Rengeteg ember kísérte utolsó útjára Wagner Andrást

Tisztelt gyászoló család!
Gyászoló közösség!

A halál sötét fala előtt minden tudásunk és tehetségünk véget ér.
Szomorú megilletődöttséggel állok előtted András, hogy családod, barátaid, Szombathely Város lakossága, Önkormányzata, Polgármesteri Hivatala, a Nyugat-dunántúli Regionális Fejlesztési Tanács, a Savaria Térségi Integrált Szakképző Központ Kht., a Szabad Demokraták Szövetségének Vas megyei és Szombathelyi Szervezete és politikus társaid nevében búcsút vegyek Tőled.

A sors különösen kegyetlen játékot űzött velünk.
Május 6-án történt balesetedet követően a rémület telepedett ránk. Aggódtunk Érted.
Aztán néhány nap múlva megnyugodva fellélegeztünk, hisz kedvező híreket hallottunk felőled. Bizakodtunk és bizakodtál.
Már terveket szőttél, dolgozni akartál.

Ekkor jött a második csapás. Gyors és kegyetlen. Remények és tervek egy pillanat alatt vesztek a semmibe.

Nagy a veszteség, amit most átélünk. Talán még nem is látjuk, hogy mekkora. Azt azonban mindnyájan tudjuk, hogy mi mindent kaptunk Tőled. Mi, akik ismertünk Téged, mi sem tudjuk, csak sejtjük, mi mindent vesztett Veled környezeted és a város, amelynek vezetője voltál.

Gazdag életutat jártál be.
Boldog családapa, barát tanár, a városodért mindig tenni akaró, felelős közéleti személyiség voltál, de mindenekelőtt EMBERKÉNT éltél köztünk.
Jó tanárhoz méltóan egész életedben tanultál és tanítottál. Folyamatosan képezted magad, ezzel is példát adva diákjaidnak, kollégáidnak. A Bánki Donát Gépipari Műszaki Főiskolán autóközlekedési műszaki tanári diplomát szereztél, majd az Eötvös Loránd Tudomány Egyetemen középiskolai tanári végzettséget kaptál. 2003-ban a Pécsi Tudomány Egyetemen a Regionális Politika és Gazdaságtan PhD iskola abszolutóriumát szerezted meg.

Szeretetted és művelted a sportot.
Diákéveid alatt aktívan röplabdáztál a Budapesti Spartacusban, később a szombathelyi Spartacus STYL NBI-es csapatában.
1983-tól 1990-ig, majd 1998-tól 2000-ig oktattál a Berzsenyi Dániel Főiskola Technika Tanszékén.

A változó világ hívószavára lettél közéleti ember.
1989-től aktív részese vagy a közéletnek, alapító tagként tisztel a Szabad Demokraták Szövetsége.

1990. október 23-án, e történelmi pillanatban Szombathely Megyei Jogú Város első szabadon választott polgármestere lettél. Senki által ki nem próbált úton vezettél bennünket a változó politikai, gazdasági, társadalmi viszonyok útvesztőiben.
Közösen tanultuk a demokráciát, kerestük a megoldásokat, soha vissza nem térő feladatok megoldásában álltál helyt becsülettel.

Polgármesterséged a város fejlődését is hozta. Irányításoddal jött létre a Savaria GIS Térinformatikai Rendszer, az Európai Információs és Dokumentációs Központ, a Korai Fejlesztő Központ, megindult az új Levéltár építése, kiépült szociális rendszerünk.
Szívügyed volt a Claudius Ipari és Innovációs Park létrehozása, mely ma már szombathelyi emberek ezreinek ad biztos megélhetést és biztosítja a város fejlődésének alapjait.

Bölcs előrelátással szorgalmaztad a várost elkerülő útrendszer létrehozását: így megépült a 86-87-es út Szombathely melletti szakasza, tehermentesítve minket a kaminonok özönétől.
Hozzád fűzödik a Szombathely-Kőszeg csatornarendszer fejlesztése és a víztisztító-kapacitás bővítése is.
A Brenner körút építésével korszerűbbé tetted a város belső úthálózatát.

Része lettél a város történelmének:
Köszöntötted II. János Pál pápát látogatása alkalmával, megrendezted az első Európa napot, a Tavaszi Fesztivált, és még sorolhatnám.
1998-2002. között képviselőként is folytattad munkádat, mert az emberi tisztességet, a megbízhatóságot mindennél fontosabbnak tartottad, s ezt a saját személyes példáddal igazoltad.

De nem a tisztség, hanem a feladat volt lényeges számodra.
Neked köszönhetjük, hogy a TISZK Térségi Integrált Szakképző Központ székhelye lehetünk. Vállaltad kialakítását, megnyerve munkatársaid, a politika és szakma támogatását. Eredményes munkásságod jelzi, hogy már most mozgalom indult annak érdekében, hogy nevedet és munkásságodat alapítvány örökítse meg, mely méltóképpen szolgálná az általad is fontosnak tartott célokat.

Az utókor számára cikkek és tanulmányok sora őrzi munkásságodat, melyet számos miniszteri kitüntetéssel ismertek el.

A közösségért végzett tevékenységed félbeszakadva is például szolgál. Ismerjük céljaidat, eredményeidet felhasználva fogjuk folytatni munkádat.

Hiányozni fogsz mindennapjainkból, tanácsaiddal, ötleteiddel, derűs bölcsességeddel.
Kedves, közvetlen egyéniségedet, töretlen munkakedvedet nem feledjük!

Búcsúzom Tőled!

Nem csak a pedagógustól, a közéleti embertől, hanem a szeretett édesapától és rokontól. Tudom, hogy milyen fontosak voltak számodra a családi kötelékek, a család, és, hogy elfoglaltságaid közepette mindig szakítottál időt szeretteidre. Te úgy érezted túl keveset.

Búcsúznak tőled
kislányaid: Verike, Rozika, Ancsika és az ő barátaik,
testvéreid: Robi, Kati, Szepi és családjaik,
gyermekeid édesanyja,
rokonaid,
barátaid,
sporttársaid,
munkatársaid,
ismerőseid és mindenki, aki tisztelt és szeretett, akik az utolsó hetekben is támaszaid voltak.

Búcsúzom Tőled, aki áldozatot tudtál hozni másokért, aki következetes és állhatatos voltál.

Az a szerencse ért engem, hogy a rendszerváltástól közeledben dolgozhattam, így pontosan tudom, hogy milyen iszonyatos veszteség érte a szombathelyi közéletet.
Az a politikusi magatartás, személyiség, amit Te képviseltél nehezen fellelhető már napjainkban.

Te nem legyőzni, hanem meggyőzni akartad a szembenállót. Tanáros alapossággal magyaráztad a magad igazát és ha nem fogadták el, akkor sem lett harag belőle.
Sikereidben, győzelmeidben mértéktartó tudtál maradni, nem aláztad meg a legyőzöttet.

Ha elfogadták kinyújtott kezedet, békét kötöttél és közös munka kezdődött.
Ha kudarc ért, azt is méltósággal tudtad viselni. Nem kerestél kibúvókat, nem vádoltál másokat, megoldást és a feladatot kutattad egyenes derékkal.

Büszke vagyok rá, hogy utad nagy részén munkatársad lehettem.

Életed és gondolkodásmódod jellemzésére Márai Sándort hívom segítségül:
"Az életnek értéket csak a szolgálat adhat, amellyel az emberek ügye felé fordulunk. Ember vagy, tehát ember módra és az emberek között kell élned.
Ember módra élsz, ha igazságosan élsz. Ha minden cselekedeted és szavad mögött ez a szándék van: nem ártani az embereknek.
Néha csak azzal, hogy nem hallgatod el az egyszerű igazságokat.
Néha csak azzal, hogy nem mondod tovább, amit mások hazudnak.
Néha csak azzal, hogy nem mondasz igent, mikor mindenki kiabál: Igen! Igen!
A halálos ágyon csak akkor pihenhetsz nyugodtan, ha minden nap, minden öntudatoddal az igazságot szolgáltad."

Polgármester Úr! Búcsúzik Tőled szeretett városod, Szombathely.
Nyugodjál békében! Áldás kísérje emlékedet!