Soundclash: Hétszázötvenen hajnali háromig

Az október tizenharmadikai fesztivál csúcsot döntött a fizető vendégek számában, bár erre a felhozatal elég...

Kész tortúra volt bejutni az OMK nevet Savaria Ifjúsági Centrumra cserélő városszéli komplexumba szombaton: kilenc óra után valamennyivel már lehúzták a rolót a későn érkezők előtt, lévén, hogy a jegyek mind egy szálig elfogytak elővételben és a helyszínen – kimatekolva ez 750 fizető vendéget jelent, ami mindenképpen az eddigi Soundclash-ek csúcsteljesítménye. Mitagadás, erre akár számítani is lehetett, hiszen a réteg- és rádióbarát műfajok határvidékén lebzselő két olyan zenekar is érkezett, akik egyenként is képesek lettek volna betölteni az űrt.

A Superbutt zúzdametálja zeneileg talán egy későbbi időpontra szúrva lett volna indokolt, de úgy tűnik, a szervezők inkább rajongótáborilag osztották be a felállást: a 30Y már főműsoridőben lépett színpadra. Ők egykoron még kistermek falai közé szorulva adták elő magukat, és lám, a gyümölcs hosszas permetezgetés után beérett: az alteros kamaszsereg valóságos masszaként hömpölygött az aulában, ernyedt-szőlőszagút izzadva a „csinálj olyat, hogy másnap szégyelld, hogy vele kefélsz és más nevével ébredsz” soraira, a tekintetek pedig arról árulkodtak, hogy a lányokkedvence-énekes Beck Zoli itt-ott elkövetett hamisságával csak még jobban megbuzogtatja a mellekért felelős hormonokat.

Quimby-szeánsz: tágra zárt szemek
Láthatott az ember szépet és csúnyát, a Soundclash fesztiválok jól ismert jegyeivel, amik közül a hányására az orrom előtt ráájuló tinilány, és az őt abban a pillanatban faképnél hagyó asztaltársaság éppúgy nem lógott ki, mint a basszusgitáros hangszerét mindenáron megtapogatni igyekvő ifjú, vagy a tömegben egymást kergető alkalmi bolondok. Egy biztos: a helyét mindenki megtalálta, lépcsőn, székeken, hangfalra borulva, a középtér húsdarálójában, vagy egy szimpatikus ellenkező nemű karjában.

A várakozás egyértelműen Magyarország talán legjobb, de legalábbis megkerülhetetlen élő zenekara előtt szökött a kollektív zenitre. A főként Kiss Tibor és Varga Líviusz nevével körülírt Quimbyből áradt a jól megszokott, ambivalens egyveleg: irónia és fájdalom, szenvedély és humor, bölcsesség és dekadencia. De egy, az első sorban többnyire lehunyt szemmel élvező lánytól azt is megtudtam, hogy a szóban forgó együttes mellett szóló alapvető fegyvertény a következő: igaz, hogy egymástól eltérően, de minden korosztály képes értelmezni, önmaga nyelvére lefordítani a Quimby üzeneteit. Sűrű bólogatásomat már nem láthatta, mert elnyelte egy hullámzó embermassza.

Látott valami érdekeset, izgalmasat, szokatlant? Írja meg nekünk, vagy küldjön róla fotót. Akár névtelenül, titkosított üzenetküldő rendszerünkön keresztül itt , vagy facebook messengeren ide kattintva . Esetleg emailben, itt: jelentem_KUKAC_nyugat_PONT_hu

Galéria