Az összeférhetetlenség jogászként jogi, politikusként erkölcsi kategória is - Interjú Marton Zsolt frakcióvezetővel

– Legutóbb, amikor beszélgettünk, még édesapja vállalkozásában dolgozott. A megyei napilapban annak kapcsán, hogy pár hete párttársa, Vígh Gábor lemondott képviselői mandátumáról, azt olvashattuk, hogy az ő cégénél áll alkalmazásban.
– Igazgatósági tagként dolgozom a Vétem Zrt.-nél. Legalábbis még idén.

– Miért csak év végéig? Miért száll ki? Vígh a fent említett cikkben azt mondta, hogy összeférhetetlenség miatt.
– Ilyet biztosan nem mondott, mert nem így van. Ha elvégzem az egyetemet, azon a pályán szeretnék dolgozni.

– Amikor interjúra hívtuk, mondta, alig alszik, vizsgákra készül. De hol tanul, melyik lesz ez a pálya?
– A Pázmány Péter Katolikus Egyetem jogi karára járok, utolsó éves vagyok, nemrég védtem meg a diplomamunkámat.

Nehezebb ennyi embert összefogni

– Nézzünk vissza. Az őszi választások után Szombathelyen a Fideszt egy hajszál választotta el a győzelemtől. Egy ideig az ellenzék még sokáig reménykedett abban, hátha megfordul a kocka.
– Az új közgyűlés megalakulásakor az ellenzék tizennégy, a városvezetés tizenöt fővel képviseltette magát, ez az arány állandósulni látszik.
Többek között azért nem sikerült többséget szereznünk, mert a listánkat úgy jelentettük be: Fidesz-KDNP. Ha önálló listát állítunk, akkor az utolsó listás mandátum hozzánk érkezik. De ki tudta akkor, hogy a mandátumot balra osztó bíróság hogyan fogja értelmezni a választójogi törvény e passzusát. Nem a bíróságnak, hanem a választóknak kívántunk üzenni a közös listával.

– Az, hogy a régi szocialista-liberális városvezetés újra hatalomra juthatott, két egykori fideszes képviselőn múlott. Milyen a kapcsolatuk a kilépőkkel: Gyimesi Józseffel és Szabó Gáborral.
– A legszükségesebb, a várost érintő kérdésekről beszélgetünk csupán. Azt is leginkább a bizottsági üléseken és a közgyűlésen.

– Nekünk úgy tűnik, mintha Szabó Gábornak nehezebben bocsátottak volna meg. Pont most próbálták megvétózni új, alpolgármesteri autóját…
– Nem személyes okok miatt, egyszerűen nincsen rá szükség. Ha valakinek autó kell, vegyen magának.

– A frakción belül miként osztják meg a munkát? Sági József például gyakorta teljesen „önjáró”. Részt vesz egyáltalán a frakcióegyeztetéseken?
– Ő frakcióvezető-helyettes.

– Pedig gyakran olyan egyéni ötletekkel áll elő a közgyűlésen, amelyek a háttérben rendre kacagást váltanak ki.
– Nem a háttérben, hanem a túloldalon. Tudnék számtalan képviselőt említeni, aki ha feláll, szintén hallani ezt a morajt. Ez – szerintem – inkább egyéni stílus kérdése. Valaki nagyobb indulatokat vált ki a személyével, van aki kevésbé.
Én viszont kifejezetten örülök annak, hogy nem vagyunk egyformák. Ráadásul nálunk nincs olyan szintű frakciófegyelem, hogy nem lehetne arról beszélni, amiről a frakció nem dönt.

– Frakcióvezetőként milyennek értékeli az elmúlt fél évet?
– Jóval nehezebbnek, mint az ezt megelőző időszakokat. Tizenketten vagyunk a frakcióban, ami néha kiegészül a Pro Savaria-s képviselőkkel is. Nehezebb ennyi embert összefogni, velük egyeztetni. Úgy tapasztalom, remekül működik a frakciónk, és különösen jó, hogy egészen különbözően gondolkodó politikusok tartoznak közénk, akik az alapkérdésekben mégis egyetértenek. Remekül érzem magamat közöttük.

A politikában az ember egy év alatt több évet öregszik

– A korösszetételt tekintve sok fiatal van a frakciójukban. Például hányan vannak 30 év alatt?
– A frakció negyede fiatal politikusokból áll.

– Ők az ügyletes „megmondó emberek”, feladatuk, hogy a közgyűlések előtt rendre keményen megbírálják a városvezetést. Régebben ez az Ön szerepe volt. Mostanra cserélt, a komoly, megfontolt politikus státuszába került.
– A politikában az ember egy ciklus alatt is rengeteget változik. Öt éve vagyok a közgyűlésben, a politikában 98 óta, akkor léptem be az MDF-be. Mostanra megtanultam: nem mindig és nem mindenben kell megszólalnom.

– És ezt a tapasztalatot nem osztja meg a fiatal politikustársaival?
– Szerintem ez kortól és személytől egyaránt függő kérdés. Van, aki jobban szereti az erőteljesebb felszólalásokat, van, aki nem.

– A választó politikusaitól – akik városa életét irányítják – némi érettséget és szakmaiságot is elvárna. Ön szerint jó az, ha ennyi huszonéves, az iskolapadból egyenesen a közgyűlésbe került politikusunk van?!
– Nincsenek sokan. Harminc képviselőből hat-hét fiatal van a közgyűlésben, az egyikük alpolgármester. Néha nekem is úgy tűnik, mintha kapkodna, de idővel mindenki beérik, csak türelem kérdése. Ki előbb, ki később. Ez a tendencia világszerte egyre jellemzőbb. Egyszerűen egyre több a fiatal, akit érdekel a közélet.

– Vagy a politikusi pálya egyre inkább a karrierépítés egyik legideálisabb terepe? Mégiscsak egy jó megélhetési forma.
– A főállású politikusok, a polgármester és az alpolgármesterek valóban jól keresnek. Egy városi képviselő nettó 70. 000 Ft-ot keres, akárhány bizottságnak is a tagja. Inkább elegendő díjazásnak nevezném, mint soknak.
(A képviselői tiszteletdíjakról nemrégiben mi is cikkeztünk, itt részletesen megnézheti, ki mennyit kaphat kézhez...).

– Amit egy huszonéves juttatásként kaphat egy önkormányzattól, azért az nem 70.000 Ft. Vannak ott különböző felügyelő biztossági és egyéb tagságok is. És ne feledkezzünk meg a kapcsolati tőkéről, amelyet a tűz közelében begyűjthet. A szavazata is sokat érhet…
– Ez megint nagyon függ az egyéntől. Ha valaki képviselő lesz, megfelelő ismeretek és tapasztalat nélkül, akkor az a politikában hiába keresi az érvényesülését.

Vígh Gábor kilépéséről

– A Fidesz-frakció életében milyen változást jelent az, hogy Vígh Gábor kilépett?
– Ha várost vezetnénk, biztosan hiányozna a tapasztalata. Gábor hasznos tagja volt a frakciónak, kifogyhatatlan az ötletekből, és céltudatos a végrehajtásban. Azonban senki sem pótolhatatlan, várjuk új képviselőtársunkat.

– Vígh Gábor azt mondta, azért távozik, mert a közgyűlésen bármilyen javaslata volt, azt nem fogadták el. Ennyi erővel bármelyik ellenzéki politikus bármikor bedobhatná a kesztyűt.
– Sokkal nehezebben élte meg volt frakciótársunk átállását.

– Szabó Gáborra gondolt?
– Igen. Ki másra?

– A politikusok, Vígh ráadásul kőkemény üzletember is, nem szoktak ennyire galamblelkűek lenni.
– Lemondásának valószínűleg több oka is van, amit erről el akart mondani, azt el is mondta. Én megelégszem ennyivel.

– Azt mindannyian tudjuk, Vígh Gábornak számos önkormányzati megrendelése volt, van. Az a hír is járja a városban, hogy most elérkezett az idő, választania kellett: vagy a gazdasági megrendeléseit, ügyeit viszi tovább, vagy politikus lesz. És ő belement ebbe az alkuba. No meg ott van a nevéhez kötődő Magellán Center ügye is.
– Az a számos megrendelés pontosan egy darab, és az is már a múlté. Azt pedig, hogy a Nyugat szerkesztőségében milyen hírek járnak, hadd ne kelljen kommentálnom, mert megérteni is nehezen tudom.

– Egy biztos, a szombathelyi Fidesz fellélegezhet, egy jelentős támadási felülettel lett kevesebb.
– Nem az MSZP támadásaihoz igazítjuk a politikánkat. Majd találnak maguknak új mumust.

– Most, hogy a frakció egy meghatározó egyénisége távozott, kire számíthat leginkább?
– Ahogy eddig is: mindenkire. Frakcióvezető megbízatásom arra szól, hogy ebből a meglehetősen heterogén összetételű frakcióból megpróbáljak egy színes, de egy irányba húzó csapatot kovácsolni.

Mi összeférhetetlen és mi nem

– Azért ha jogilag nem is, erkölcsileg lehetett némi alapja a támadásoknak nem? Van egy gazdasági cég, amely jelentős önkormányzati megrendeléseket kap, és van egy frakció, ahol több tag is erősen érintett ebben a magáncégben. Ez nem összeférhetetlen, erkölcsileg legalábbis, gondoljunk csak a magellán centeres lobbira?
– Lobbizni ott lehet, ahol a döntések megszületnek. Elég rosszízű összekeverni egy magánberuházást egy önkormányzatival, amit ráadásul nem is Szombathelyen engedélyeznek. Az összeférhetetlenség jogászként jogi, politikusként erkölcsi kategória is. A város vezetése például előszeretettel osztogat felügyelőbizottsági tisztségeket az alpolgármestereknek, ami bár jogilag nem kifogásolható, erkölcsileg nagyon is.

– Volt már egy polgármester, Wagner András, aki hasonló ok miatt bukott meg…
– Volt. És innen is jobbulást kívánok neki!

– Visszatérve a fiatalokra, milyen a kapcsolatuk a baloldalon ülő hasonló korúakkal? Hiszen nagyjából ugyanaz a korosztály, hasonló végzettséggel, ráadásul nap mint nap ugyanabba a kávézóba járnak. Egymás mellé is ülnek néha?
– Nem jellemző. A barátaimmal szoktam kávézni. Ha találkozunk, természetesen köszönünk egymásnak. Azzal, hogy valaki a bal- ill. jobboldalon politizál, meglehetősen markáns véleménye van az élet különböző dolgairól.

Ha ezen múlik egy iskola bezárása…

– A választásokon a helyi Fidesz a Pro Savariával együtt indult, közös polgármesterjelölttel. Miként alakult tovább az együttműködés? A közgyűlésben Molnár Miklós külön egységként működik, Prugberger Emil pedig gyakorta át is szavaz.
– Mivel a Pro Savaria civil szervezet, nincsenek olyan megállapodások, ami alapján ne képviselhetnének más véleményt. Nem jellemző, hogy közös frakcióüléseket tartanánk, kardinális kérdések tárgyalásakor néha meghívjuk őket. Ugyanakkor számunkra fontos a véleményük.

– Áttérve a helyi ügyekre, az elmúlt fél év egyik fontos kérdése Szombathelyen az intézményracionalizálás volt. Mi a véleménye erről?
– Inkább iskolabezárásnak mondanám, mint racionalizálásnak. Közben olyan kiadáscsomagot szavazott meg az önkormányzat, amely felháborító.

– Mire gondol?
– Arra, hogy miközben bezárnak egy iskolát, 200 millió forintot különítenek el a városi televízió eszközbeszerzésére. Olyan kidobott pénzeket is emlegethetnék, mint a 12 millió forintos városmarketing koncepció. Jól láthatóan nincsenek priorizálva az önkormányzati feladatok.

– De egy kis marketing csak ráfér erre a városra, nem?
– Igen, de nem akkor, amikor nincsen pénzem fenntartani egy iskolát.

– No de a marketing nyomán jöhet több pénz. A Fidesznek volt más, konkrét koncepciója?
– Igen, Rettegi Attilának. Megosztotta a vezetéssel és az oktatási bizottsággal is, akik nem hallgatták meg, amiért le is mondott. Egyszerűen a szakmai véleményre sem kíváncsiak.

– Az iskolabezárásnak a pénzügyi okokon túl lehetnek más, racionális okai is: fogy a diákok létszáma.
– Megvolt a beiratkozási szám a szentkirályi iskolában, szándéknyilatkozat formájában hozták a szülők magukkal. Csak éppen nem érdekelte a város vezetését, akik elhatározták, hogy tűzön-vízen keresztül bezárják a szentkirályi iskolát.

– Évek óta tervezték a bezárását, annak idején a fideszes városvezetés is. Azt mondták, addig működhetett Szentkirályon az iskola, amíg Csinger Péter volt a körzet képviselője.
– Jó időket élünk, ha ezen múlik egy iskola bezárása. Ha ez tényleg így van, akkor a városban mindannyian egy posztkommunista módon intézményesített hülyeség áldozatai vagyunk. Ezt nem lehet annyiban hagyni.

– Miért támadják az önkormányzati csúcscég megalakítását, ahol összefogják a város gazdasági cégeit, amikor a terve a Fidesz programjában is szerepelt?
– Valóban benne volt a programunkban, csak más elképzeléssekkel. Nem összevonást akartunk, hanem egy holdingrendszerű működést.

– Miben különbözik a kettő?
– A holding megteremti a lehetőséget a tulajdonában lévő gazdasági társaságok erőforrásainak optimalizálására. Már pénzügyi és egyéb okok miatt is: cégcsoporton belüli hitelezés, szabad tőke és egyéb szabad források előteremtésére, likviditási problémák kezelésére is sokkal alkalmasabb működési forma.
Debrecenben a holding nagyon sikeresen működik, jómagam a választási program készítése előtt a helyszínen több alkalommal tanulmányoztam a cég integrált működését. Jó lenne az is, hogy a cég igazgatósága ne mellékjövedelem-forrást jelentő pozíciókat, hanem szakmai munkát jelentsen az abban részt vevők számára.

– Ha jól tudjuk, az igazgató szakember lesz.
– Ha jól emlékszem, nyelvtanár és bölcsész, és nem mellesleg közeli jó barátja néhány MSZP-s képviselőnek. Ez utóbbi a kisebbik gond.

– Ha jól tudjuk, Kovács Előd nehéz gazdasági helyzetből hozta fel a HVSE-t. Nem arról kell-e vitatkozni inkább, hogy az ember megfelel-e arra a posztra vagy nem, minthogy kinek az ismerőse?
– Ez így van. Ezért mondom, hogy nyelvtanár és bölcsész. Megértem az igyekezetét, de akkor is az. Persze ez nem jelenti azt, hogy nem fogja jól ellátni a feladatát. Egy biztos: erre a pozícióra szánták, hiszen már korábban felvették a Házkezelési Kft. igazgató-helyettesének, valószínűleg azért, hogy beletanuljon. A város érdekében mondhatom: remélem, sikerülni fog ez a kockázatos választás.

Szükség van a városban színházra

– A elmúlt fél évben hozott olyan döntést városvezetés, amivel elégedettek voltak? Például színházügyben nagy volt az egyetértés…
– Arról szavaztunk, hogy a korábbi színházalapítás szándékát a közgyűlés fenntartja, és az illetékesek készítsék el a koncepciót: Feiszt, Czeglédy, Horváth György és Jordán Tamás. Közülük Jordán Tamásban megbízunk. Mi úgy gondoljuk, egy magára valamit adó, polgári városban helye van színháznak. Ipkovich György már kért is hatmilliárdot a kormánytól erre a célra. Azt gondolom, hogy ennél azért egy kicsit komolyabban kellene venni ezt a dolgot.

– Mi a véleményük magáról a koncepcióról?
– Az előkészítésben nem veszünk részt, nem érkezett ilyen irányú felkérés irányunkba, a fent megnevezett urak dolgoznak rajta minden bizonnyal. Azt várjuk az anyagtól, hogy választ adjon a város polgárait leginkább érdeklő kérdésekről: hol, mit, mennyiért? A „ki” már eldöntetett.

– Visszatérve eredeti kérdésünkhöz, mit tartanak pozitív eredménynek? Van-e egyáltalán ilyen?
– Amit jónak tartok, hogy az európai uniós pályázatokról végre elindult egy közös, pártokon felüli gondolkodás. Ez régi adóssága volt a közgyűlésnek, maximálisan partnerek voltunk a konszenzus megteremtésében.

A Drazsé-ügyről

– Miért térnek vissza újra és újra olyan témákhoz, ami lerágott csont, és amúgy sem méltó a közgyűléshez, gondolok itt a Drazsé-ügyre? Ráadásul újra tényezővé teszik a bulvárújságírót.
– Nem vesszőparipám az ügy, most sem én hoztam elő. Mindenesetre sokan úgy gondolják, hogy az ügynek vannak olyan vonatkozásai, amelyek nem hagyhatóak szó nélkül.

– Ön szerint volt olyan politikai oldal, aki ebben az ügyben ártatlan volt?!
– Nagy valószínűséggel mindkét oldalon ülnek, vagy ültek cinkosok. A politikai brutalitás megjelenése Szombathelyen azonban egyértelműen Czeglédy Csaba nevéhez köthető. Ezt Szabó Gábor mondta többünknek a 2002-es kampány idején, és ha valaki, hát ő alá is tudja támasztani ezt személyes élményein keresztül.

– Draskovits már javában tárgyalgatott és cikkezett, mikor Czeglédy még csak iskolapadban ült. Nehéz azért mindent a személyéhez kötni.
– Az előbb sem a sárga füzetről beszéltem, csupán a jelenségről általában.

A választási vereség egyéni kudarc is

– Nem lett kicsit kiábrándultabb, szkeptikusabb és gyanakvóbb? Nyugodtabb, optimistább embernek ismertük.
– Nem tudom, lehet, hogy kívülről úgy tűnik. Ahogy az ember gyűjti a tapasztalatokat, megedződik, és egyúttal változik is.

– A politika sokat kivesz az emberből?
– Igen. Ha az ember aktívan politizál, háttérbe szorul a magánélete, és a hivatása is. Nekem szerencsére sikerült a jó egyensúlyt megtalálni. Bár a családban erről nem mindenki így gondolkodik.

– Ki a legnagyobb ellenfél a másik oldalon? Ahogy halljuk, leginkább az alpolgármestert találják meg kritikáikkal…
–A legnagyobb ellenfél az emberek elfordulása a politikától. Az, hogy Czeglédyvel sokat foglalkozunk, nyilvánvaló egyenes következménye annak, hogy a város irányításban nagy részt visel. Pozitív megközelítésben úgy is mondhatnám, hogy valaki legalább dolgozik. Ipkovich György nem sokat csinál azon kívül, hogy levezeti a közgyűléseket.

– Egyéni ambíciói? Ágh Péter párttársa például jóval fiatalabban már országgyűlési képviselő, és építi karrierjét.
– Nem vonz az országos politika olyan értelemben, ahogy Péter csinálja. Ha választani lehet, inkább maradnék itthon. Természetesen az ember gyakran nem válogathat, készen kapja a párttól a feladatot. Két ciklus alatt az ember jól megismeri a város működését, és a városi politika lélektanát.

- Polgármesterség?
- Az egy komoly feladat.

– Pár éve még annyira magabiztosnak tűnt…
– A választási vereség, még ha hajszálon is múlik, mindig egyéni kudarc is. Időbe telik, amíg az ember fel tudja mérni, hogy hol, mit hibázott, mit kellett volna másképp tennie. Akkor érik meg valaki egy komoly feladatra, és akkor tudja azt ellátni tisztességgel, ha ezt a munkát magában elvégezte. Egy biztos: a jelenlegi városvezetés még saját kormányprogramját sem volt képes elkészítni, ehelyett inkább alvállalkozásba adta. Előttünk áll a feladat, hogy Szombathely számára vonzó perspektívát kínáljunk.