépve két jakuzziba botlunk, majd az üvegfalon át megnézzük a két szabadtéri medencét. „Ott épül majd a szálloda” mutatja az igazgató: „és remélem, mellette majd egy másik is”.

Közeledünk a gyógyászati részleghez, bejáratánál egy 37 fokos gyógymedence van, körben víz alatti padokkal. „Ötven fő tud helyet foglalni benne egy időben”.

Előbb azonban a gőzfürdő és szanua-részleget látogatjuk meg. Van itt illatos szauna, római gőzkabin, aroma-szauna, és a legmelegebb finnszauna. Az újabb igények miatt kialakítottak egy kisebb infraszaunát is. A kabinok mellett pedig egy merülőmedence van, amely kivezet a szabad térre. Egy ajtón aztán kijutunk a szauna-udvarra, ahol egy hagyományos finn szaunaház áll, zuhanyozókkal, és a merülőmedence folytatásával.

Konditerem, gyógyászat
Néhány perc erejéig betekintést nyerünk az alagsori gépházba is. Rengeteg cső, tartályok, szivattyúk, kapcsolótáblák. „Minden medencének külön ellátása van” – avat be minket az igazgató. „Van valaki, aki átlátja ezt az egészet?” – kérdezem naivan. „Persze, erre vannak a szakemberek.” A rendszer olyan, mint egy igazi ipartelep, nehéz elképzelni, hogy a berendezések célja a vendégek nyugodt és kellemes kikapcsolódásának biztosítása.

Aztán elérkezünk a gyógyászati központhoz. Orvosi, fogorvosi rendelők sorakoznak egymás mellett, a vendégeket, „mi nem beszélünk betegekről”, itt fogadják és tájékoztatják. „Itt nincs várakozás, percre pontosan fogják a kezeléseket kapni.” – tudjuk meg. Komplett eletroterápia, vízi kezelések, fény és hangeffektusokkal összekapcsolt terápiák, légzéstechnikai berendezések, mágnesterápiák várják majd a vendégeket.

„Ezeket összekapcsoljuk mindazon vízi lehetőségekkel, amelyek a fürdő területén rendelkezésre állnak.” – mondja Gömbös Sándor.

Konditerem, fallabda
A sportrészleg konditermébe nem tudunk bemenni, de az üvegfalon át látjuk, hogy nagyon komoly berendezéseket telepítettek. „A betegeket is ki tudják szolgálni.” – jegyzi meg az igazgató. Aztán megcsodáljuk a mennyezet színváltó világítását, majd a fallabda pályát.

„Ha végiggondolják, amit láttak, akkor elhiszik, hogy egy olyan fürdőt sikerült létrehoznunk, amely párját ritkítja.” – foglalja össze Gömbös Sándor.

A fogadóhelyiségben leülünk néhány percre, jöhet még néhány kérdés. Megtudjuk, hogy a belépődíj egy napra 12 euró lesz, a gyerekeknek 8 eurót kell fizetniük. Lesznek ennél olcsóbb jegyek is, lehet váltani csak három órás belépőt, és olyat is, ami csak az uszodába érvényes. „Ezeknél elsősorban a helyiekre gondolunk.” Lesz heti, havi, és éves bérlet is, persze, jelentős kedvezménnyel.

A fizetős szolgáltatásokért pedig egy hazai átlagot kell leperkálni. A napijegy egyébként magában foglalja a teljes fürdőterület használatát, külön díjat a szaunaudvarra, a szépségfarmért és a gyógyászati szolgáltatásokért számolnak fel. És persze, a több étteremben és drinkbárban történt fogyasztásért.

„Olcsón épült meg”
„Mindent vállalunk, ami belefér a profilba, és nekünk hasznot hoz.” – mondja az igazgató, így akár arra is lehetőség lesz, hogy mondjuk a szaunaudvart valaki kibérli egy szombat éjszakai bulira.

„Szeretném kihangsúlyozni, ez nem szociális intézmény, hanem kőkemény üzlet.” – oszlatja el a félreértéseket Gömbös Sándor. Nyilván, a befektető, ami jelen esetben az önkormányzat, vissza akarja szerezni a pénzét, és folyamatos profitot is remél.

Az igazgató szerint a fürdő egyébként „rendkívül olcsón épült meg”, a város készpénzben csupán 100 milliót tett bele. Van rajta egy másfél milliárdos hitel, mellette 300 milliós állami támogatás, 50 milliós munkahelyteremtő támogatás. Ehhez képest a fürdő értéke ma „3 milliárd felett van”.

Iskolából sporthotelt
És az igazi haszon: „olyan kistérségben vagyunk, ahol a munkanélküliségi ráta megközelíti a 10 százalékot. Ez a fürdő egymagában közvetlenül teremt száz munkahelyet.” Mellé legalább két hotelt és egy lakókocsis kempinget terveznek, de „szeretnénk a mellettünk lévő Széchenyi iskolából egy sporthotelt építeni”. „Szeretném megnyugtatni a szülőket és a pedagógusokat, hogy a város megfelelő, sőt, magasabb színvonalú iskoláról fog gondoskodni.” – persze, csak ha realizálódik az elképzelés.

Ezek a fejlesztések további ötszáz munkahelyet jelentenek majd. „Sőt, a panziók, szálláshelyek is további munkahelyeket fognak indikálni.” A szállásadó szolgáltatásokat egyébként a fürdő információs szolgáltatása koordinálja majd.

„A többi város példáját látva, biztos vagyok abban, hogy a fürdő egy ugrásszerű fejlődést eredményez a városnak.” – fejezi tájékoztatást Gömbös Sándor igazgató.

Búcsúzáskor azért még megígéri, hogy a nyitóünnepségre lapunk is meghívót kap majd. Úgy legyen!