2001 és 2003 között már végeztek itt régészeti kutatásokat kezdi a beszélgetést Sosztarits Ottó és ez átlagosan félévnyi terepmunkát jelentett. A munkálatokat azzal kezdték, hogy 2001-ben az eredeti márványokat levették, ugyanis olyan szinten voltak kitéve a környezeti ártalmaknak, hogy a huszonnegyedik órában mentették meg őket ráadásul be voltak betonozva. Ma már egyértelmű, hogy az eljövendő helyreállítás után is csak másolatok kerülhetnek ki a homlokzatra, a többi a szintén itt helyet kapó Iseum-múzeumba kerül.
Akkoriban azért ástak, mert szerették volna megtudni: milyen lehetett az Iseum. Ez a kíváncsiság nem múlt el, azonban a jelenleg folyó kutakodás oka sokkal konkrétabb: az területen egy nagyobb volumenű helyreállítására készülnek. Ezért olyan, esetleg kevésbé informatív helyeket is fel kell tárni, amelyeket az eljövendő építkezést érinteni fog. Olyan területeken is ásni kell, amelyeket eddig régészek még sose láttak. Ilyen például a hátsó traktus, ahol eddig parkoló volt. A tervek szerint itt a felszín a mai környezetéhez képest lejjebb kerül, emiatt a római emlékeket teljes egészében fel kell tárni.
Olyan helyeket is feltárhatnak, amelyhez eddig hozzá sem fértek
Mivel helyreállításról van szó, azokat a slendriánságokat szeretnék elkerülni, amelyeket az 1962-63-as ásatás során követtek el az akkori kivitelezők. Például a mostani feltárás során kiderült: az akkoriban helyreállított falak keresztmetszete több helyütt nem egyezik az eredeti római falakkal. Helyenként 80 cm-es eltérést is találtak, ezeket most kell pontosítani. A két hete megtörtént a korábbi helyreállítás beton-kiegészítésének az elbontása is, ennek következtében szintén kutathatnak olyan helyeken, amelyhez eddig nem fértek hozzá.
Azért kerültek már elő kuriózumok is
Itt még minden lehetséges, azért történik most az ásatás, mert még
mód van a tervek korrigálására. Azonban nagyon kevés az esélye olyan építészeti
részlet előkerülésének, amelyek markánsan befolyásolnák a terveket. Persze bármi
megtörténhet, ez nem egy Füles keresztrejtvény, amelynél egy hét múlva közlik a
helyes megfejtést meséli a régész. Találtak már olyan faragványokat,
amelyeket mindenképpen be kell majd építeni az eljövendő Iseumba.
Az Iseum eredeti formájára a korábban feltárt elemekből is lehetet már következtetni, így készültek el a tervek. Vannak olyan markáns darabok, amelyek sok mindent meghatároznak. A rómaiak ugyanis modulokban gondolkodtak, állandó szerkesztési szabályrendszerük volt. A gerendák tagolásából és méretéből például a homlokzat kiosztása száz százalékosan kikövetkezhető. Ezeket a fontosabb támpontokat már a 2003-as ásatások után kisakkozták, most igazából a részletekre keresnek válaszokat. Arra, hogy milyen lehetett a díszítés, a színezés, a burkolatok, az udvart keretező épületek lehetséges homlokzati felülete.
A szombathelyi Iseum holtversenyben a harmadik legnagyobb volt
Az Iseum egy 72 x 42 méteres épületegyüttes volt, méreteiből ítélve nem csupán
Savaria, hanem valószínűleg az egész tartomány, sőt talán a Közép-Duna medence
Isis tiszteletének is központi helye lehetett. Főpapok működtek benne, viszont
szerzetesség nem volt, és nem lakott benne zárt papi közösség sem. Sőt egyáltalán
nem lakott bent senki.
A szombathelyi Iseum méretei alapján holtversenyben a harmadik legnagyobb szentély. A világban körülbelül negyven Isis szentélyt ismerünk, ám csupán a felének van értékelhető alaprajza. A legközelebbi Sopronban állt, a Kecske templom mögött, ám mivel középkori épületek állnak rajta, feltárhatósága kérdéses. A legközelebbi látható Isis-szentély a németországi Mainzban van.
Isis Istennő története messzire vezet
A Hóruszt szoptató Isis-ábrázolás tovább élt a csecsemő Jézust ölében tartó Mária képében. Erre ékes bizonyíték lehet az egyiptomi ábrázolás, amelyen Isis ölében a kis Hóruszt tartja, és amelyre később kopt írással rárótták, hogy Mária és Jézus. Alexandriában ment végbe Isis személyének első transzformációja, az addig tisztán egyiptomi Istennő figurája ott kezdett göröggé válni. A rómaiak Alexandriában találkoznak vele, és viszik át Rómába, ott megtörténik a második átalakulása. Ez az Isten-figura Savariában már teljességgel római, csak nevében és mitológiájában őrzi egyiptomi eredetét.
Isis és kultusza Savariában
Az Egyiptomi újév a Nílus áradásának megkezdésével vette kezdetét. A Nílus pedig
Egyiptomban maga a termékenység, és az élet szimbóluma is. Az áradás
megindulásához a mitológia szerint maga Isis istennő jellegzetes csörgőjének, a
szisztrumnak megrázásával adott jelet. Ez egy tavaszünnep volt, amelynek
időpontja akkora esett, amikor a Szíriusz csillag a mi felfogásunk szerint a Nagykutya
csillagképében állt. Ezért is volt a szombathelyi Isis szentélyen látható, amint
Isis egy kutya hátán ülve rázza a csörgőt.Isis a görög és római vallásban egy
összesítő figura: megannyi istennel is azonosították. A római panteonban a
legnagyobb istennők között tartották számon: nagyságát jelzi, hogy regina,
királynőként tisztelték, és megkapta a mindenható címet is.
Az Isis kultusz, ellentétben például Jupiter tiszteletével, egy filozofikus, nem formális, sokkal inkább az egyén meggyőződésén alapuló vallásnak számított. Egy etikai elven működő vallási meggondolás. Zárt közösség volt, ezt a zártságot tükrözi maga a szentély is, a templomnak van egy díszes homlokzata, de egyébként kifelé teljesen zárt. Nem lehet bárki a tagja, és aki akart, annak is a vallási tanok megismerése által, egyre mélyebb beavatási szertartásokon kellett átesnie.
Az Isis-kultusz szertartás-specifikus volt
Sosztarits Ottó eztán az Isis-szertartásokba is beavat bennünket, kétféle nagy
Isis-szertartásról mesél: az első a Nílus-víz szertartás volt, a másik egy
égő-áldozat. A Nílus-szertartáshoz a megszentelt vizet egyenesen Egyiptomból
hozatták, nem kellett ipari mennyiség, egy szertartáshoz elég volt másfél deciliter.
A behozatal nem okozott különösebb gondot, gondoljunk csak bele, Savaria lakói
akkoriban nagy mennyiségben fogyasztottak tengeri osztrigát is. A másik szertartás
alkalmával az áldozati állat maradványait égették el az oltáron.
Két nagy római Isis-ünnepet ismernek: a tavaszit és őszit. A tavaszi áldozat a hajózási évad megnyitásával esett egybe. Isis Istenő szerepét a rómaiknál akkor érthetjük meg igazán magyarázza a régész ha tudjuk, a rómaiak a gabona zömét Egyiptomból hozatták. Így számukra sem volt mellékes, milyen volt az ottani termés.
Isis templomában mindennap reggel templomnyitási szertartást is rendeztek
A vallási ünnepeken a szentélyből kihozták az Istennő szobrát, és
körbehordozták, ahogy teszik ezt a keresztények ma is a Mária-körmenetekben. Az antik
vallásosságban azonban ezt is érdekes tudni a templom belsejében nem folyt
szertartás, nem volt több és nem volt kevesebb, mint az isten háza, az isten-szobor
befogadására szolgáló helyiség. Előtte nagyméretű oltár állt, ott végezték a
szertartásokat.
A régészeti feltárások során nem találtak Isten-szobrot, a
kultusz-felszerelésből csupán csöngőket sikerült felszínre hozni. A Sopron megyei
Egyed határában viszont találtak egy áldozati kancsót, amelyet ma a Nemzeti
Múzeumban őriznek. Olyan minőségű, hogy csak egy rangos Iseum kultusztárgya
lehetett, akár például a szombathelyié.
Isist egyébként a régi Savaria legrangosabb emberei, maga a polgármester is tisztelte,
erről egy kőtábla is tanúskodik.
Mikor áldoztak Savariában?
Biztosan tudjuk hogy a szentély a kr. u. 120-as években már állt, de korábban is
létezhetett. Ismert egy fogadalmi oltár, aminek a szentélyben kellett állnia kr. u.
81- 90-nél nem későbbi. Az Isis-tisztelet Savariában a 320.-330. években szűnik meg,
akkoriban hagyják fel a templomot. Az oka valószínűleg, hogy a Római birodalomban
312-ben a kereszténység legális, császárok által támogatott vallás lesz. Az Isis
kultusz viszont a császárkultusszal szoros összefüggésben működhetett, a
császárság áttérésével a mögötte álló támogató erő is megszűnt. Ugyanis
Isis szentélye méreteiben is akkora volt, hogy valószínűleg külső anyagi
támogatás nélkül a kis Savaria nem tudta volna önmerőből fenntartani. A császári
támogatás elapadásával a szentély működésének anyagi alapja szűnt meg.
Eztán részben lebontják, területén a 4. században temetőt létesítenek. Később, a negyedik század végén a mostani képtár helyén az Iseum köveiből gabonaraktárat építenek. Annyi bizonyos: még a középkorban is bányásztak itt köveket. A rekonstrukció során kiderült: szisztematikusan bontották le az épületet: feltűnő például a tetőcserepek hiánya.
A helyreállításról
Sok vita után a szakembereknek végre sikerült megegyezni abban, hogy az egykori római
szentély helyreállítása milyen formában is valósuljon meg. A terveket több éves
munkával Mezős Tamás és munkatársai dolgozták ki.
A legfőbb újdonság mutatja a tervrajzon Sosztarits Ottó , hogy a korábbi, csupán jelzésszerű homlokzat helyett a szentély teljes egészében látható lesz. A helyreállítás során az Iseum eredeti méreteit és tereit is érzékelni lehet, és a központi térség is teljes egészében bejárható lesz. A látogatók képet kaphatnak egy római szentély külső-belső képéről, berendezéseiről, és az egykori vallási kultusz rituáléjáról is.
A szentkerület legszélén oldalkápolna-szerű cellák sora állt: itt fogadták a fogadalmi ajándékokat. A helyiségek 4,5 x 2 méteresek, nem volt bennük fűtés, és csak az udvarról kaptak világítást. Középen egy magaslaton állt a pódium-templom, előtte egy előcsarnok, és 5X5 méteres oltáremelvény, rajta az oltár. Volt egy felső és egy alsó udvar is, benne egy kúttal. Mindezt szeretnék az eredeti formában rekonstruálni.
Az oldalsó cellákba kiállítótereket terveznek Sosztarits Ottó olyan múzeumot álmodna ide, amely nem csak az Isis kultuszt, hanem Pannónia vallástörténetét is bemutatná. A pódiumtemplomot a rangjának megfelelő látványosságokkal lehetne turisztikailag vonzó célponttá tenni: miért ne lehetne reggelente templomnyitási szertartást nézni? Isis két nagy ünnepe, a tavaszi és az őszi az Isis-turisztikai év nyitásának és zárásának dátuma is lehetne, az eredeti szertartások bemutatásával.
| Az Eu a helyreállítást másfél milliárd forinttal támogatja Jórészt az Európai Uniós támogatásból valósulhat meg az Iseum helyreállítása. tájékoztatott bennünket Szabó Gábor, Szombathely alpolgármestere. Nemrégiben ugyanis az elképzelést a Regionális Fejlesztési Tanács egyetlen nevesített nagyprojektként jóváhagyta , és a helyreállítást másfél milliárd forinttal támogatja. Így a városnak mindössze tíz százalék önrészt kell fizetnie, ami körülbelül 150 millió forint lesz. Az elmúlt időszakban az engedélyezési tervek is elkészültek, amelyeket
minden szinten elfogadtak, még a legszigorúbb hivatal, az Országos Műemlékvédelmi
Tervtanács is jóváhagyta. |
