Kész tortúra volt bejutni az OMK nevet Savaria Ifjúsági Centrumra cserélő városszéli komplexumba szombaton: kilenc óra után valamennyivel már lehúzták a rolót a későn érkezők előtt, lévén, hogy a jegyek mind egy szálig elfogytak elővételben és a helyszínen kimatekolva ez 750 fizető vendéget jelent, ami mindenképpen az eddigi Soundclash-ek csúcsteljesítménye. Mitagadás, erre akár számítani is lehetett, hiszen a réteg- és rádióbarát műfajok határvidékén lebzselő két olyan zenekar is érkezett, akik egyenként is képesek lettek volna betölteni az űrt.
A Superbutt zúzdametálja zeneileg talán egy későbbi időpontra szúrva lett volna indokolt, de úgy tűnik, a szervezők inkább rajongótáborilag osztották be a felállást: a 30Y már főműsoridőben lépett színpadra. Ők egykoron még kistermek falai közé szorulva adták elő magukat, és lám, a gyümölcs hosszas permetezgetés után beérett: az alteros kamaszsereg valóságos masszaként hömpölygött az aulában, ernyedt-szőlőszagút izzadva a csinálj olyat, hogy másnap szégyelld, hogy vele kefélsz és más nevével ébredsz soraira, a tekintetek pedig arról árulkodtak, hogy a lányokkedvence-énekes Beck Zoli itt-ott elkövetett hamisságával csak még jobban megbuzogtatja a mellekért felelős hormonokat.
Quimby-szeánsz: tágra zárt szemek
Láthatott az ember szépet és csúnyát, a Soundclash fesztiválok jól ismert
jegyeivel, amik közül a hányására az orrom előtt ráájuló tinilány, és az őt
abban a pillanatban faképnél hagyó asztaltársaság éppúgy nem lógott ki, mint a
basszusgitáros hangszerét mindenáron megtapogatni igyekvő ifjú, vagy a tömegben egymást
kergető alkalmi bolondok. Egy biztos: a helyét mindenki megtalálta, lépcsőn, székeken,
hangfalra borulva, a középtér húsdarálójában, vagy egy szimpatikus ellenkező nemű
karjában.
A várakozás egyértelműen Magyarország talán legjobb, de legalábbis megkerülhetetlen élő zenekara előtt szökött a kollektív zenitre. A főként Kiss Tibor és Varga Líviusz nevével körülírt Quimbyből áradt a jól megszokott, ambivalens egyveleg: irónia és fájdalom, szenvedély és humor, bölcsesség és dekadencia. De egy, az első sorban többnyire lehunyt szemmel élvező lánytól azt is megtudtam, hogy a szóban forgó együttes mellett szóló alapvető fegyvertény a következő: igaz, hogy egymástól eltérően, de minden korosztály képes értelmezni, önmaga nyelvére lefordítani a Quimby üzeneteit. Sűrű bólogatásomat már nem láthatta, mert elnyelte egy hullámzó embermassza.
